A tudósok szimulációkat végeztek az ősi történelem és más civilizációk tanulmányozásával.
Hátborzongató eredményekre jutottak. Ugyanaz a vég vár ránk is, mint a majákra több ezer évvel ezelőtt?
Brit tudósok szerint elég nagy a valószínűsége, a történelem ráadásul megismétli önmagát.
A Cambridge-i Egyetem és a Floridai Egyetem munkatársainak új kutatása segíthet kideríteni az ősi kultúra összeomlásának okát – írja a Cambridge-i Egyetem oldala.
A szakértők a mexikói Chichancanab-tónál található ásvány, a gipsz vízizotópjait elemezték, hogy felmérjék a korabeli időjárási viszonyokat.
A vizsgálat alapján a maja civilizáció összeomlásakor a csapadékmennyiség átlagosan 41-54 százalékkal csökkent. Nick Evans, a Cambridge-i Egyetem doktorandusza és az új tanulmány társszerzője szerint régóta vitatott kérdés, hogy mekkora szerepe volt a klímaváltozásnak a klasszikus maja civilizáció összeomlásában. Új vizsgálatuk azonban megbízható becslést ad a korabeli csapadékmennyiségre és páratartalomra.
A maja kultúra történetét a szakértők négy nagy időszakra osztják fel. A klasszikus periódus, amely időszámítás szerint 250-től 800-ig tartott, a népcsoport számára a virágzás időszakát jelentette. A 9. században azonban gyors hanyatlás kezdődött. A kutatók régóta próbálják kideríteni, hogy mi is okozta a bukást. Egyes szakértők külső támadásra, mások belső feszültségre gyanakodnak, de olyan kutatók is akadnak, akik a kereskedelmi rendszer összeomlásában látják az okot.
Az 1990-es évek óta pedig egyre több szakértő vizsgálja azt, hogy kiválthatta-e az összeomlást az éghajlat átalakulása.
A friss elemzés újabb bizonyíték ezen elméletre.
Mivel a könnyebb vízizotópok gyorsabban párolognak, a csapat fel tudta mérni, hogy melyik időszakban voltak levegőn a gipszlerakódások, azaz mely periódusok lehettek szárazabbak.
A hosszú aszály komoly hatással volt a növénytermesztésre, ez pedig elősegíthette a klasszikus maja kultúra bukását.
Forrás: avilagtitkai