Valóban hamarosan egy olyan kataklizma fogja sújtani bolygónkat, ami az egész emberiség sorsát meg fogja pecsételni?
Külső okok fogják ezt előidézni, vagy mi magunk fogjuk megásni a saját sírunkat?
Tényleg előre meg van írva a sorsunk, és egyesek már készülnek a világvégére? Talán elkerülhető lenne a pusztulásunk?
Mi lenne, ha megannyi jóslat ellenére a közeljövőben mégsem csapódik a Földbe egy hatalmas meteorit? Ha ennek következtében nem hal meg több millió vagy milliárd ember? Mi lenne, ha nem következne be semmilyen természeti jellegű világkatasztrófa? Mindenki élné tovább az életét és… – és bizony, ez is okozna egy világvégét!
Akkor hát mi a teendő?
„Amilyen gyorsan csak lehet, le kell redukálni az emberiség létszámát a sokak által optimálisnak tartott félmilliárd főre”!
De hogyan?
Nos, talán egy úgynevezett „ellenőrzött világvége előidézésével…” Micsoda őrült gondolat! Azonban van benne némi ráció!
Azt ugyebár nem kell különösképpen magyarázni, hogy civilizációnk egyre komolyabb tálnépesedési problémákkal küzd. Az Egyesült Nemzetek egyik tanulmánya szerint 2030-ra, vagyis röpke bő évtizeden belül már bőven túl leszünk a kilencmilliárdos létszámon, ami minden szempontból óriási tehertételt fog jelenteni a világ minden egyes országának – ha addig ugyan lesznek egyáltalán független, szuverén államok.
Kilencmilliárd ember?
Nehéz még belegondolni is abba, hogy hogyan fogunk megbirkózni egy ekkora, elképzelhetetlenül hatalmas tömeg igényeivel. Legfőképpen úgy, hogy közben világszerte egyre mostohább körülmények teszik még nehezebbé, sőt tarthatatlanabbá a helyzetet. Kilencmilliárd emberi lényt kell majd folyamatosan etetni, ivóvízzel ellátni, egészségügyi ellátást és oktatást biztosítani, később pedig munkát adni, amiből képesek megélni – ezek pedig csak a legalapvetőbb kritériumok az emberhez méltó élet biztosításához!
A mai elosztó rendszerek roppant kiegyensúlyozatlanok. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy döntő többségben vannak azok a szerencsétlenek, akik napi alig néhány dollárból . vagy még annyiból sem! – kénytelenek tengetni az életüket, nem jutnak hozzá a legalapvetőbb ellátásokhoz, lehetőségekhez, ezáltal a sorsuk meg van pecsételve.
A jóval a létminimum alatt nyomorgók száma sokkal nagyobb, mint azt elsőre gondolnánk. Afrika gyakorlatilag teljes egészében egy vészhelyzeti-övezet, ahol az éhezés naponta több ezer, vagy tízezer áldozatot követel, tombol az AIDS – Szváziföld lakosságának a fele fertőzött! -, és a fejlett országok gyakorlatilag tudomást sem vesznek arról a borzalmas fekete holokausztról, ami ezen a földrészen egyre inkább kibontakozóban van.
Ám a Föld további más, hatalmas térségei sincsenek sokkal könnyebb helyzetben. Ázsiában több milliárd ember szédeleg élet és halál között (Indiában már több mint hatmillió AIDS fertőzött van és csupán elenyésző töredékük kap megfelelő orvosi ellátást…) Dél- és Közép-Amerika úgyszintén a válságövezetek közé sorolható. Ami marad: Észak-Amerika, Európa és a csekély népességgel rendelkező Ausztrália. Azonban most már ezek nagy része is egyfajta ostrom előtt áll, és így komolyan kétségessé vált, hogy lesz-e még a megszokott értelemben vett civilizáció mondjuk 100 év múlva.
Ezt a kulturális válságot leszámítva is minden arra mutat, hogy a jelenlegi civilizációs berendezkedésünk már régen csődöt mondott, és nem képes ennyi embert megfelelő módon ellátni, azok megélhetését biztosítani. ha pedig a népesség folyamatosan növekszik, előbb-utóbb a most még kivételezett helyzetben, viszonylagos jólétben levő területekre is hatással lesz ez a manapság agyonhallgatott világkrízis.
Mi lehet a megoldás?
Egyetlen szó: Népességcsökkentés… (???)
https://maivilag.com/2017/11/tul-sok-ember-van-a-foldon-dobbenetes-a-megoldas/