Mint kiderült, az előadóművész teljesen véletlenül bukkant arra a lehetőségre, amely utána teljesen megváltoztatta az életét.
Gálvölgyi éppen sikertelen főiskolai felvételijéről érkezett a nyomdába, ahol egykor dolgozott, amikor sorsfordító hirdetéssel találkozott. Szokásához híven vizsgálgatta a faliújságra kirakott plakátokat, amikor megakadt a tekintete a Ki mit tud? hirdetményén. Mivel úgy gondolta, veszítenivalója már nincs, jelentkezett a műsorba.
– Eredetileg szavalónak jelentkeztem. Előtte egy országos versenyt is megnyertem. Ám, amikor leadtam a jelentkezésemet, az ott dolgozó nő kérdezte, nem tudok-e valami mást, mert már túl sok a szavaló. Ekkor mondtam, hogy én más színészek hangján is meg tudom szólaltatni a verseket, és beraktak az egyéb kategóriába – mesélte a Blikknek Gálvölgyi János, aki produkciójával berobbant a parodisták közé.
Ugyanis miután színpadra szólították, elég volt néhány mondat, és máris garantált volt a siker.
– Amikor megszólaltam Márkus László hangján, felrobbant a nézőtér. Éreztem, hogy sikerült. Nagy tapsot kaptam. Sokszor néhány másodperces szüneteket kellett beiktatnom, hogy a nevetés alábbhagyjon. Nevetett a nézőtér és a zsűri is. Amikor vége volt a produkciómnak, meghajoltam, és vártam az értékelést – írta a színész a Jókedvet adj című kötetében.
Gálvölgyinek azonban folytatnia kellett az életét, és még további egy évig dolgozott a nyomdában, míg esténként sikert sikerre halmozott a színpadon. Állandó előadója volt a Kamara Varietének, szabadnapjain a feleségével együtt bejárta az egész országot. Végül visszautasíthatatlan ajánlatot kapott Keres Emiltől (†90), a Thália Színház igazgatójától, hogy lépjen fel a Thália Kabaréban, méghozzá önálló számmal. Ekkor érezte úgy, hogy eljött az idő egy újabb főiskolai felvételire. Harmadszorra már fel is vették, ám a színművészetis évek nem úgy alakultak, ahogyan azt eltervezte.
Gálvölgyi János a Jókedvet adj című kötetében elárulta, hogy azért dolgozott még további egy évig a nyomdában a tehetségkutató után, mert nem akart beállni katonának. Szerette a hazáját, de szerinte katonának az alkalmas, aki valóban meg is tudja védeni, ő viszont az egyenruhát kizárólag a színpadon szeretné viselni. Végül sikerült is megúsznia a behívót, cserébe három éven keresztül fizette a katonaadót.
Forrás: blikk