Lovas István írása:
A társadalmat az elmúlt években olyan mértékben felháborító ítéletek születnek, amelyek szinte példa nélküliek. Gondolok itt például a vörösiszap ügyre és sorolhatnám reggelig…
Sorolja ide a Biszku-ügyet, a rendőrtábornokok büntetőperét, a honvédtábornokok elleni pert, a Nokiás-pert, a másfél évtized után első fokon megszületett Kulcsár-ügyet, hogy csak néhány említsek. Húzzák őket, mint a gumit.
De beszéljünk egy másik, nagyon lényeges dologról, amelyben érzésem szerint Handó Tündének szerepe kell legyen. Ez a 62 éves korhatár ötlete. Eredményeként az ennél idősebb bíróktól megváltak. Merthogy nyilván így meg úgy szocializálódtak, és a többi. Tehát nem azt nézték meg, hogy ki milyen bíró. Jó bíró, nem jó bíró, példamutató tisztességgel tette-e a dolgát vagy az évek múlásával fizikai egészségi állapot romlása, bármely okból mentális hanyatlás már a bírói életpályára alkalmasságát kétségessé teszi.
Mintegy háromezer bíró ítélkezik ebben az országban, akik döntő többsége törvényeknek alávetve ítélkezik, ezért nem lehet általános érvénnyel kijelenteni, hogy ezek mindegyike rosszul végzi a munkáját. De sajnos, az elviselhetőnél többen, jó páran léteznek, akiknek az ítélkezési tevékenysége a törvényeknek alávetettségüket sértően súlyosan kifogásolható. Ugyanakkor képzeljünk el egy 62 éves bírót, aki példás módon, kifogásolhatatlan, tisztességesen végezte a munkáját. Majd amikor brüsszeli bírósági beavatkozás nyomán ebből a tömeges elbocsájtásból a bírósági igazgatásnak retirálni kellett, és sok mindenki visszajöhetett bírói tevékenységét folytatni, ezekben az emberekben teljesen biztos, hogy a hatalom iránt ellenszenv érzések keletkezhettek. Még attól is, ha már vissza is kerülhettek hivatásuk rendjébe, akkor nem abba a pozícióba, amelyből felállították őket.
A szoc-lib hatalom 8 éven át regnált ebben az országban. Medgyessytől egészen Bajnaiig terjedő időszakról van szó. Ezen korszak alatt egyes bírói ítéletek érdemi döntéseiből egyértelműen vált érzékelhetővé a politikai motiváltság, az, hogy a bírói hivatásrend törvénye tilalma ellenére a ballib-szoclib eszmei társutasság érvényesült a döntéseikben.
Állításom kirívó esettel alátámasztásaként említem, hogy a 2006. évi tömeges jogsértések áldozatainak erkölcsi jóvátételét szolgáló „semmisségi törvényt”támadva, annak Alkotmányba, majd Alaptörvénybe ütközéséről érvelve, a Fővárosi Törvényszék 20 bírája az Alkotmánybíróságtól a törvény megsemmisítését kezdeményezte. De az AB. valamennyi jogdogmatikai érvelésüket alaptalannak ítélte. Ez az akció azonban nem jogdogmatikai, elméleti vita, hanem politikai alapon provokált támadás volt. Az indítványt aláíró, magas bírói tisztséget betöltő bírák a támadott törvény alaptörvényeinknek megfelelőségéről nem lehettek ekkora tévedésben. Nem zárnám ki, hogy a Legfelsőbb Bíróság és egyben az OBT elnöki tisztségeit együttesen betöltő Dr. Baka András úrnak e törvény alkotmányellenességéről, egyben a törvény végrehajtását blokkoló nyilatkozatai a kezdeményezést aláíró bírákat befolyásolhatták.
Ma már az is érzékelhető, hogy amikor pályázati alapon döntöttek bírói, fogalmazói pozíciókba felveendő emberekről, akkor bizony jelentősége volt a politikai elkötelezettség kitapinthatóságának. Megnézték őket alaposan. Ez persze „bírói bizonyossággal” nem igazolható, de egyértelmű volt ennek felismerése életszerűsége. Nyolc év pedig nagyon hosszú idő az igazságügyi rendszerben, ahol van természetes fluktuáció, ahol emberek meghalnak vagy életkoruk miatt, stb. távozniuk kell. Mindig pótolni kell az időközben felnőtt nemzedékkel a megüresedéses hiányokat. Amikor pedig a 62 éves kor határszabály miatt, fűnyírógépként mindenkit elküldtek, olyan emberek kerültek egyre magasabb pozícióba, akik az említett korszakban kerültek be az apparátusba.
Mindezek összességükben okszerűen kellett hassanak olyan irányba, hogy egészséges jogérzékkel motivált, gondolkodó emberekben legkevesebb kételyek ébredtek egyes bírói ítéletek pártatlanságában, tárgyilagosságában, azok igazságosságában. Átpolitizáltságával, különösen a valóságos, vagy csupán politikai haszonszerzés céljával már mindennapos, a társadalmunk minden szövetét átfogó korrumpáltságra hivatkozás közvélekedésünkben az igazságszolgáltatásba vetett magasztos garanciális elvek sérelmét gyakran valamely politikai befolyásoltságnak tulajdonítja,.. Ez pedig a törvényi dogmákba ágyazottan, ott előírtan megelőlegezett „bíróságokba vetett bizalom” hiteleségét alkalmas erodálni.. Ez jogállamiságunkat komolyan veendő veszélyt jelent.
A napokban Gergényi-perben kimondott vérlázítóan enyhe ejnye-bejnye ítélet után adott egy interjút a Hírtévének, amelynek a legvégén olyat mondott, hogy a kérdező hölgy arcára a döbbenet és megrökönyödés ült ki. Talán nem csoda, hogy az archivált anyag összefoglalójából erre még utalás sincs. De a jobboldali sajtó is úgy tett, mintha nem vette volna észre. Ez pedig az volt, hogy emlékeztette a hölgyöt tévéjükben annak idején lement interjúra, amelyben Kövér László házelnök elmondta, Gyurcsányt amerikai nyomásra nem lehetett felelősségre vonni.
Valahogy úgy mondta, hogy az Egyesült Államok – a clintoni adminisztráció – diplomáciai úton jelezte azt az elvárását, hogy Gyurcsánnyal szemben – és ez a nyomás nyilvánvalóan nem csak az ő személyére vonatkozott – nem lehet eljárást indítani. Annak idején gyakran lehetett hallani olyan megnyilatkozásokat, hogy az nem lenne korrekt a miniszterelnök részéről, ha politikai ellenfeleit büntetőügyekkel próbálná leszalámizni. Ez sunyi, ravasz de politikusi bűncselekmények feltárását sikerrel akadályozó hatékony külső érvelés volt.
Miki fiam hívta fel a figyelmemet arra – és tényleg igaza van -, hogy annak idején Budai Gyula, aki kormányzati főtisztviselő volt, elmondta: őt behívatták az amerikai nagykövetségre és ott utasításokat adtak neki. Amin ő felháborodott és a nyilvánosság elé tárta a kísérletet.
És ez tökéletesen egybevág azzal, amit egyrészt magam a televíziókészülék előtt ülve láttam és hallottam, egyben magyarázatot kaptam arra, hogy itt miért nincs következménye a 2006-os szörnyű eseményeknek, amelyek nem hogy a jogállamisággal összeegyeztethetetlenek, de egészen biztos, hogy azok az akkori és jelenlegi büntetőtörvénykönyvnek a lakosság megfélemlítését célzó szándék miatt terrorcselekményeket megvalósító cselekvések. Elképesztő adat: midőn 2006. október 23-án a rendvédelmi szervek ellövöldözték a teljes gumigolyó és ingerlő gázgránát készletüket, és a vasárnap, és a nemzeti ünnep ellenére a honvédségi központi anyagraktárából pótlásig a belvárosi Madách térnél a REBISZ tömegoszlatóit meg kellett állítani: ezen a délutánon1958 darab gumilövedéket és 1700 darab könnygázgránátot lőttek ki emberek csoportjaira. Az USA adatai szerint az így okozott halálos sérülések aránya elhanyagolható!
Az ekkor kivont kardokkal rendőr lovasrohamot rendelő parancs kiadójának pedig nincs gazdája. Megáll az ember esze!
Lovas István blogja