Ha a járvány az egész országban elterjedt, ahogy nálunk, akkor egy néhány hetes általános kijárási tilalom valószínűleg már nem tudja megállítani a vírust, csak eltolni és enyhíteni a tetőzést. Ha túl korán vezetjük be, akkor fölösleges gazdasági károkat okozhat, ha túl későn, akkor nem tudja időben kifejteni a hatását. Ha nem szeretnénk hosszú ideig tartó, szigorú kijárási tilalmat, akkor pontosan kellene tudni, mikor érdemes bevezetni, és mennyi időre. Ebben segítenek a járványdinamikai modellek.
Ezek egyike a SEIR modell, amelynek egyik fontos bevitt adata a koronavírus-járvány terjedési sebessége – amely jelzi, hogy egy fertőzött átlag hány embernek adja tovább a vírust. Ha ezt a koronavírus esetében 2,6-nak vesszük és 5000 fertőzöttel számolunk, akkor egy kéthetes kijárási tilalmat a járvány tetőzésének várható ideje előtt két héttel érdemes bevezetni. Így tudja legjobban kilapítani a fertőzés terjedését.
Fontos szempont, hogy ezt követően se álljunk vissza a normális életre, azaz tovább tartsuk az önkéntes karantént. Megjegyzendő, hogy a hosszabb, például háromhetes kijárási tilalom nem ígér sokkal jobb eredményt. Bonyolultabbá teszi a modellezést, hogy amikor a betegek jelentős része szorul kórházi ellátásra, érdemes külön modellezni a kórházi dolgozókat, mivel eltérő a szerepük a járvány menedzselésében, és az átlagemberéktől eltérőek a találkozási-érintkezési szokásaik is.