Humanitárius helyzet az ukrán-magyar gúnyhatáron – a magyar állam a nagyukránokat, afrókat, közel-keletieket és ázsiaiakat, a civilek a kárpátaljai magyarokat támogatják
Méregdrága autók, szélvédőnyi ukrán zászlók. Így menekülnek az ukránok, miután Oroszország megelégelte a Donyecki és Luganszki Népköztársaságokban az ukrán hadsereg által elkövetett többéves oroszellenes népirtást, elismerte a két szakadár, orosz lakosságú köztársaságot és gyakorlatilag katonai inváziót indított az újnáci ukrán kormány megbuktatására.
A Lónyán, a gúnyhatár magyar oldalán működő menekült központnál sajnos nem lehetett fényképeket készíteni, a készenléti rendőrök ugyanis a leghatározottabban megtiltották helyszíni fotók készítését.
Ugyanakkor a Három Határ Hírei Facebook oldal képei alapján megállapítható, hogy a buszokkal a határról a menekültközpontba szállított „ukrán” menekültek jó része színesbőrű, afrikai és ázsiai származásúnak tűnik.
(képek forrása: Három Határ Hírei)
A jelenség nem egyedi, budapesti ismerőseim jelezték, hogy „ukrán menekült” címszó alatt a pályaudvarok nem fehér kaukázusiakkal vannak megint tele. (szerk. megj. mintha szervezett migránscsempészet folyna humanitárius akciónak álcázva)
Ebben a helyzetben a kárpátaljai magyar menekültekre a civilek gondolnak, Solymárról Jacsó Ágota szervezésében jutott el Lónyára egy kisteherautónyi segélyszállítmány, amelyet két Wardolf iskola közössége gyűjtött, kifejezetten kárpátaljai magyaroknak, akik az ukrán erőszakos sorozás elől kell meneküljenek a saját életükért, mert nem kívánnak golyófogók lenni egy háborúban, amit teljes mértékben elutasítanak, egy olyan Ukrajnáért, amelyik rendszeresen megalázza a magyar közösséget, betiltja a nyelvhasználatot, felszámolja a magyar nyelvű oktatást, apartheid magyarellenes politikát folytat, és semmibe veszi az 1991-es kárpátaljai autonómia-népszavazás eredményét, a kárpátaljai magyar és ruszin népakaratot.
Ruszinkárpátalja