Juliane Kokott főtanácsnok álláspontja szerint Magyarországnak egyenlő bánásmódot kell biztosítania a külföldi és belföldi felsőoktatási intézmények számára. A 2017-ben Magyarországon bevezetett, a származási állammal kötött nemzetközi szerződésre és a származási államban folytatott tényleges oktatási tevékenységre vonatkozó követelmények nem egyeztethetőek össze az uniós joggal és a WTO jogával – véli az Európai Bíróság főtanácsnoka csütörtökön kiadott indítványában.
A főtanácsnoki indítvány szerint 2017-ben úgy módosították a magyar felsőoktatási törvényt, hogy az Európai Gazdasági Térségen (EGT) kívüli államok felsőoktatási intézményei csak akkor működhetnek Magyarországon, ha Magyarország és a származási államuk között nemzetközi szerződés áll fenn. Ezenkívül valamennyi külföldi felsőoktatási intézménynek, amely Magyarországon felsőoktatási képzést kíván nyújtani, a származási államában is nyújtania kell ilyen képzést.
Az Egyesült Államok New York szövetségi államának joga szerint létrehozott, Soros György magyar származású amerikai üzletember által támogatott Central European University (CEU) volt az egyedüli olyan, Magyarországon már működő külföldi felsőoktatási intézmény, amely nem felelt meg az új feltételeknek. Az egyetem magyarországi működését időközben beszüntette, és 2019 novemberében új egyetemi kampuszt nyitott Bécsben.
Az Európai Bizottság 2018-ban kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet indított a felsőoktatási törvény érintett módosításai miatt.
Juliane Kokott főtanácsnok csütörtökön kiadott indítványában azt javasolja az Európai Bíróságnak, hogy adjon helyt ennek a keresetnek. A főtanácsnok azon az állásponton van, hogy a származási állammal kötött nemzetközi szerződésre vonatkozó követelmény a GATS-egyezmény (General Agreement on Trade in Services, a szolgáltatások kereskedelméről szóló általános egyezmény) szerinti nemzeti elbánás elvébe (a külföldi és belföldi szolgáltatókra vonatkozó egyenlő bánásmód elve) ütközik. Ezt az egyezményt a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) keretében kötötték, és az EU jóváhagyta, így az az uniós jog részévé vált.
Jóllehet az Európai Bíróság rendszerint nem alkalmazza a WTO jogát, hatáskörrel rendelkezik arra, hogy az Európai Unión belül olyan keresetekről döntsön, amelyekkel az Európai Bizottság a WTO-jog be nem tartását rója fel valamelyik tagállamnak. Ezzel a keresettel az EU tehát azon döntését juttatja kifejezésre, hogy a nemzetközi joggal összhangban kíván eljárni.
A GATS keretében Magyarország a jelen ügyben vitatottakhoz hasonló intézkedések tekintetében teljes mértékben kötelezettséget vállalt arra, hogy egyenlő bánásmódot biztosít a külföldi és belföldi szolgáltatók számára. Magyarország nem élt azzal a lehetőséggel, hogy a felsőoktatási szolgáltatásokkal kapcsolatban fenntartást jelentsen be a nemzeti elbánás tekintetében. Az új követelmény ezért nem igazolható.
Még ha az olyan nemzetközi szerződéssel, amelyben egy felsőoktatási intézmény származási államának kormánya elvi támogatást nyújt az intézmény magyarországi tevékenységéhez, főszabály szerint bizonyítani is lehetne az intézmény megbízhatóságát, és ezzel elő lehetne segíteni a csalárd gyakorlatok megelőzését. A jogszabály konkrét kialakítását illetően azonban a követelmény a harmadik állambeli illetőségű felsőoktatási intézményeket érintő önkényes megkülönböztetés eszközének tűnik. Az ugyanis, hogy létrejön-e ilyen szerződés, és ha igen, mikor, kizárólag Magyarországtól függ, ezért ez a követelmény végső soron engedélyezési fenntartást eredményez. Magyarország azonban a GATS keretében nem élt ilyen fenntartással.
Ezenkívül a származási állammal kötött nemzetközi szerződésre vonatkozó követelmény sérti az Európai Unió Alapjogi Chartáját is, miután aránytalanul korlátozza az oktatási intézmények alapításának és működtetésének szabadságát, valamint a tudomány szabadságát.
A felsőoktatás terén Magyarország kötve van az uniós alapjogokhoz, amennyiben – mint a jelen ügyben is – az EU nemzetközi jogi kötelezettségeit hajtja végre. Az eredetileg Magyarország által a GATS keretében vállalt kötelezettségek ugyanis az unióra szálltak át.
Emellett a származási országban folytatott tényleges oktatási tevékenység fennállására vonatkozó követelmény, amely valamennyi külföldi felsőoktatási intézményre – tehát a más EU-tagállambeli vagy EGT-állambeli felsőoktatási intézményekre is – vonatkozik, Kokott főtanácsnok szerint hátrányosan megkülönböztető, illetve aránytalan jellege miatt sérti
- a letelepedés szabadságát,
- a szolgáltatási irányelvet,
- az Alapjogi Chartát (az oktatási intézmények alapításának és működtetésének szabadságát, valamint a tudomány szabadságát),
- továbbá a GATS egyezményben előírt egyenlő bánásmód elvét.
A letelepedés szabadsága magában foglalja a gazdasági szereplők azon jogát is, hogy tevékenységüket kizárólag másik tagállamban gyakorolják – hívja fel a figyelmet a főtanácsnok.
Az Európai Bíróság közleménye emlékeztet, hogy a főtanácsnok indítványa nem köti az Európai Bíróságot. A főtanácsnok feladata, hogy teljesen pártatlanul és függetlenül eljárva a rábízott ügy jogi megoldására vonatkozó javaslatot terjesszen a bíróság elé. A bíróság bírái most kezdik meg a tanácskozást a jelen ügyben, az ítéletet későbbi időpontban hozzák meg.
A közlemény emellett arra is felhívja a figyelmet, hogy az uniós jogból eredő kötelezettségeit nem teljesítő tagállam ellen irányuló kötelezettségszegési eljárást az Európai Bizottság vagy más tagállam indíthatja meg. Ha a bíróság megállapítja a kötelezettségszegést, az érintett tagállamnak a lehető leghamarabb teljesítenie kell az ítéletben foglaltakat. Amennyiben a bizottság úgy ítéli meg, hogy a tagállam nem teljesítette az ítéletben foglaltakat, újabb, pénzügyi szankciók kiszabására irányuló keresetet indíthat.
Forrás: napi.hu