Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO) és a tőle milliárdos haszonért függő fegyveripar a bolygó legagresszívebb és legveszélyesebb katonai szövetségévé vált. 1949-ben hozták létre, hogy meghiúsítsa a szovjet terjeszkedést Kelet- és Közép-Európában, azonban mára globális háborús gépezetté fejlődött Európában, a Közel-Keleten, Latin-Amerikában, Afrikában és Ázsiában.
A NATO tovább terjeszkedett, megszegve a Moszkvának tett ígéreteit a hidegháború befejeztével úgy, hogy 14 kelet- és közép-európai országot bevon a szövetségbe. Hamarosan csatlakozik a rendszerhez Finnország és Svédország is.
A NATO Boszniát, Szerbiát és Koszovót bombázta. Háborúkat indított Afganisztánban, Irakban, Szíriában és Líbiában, amelyek közel egymillió halálos áldozatot követeltek, és mintegy 38 millió embert űztek el otthonaikból.
Katonai bázisokat épít Afrikában és Ázsiában. Meghívta Ausztráliát, Japánt, Új-Zélandot és Dél-Koreát, az úgynevezett „ázsiai csendes-óceáni négyeket” legutóbbi, június végi madridi csúcstalálkozójára. Kiterjesztette befolyását a világ déli féltekére, katonai kiképzési partnerségi megállapodást írt alá Kolumbiával.
Törökországot – amely a NATO második legnagyobb hadseregével rendelkezik – támogatta abban az agresszióban amelyben illegálisan megszállta és elfoglalta Szíria egyes részeit, valamint Irakot. Törökök által támogatott milíciák is részt vesznek szíriai kurdok és más észak- és kelet-szíriai lakosok elleni etnikai tisztogatásokban. A török hadsereget háborús bűnökkel vádolják többek között egy menekülttábor elleni többszöri légicsapás és vegyi fegyverek használata miatt Észak-Irakban. Cserébe Recep Tayyip Erdoğan államfő engedélyezte Finnország és Svédország csatlakozását a szövetséghez. A két skandináv ország megállapodott abban, hogy bővítik a terrorizmusról szóló törvényeiket, megkönnyítve a kurd és más aktivisták elleni fellépést, feloldják a Törökországnak történő fegyvereladásra vonatkozó korlátozásaikat és beszüntetik a szíriai demokratikus autonómiáért folytatott kurd vezetésű mozgalom támogatását.
Ennek katonai szövetségnek a fenntartása a Szovjetunió összeomlásával indokolatlanná vált és meg kellett volna szüntetni. Ez azonban a NATO-nak és a militaristáknak nem állt szándékában, akárcsak a diplomáciai egyezségeken keresztül történő béketárgyalások lebonyolítása, a befolyási övezetek tiszteletén és a kölcsönös együttműködésen alapuló világ előmozdítása. A NATO azonban egy üzlet maradt. A háború üzlete. Ez azt jelentette, hogy hadigépezetét tovább akarja terjeszteni Európa határain, miközben folyamatosan konfrontálódik Kínával és Oroszországgal.
NATO 2030: Egységes egy új korszakért című dokumentumban a jövőt illetően folyamatos ellentétet tartanak fenn a rivális államokkal, különösen a Kínával való hegemóniáért folytatott harc miatt és egy elhúzódó globális konfliktus előkészítésére szólítanak fel benne.
„Kína egyre globálisabb stratégiai menetrenddel rendelkezik, amelyet gazdasági és katonai erővel támogat” – figyelmeztet a NATO 2030 kezdeményezés. „Bebizonyította, hogy hajlandó erőszakot valamint gazdasági kényszert és megfélemlítő diplomáciát alkalmazni szomszédaival szemben, jóval az indo-csendes-óceáni térségen túl is.
A szövetség elvetette azt a hidegháborús stratégiát, amely biztosította, hogy Moszkvát és Pekinget megfelelően távol tartsa egymástól. Az USA és a NATÓ ennek éppen az ellenkezőjét érte el, szoros szövetségessé tette Oroszországot és Kínát.
A természeti erőforrásokban, köztük az energiában, ásványi anyagokban és gabonában gazdag Oroszország, valamint Kína, a gyártási és technológiai óriás, erős szövetséget alkotnak. A NATO már nem tesz különbséget a kettő között, és legutóbbi küldetésnyilatkozatában be is jelentette hogy az Oroszország és Kína közötti „elmélyülő stratégiai partnerség” „egymást erősítő folyamatokat eredményezett a szabályokon alapuló nemzetközi rend aláaknázására, amely ellentétes értékeinkkel és érdekeinkkel. ”
Július 6-án Christopher Wray, az FBI igazgatója és Ken McCallum, a brit MI5 főigazgatója közös sajtótájékoztatót tartottak Londonban, hogy bejelentsék, Kína jelenti a
„legnagyobb hosszú távú veszélyt gazdasági és nemzetbiztonságunkra”.
Azzal vádolták Kínát, – akárcsak Oroszországot -, hogy beavatkozik az amerikai és a brit választásokba. Wray figyelmeztette az általuk megszólított üzleti vezetőket, hogy a kínai kormány „ a technológiák ellopására törekszik – bármilyen legyen is az -, amivel saját iparát működteti és ezt a technológiát felhasználva piacra dobott termékeit olcsóbban kínálja fel, amivel erősíti üzleti befolyását és uralja a piacot”.
Nem lehet háborúról beszélni anélkül, hogy piacokról ne beszélnénk. Az Egyesült Államokban tapasztalható politikai és társadalmi zűrzavar, valamint az állam csökkenő gazdasági ereje arra késztette az Egyesült Államokat, hogy hanyatlása ellenszereként felkarolja a NATO-t és annak hadigépezetét.
Washington és európai szövetségesei rettegnek a kínaiak 1 billió jüan (160 milliárd dollár) Belt and Road Initiative (BRI) kezdeményezésétől, amelynek célja, hogy mintegy 70 nemzetből álló gazdasági blokkot hozzanak létre, természetesen úgy, hogy ebből az USA kimarad.
A kezdeményezés magában foglalja az Oroszországgal integrált vasútvonalak, utak és gázvezetékek építését. Peking egy évtizeden belül a legnagyobb gazdasággá válva egy Regionális Átfogó Gazdasági Partnerséget hozhat létre, amely a világ legnagyobb kereskedelmi paktuma lehet, amelyet 15 kelet-ázsiai és csendes-óceáni ország alkot majd, ami a világkereskedelem több mint 30 százalékát teszi ki. Kína már most egyedül is a globális feldolgozóipari termelés 28,7 százalékát adja, ami közel kétszerese az Egyesült Államok 16,8 százalékának.
Kína tavalyi növekedési üteme lenyűgöző 8,1 százalékos , bár az idén ez várhatóan csupán 5 százalék lesz. Ezzel szemben az Egyesült Államok növekedési üteme 2021-ben 5,7 százalék volt, ami 1984 óta a legmagasabb, de ez 1 százalék alá esik a New York-i jegybank szerint az idén.
Ha Kína, Oroszország, Irán, India és más nemzetek felszabadulnak az amerikai dollár – mint a világ tartalékvalutája – és a Nemzetközi Bankközi Pénzügyi Telekommunikációs Társaság (SWIFT) zsarnoksága alól, akkor a pénzintézetek egy közös üzenetküldő hálózatot használnak pénzügyi információk küldésére és fogadására (pénzátutalási utasításként), akkor ez a dollár értékének drámai csökkenését és pénzügyi összeomlást válthatja ki az Egyesült Államokban. Ezzel azok a hatalmas katonai kiadások, amelyek az Egyesült Államok adósságát 30 billió dollárra növelték – ami 6 billió dollárral több, mint az USA teljes GDP-je -, tarthatatlanná válnak. Ennek az adósságnak a kiszolgálása évi 300 milliárd dollárba kerül. 2021-ben ennél lényegesen többet költött az USA a hadseregre, (801 milliárd dollárt), ami a világ teljes katonai kiadásának 38 százalékát tette ki, mint a katonai kiadásokat őt követő kilenc ország, köztük Kína és Oroszország együttvéve. A dollár, mint a világ vezető valutájának értékvesztése arra kényszeríti az Egyesült Államokat, hogy csökkentse kiadásait, bezárjon a tengerentúli 800 katonai bázisa közül stöbbet, és megbirkózzon a gazdasági összeomlás által kiváltott elkerülhetetlen társadalmi és politikai megrázkódtatásokkal. Sötét, de egyben ironikus is, hogy a NATO felgyorsította ezt a folyamatot.
Oroszország a NATO és az USA stratégáinak szemében az előétel. Hadserege – a NATO reményei szerint – megreked és leépül Ukrajnában. A terv szerint a szankciók és a diplomáciai elszigeteltség kiszorítja Vlagyimir Putyint a hatalomból, Moszkvába pedig az Egyesült Államokat kiszolgáló rendszer kerül.
A NATO több mint 8 milliárd dollár katonai segélyt nyújtott Ukrajnának, míg az USA közel 54 milliárd dollár katonai és humanitárius segélyt adott az országnak.
A főétel azonban Kína, amellyel az USA nem tud gazdaságilag versenyezni, ezért a NATO a háború tompa eszközéhez folyamodott, hogy megbénítsa a globális versenytársát.
A NATO-bővítés és az Egyesült Államok által támogatott 2014-es kijevi puccs arra késztette Oroszországot, hogy először elfoglalja a kelet-ukrajnai Krím-félszigetet, ahol orosz népességű a lakosság, majd elindította hadműveletét Ukrajnában, hogy meghiúsítsa az ország NATO-csatlakozási szándékát.
Ugyanezt a haláltáncot játsszák Kínával Tajvan felett, amelyet Kína a kínai terület részének tekint a NATO terjeszkedésével szemben az ázsiai csendes-óceáni térségben. Kína harci repülőgépekkel sorozatosan megsérti Tajvan légterét, az Egyesült Államok pedig haditengerészeti hajókkal teszi ugyanezt a dél- és kelet-kínai tengert összekötő Tajvani-szorosnál. Antony Blinken külügyminiszter májusban Kínát nevezte a nemzetközi rend legkomolyabb hosszú távú problémájának, a Tajvant és a Dél-kínai-tengert érintő követelések miatt. Tajvan elnöke egy Zelenszkij-szerű reklámfogásban nemrégiben egy páncéltörő rakétavetővel pózolt egy kormányzati tájékoztatón.
Az ukrajnai konfliktus jól jött az amerikai fegyveriparnak , amelynek az Afganisztánból való megalázó kivonulása miatt új konfliktusra volt szüksége. A Lockheed Martin részvényeinek árfolyama 12 százalékot emelkedett. A Northrop Grumman 20 százalékos emelkedést mutat. A háborút a NATO arra használja fel, hogy növelje katonai jelenlétét Kelet- és Közép-Európában. Az Egyesült Államok állandó katonai bázist épített ki Lengyelországban. A 40 000 fős NATO haderőt 300 000-re növelték és több milliárd dollárnyi fegyver ömlik a régióba.
Az Oroszországgal való konfliktus azonban már visszafelé sül el, a rubel hét éves csúcsra ugrott a dollárral szemben. Európa recesszióba került az emelkedő olaj- és gázárak, valamint az attól való félelem miatt, hogy Oroszország teljesen leállíthatja a szállítást. A nyugati szankciók miatti orosz búza-, műtrágya-, gáz- és olajvesztéség jelentős visszaesést okoz a világpiacokon és humanitárius válságot eredményez Afrikában és a Közel-Keleten. A szárnyaló élelmiszer- és energiaárak, valamint a hiány és a bénító infláció nemcsak nélkülözést és éhezést, hanem társadalmi felfordulást és politikai instabilitást is eredményeznek. A klímavészhelyzetet, és a társadalom valódi egzisztenciális fenyegetését figyelmen kívül hagyják.
Az atomháború fenyegetésé ijesztővé vált. Putyin figyelmeztette a NATO-országokat, hogy „olyan súlyos következményekkel kell szembenézniük, mint amivel a történelemben folyamán még soha”, ha közvetlenül beavatkoznak Ukrajnában. Ezért elrendelte az orosz nukleáris erők fokozott készültségi státuszát . A Belgiumban, Németországban, Olaszországban, Hollandiában és Törökországban található amerikai nukleáris fegyverek Oroszországhoz való közelsége azt jelenti, hogy bármilyen nukleáris konfliktus eltörölné Európa nagy részét. Oroszország és az Egyesült Államok a világ nukleáris robbanófejeinek mintegy 90 százalékát ellenőrzi, katonai készleteikben külön-külön körülbelül 4000 robbanófejjel rendelkeznek az Amerikai Tudósok Szövetsége szerint.
Joe Biden elnök arra figyelmeztetett , hogy a nukleáris fegyverek használata Ukrajnában „teljesen elfogadhatatlan” lenne, és „súlyos következményekkel járna”, de nem fejtette ki, pontosan mire gondolt ez alatt. Ezt nevezik az amerikai stratégák „szándékos kétértelműségnek”.
Az Egyesült Államok hadserege a közel-keleti kudarcot követően a terrorizmus és az aszimmetrikus hadviselés elleni küzdelemről a kínai orosz ellentétre helyezte a hangsúlyt. Barack Obama elnök nemzetbiztonsági csapata 2016-ban háborús eseményt szimulált, amelyben Oroszország megszállt egy NATO-országot a Baltikumban, amelyben az oroszok csökkentett hatású taktikai nukleáris fegyvert vetettek be a NATO-erők ellen. Obama tisztviselői megosztottak voltak a végeredményt illetően.
„A Nemzetbiztonsági Tanács úgynevezett igazgatói bizottsága – beleértve a kabinet tisztjeit és a vezérkari főnökök egyesített tagjait – úgy döntött, hogy az Egyesült Államoknak nincs más választása, mint nukleáris fegyverekkel válaszolni” – írja Eric Schlosser a The Atlanticban. „A bizottság érvelése szerint minden más típusú válasz az elszántság hiányát mutatná, rontaná az amerikai hitelességet, és gyengítené a NATO-szövetséget. A megfelelő nukleáris célpont kiválasztása azonban nehéznek bizonyult. Az orosz megszálló haderő megsemmisítése ártatlan civileket ölne meg egy NATO-országban. Az Oroszországon belüli célpontokra mért csapás pedig teljes nukleáris háborút eredményezne. Végül az NSC vezetői bizottsága nukleáris támadást javasolt Fehéroroszország ellen – egy olyan nemzet ellen, amely semmilyen szerepet nem játszott a NATO-szövetséges inváziójában, de szerencsétlenségére Oroszország szövetségese volt a szimulációban.”
A Biden-kormányzat nemzetbiztonsági tisztviselőkből egy “Tigriscsapatot” hozott létre, hogy háborús játékokat alkosson arról, mit tegyenek, ha Oroszország atomfegyvert alkalmazna – írja a The New York Times. A nukleáris háború veszélyét a „taktikai nukleáris fegyverekről” szóló megbeszélések minimalizálják, mintha a kisebb erejű nukleáris robbanások valahogy elfogadhatóbbak lennének, és nem vezetnének nagyobb bombák használatához.
Soha, beleértve a kubai rakétaválságot is, nem álltunk közelebb még az atomháborúhoz.
„A szimuláció azzal kezdődik, hogy Moszkva nukleáris figyelmeztető lövést ad le. A NATO egy kis csapással válaszol, és az azt követő háború több mint 90 millió áldozatot követel az első néhány órában” – írta a The New York Times .
Minél tovább tart a háború Ukrajnában – és úgy tűnik, hogy az USA és a NATO eltökélt szándéka, hogy több milliárd dollárnyi fegyvert fektessen be a konfliktusba hónapokra, ha nem évekre vetítve –, annál inkább elképzelhetővé válik az elképzelhetetlen. Az Armageddonnal való “flörtölés” a fegyveripar hasznára, és az Egyesült Államok globális hegemóniájának visszaszerzésére irányuló hiábavaló törekvés a legjobb esetben is rendkívül vakmerő, a legrosszabb esetben pedig az élet teljes kipusztításának veszélyével jár.
A szerzőről: