Gesztesi Károly kollégái szeretettel nyilatkoznak a tragikus hirtelenséggel elhunyt előadóművészről, legközelebbi barátai azonban kevésszer szólaltak meg.
A színész az elmúlt években mély barátságot kötött a Hit Gyülekezetének vezető lelkészével, Németh Sándorral, aki a Story Magazinnak beszélt a kapcsolatukról.
Barátságuk igen szoros volt, még magánéletük legbensőbb titkait is megosztották egymással. A lelkész szerint Karcsinak sok cimborája volt, de mégis magányosnak érezte magát:
„Ügyelt arra, hogy a családján kívül senkit ne engedjen közel magához. Csak az édesanyját, a gyerekeit és a testvérét, Mártit. Minden vágya az volt, hogy – éveken át tartó alkoholfüggőségét leküzdve – olyan emberré váljon, akiről biztosan tudható, hogy jó irányba tart, és akit nem csak érdek nélkül szerethetnek, de büszkék is lehetnek rá.”
Gesztesi az édesanyján keresztül került a gyülekezetbe, akit Németh különösen erős asszonynak tart. A színész elsősorban alkoholfüggőségétől próbált szabadulni, amelynek stabilizálódása a lelkész szerint a sokéves imának és könyörgésnek az eredménye:
„El kellett mélyítenem az Istenbe vetett, szunnyadó hitét.(…) Másfél éves közös munkánk eredménye, hogy Károly az utóbbi időben már teljesen jól volt, élvezte is a változást, örült annak, hogy az élet minden területén jól mennek a dolgai. Bárcsak ne dolgozott volna annyit.”
Elmondása szerint a színész túlhajszolta magát, nagyon akart bizonyítani, főleg családjának és az anyukájának. Németh leszögezte, biztos abban, hogy Karcsi halálát nem Isten akarta:
„Meggyőződésem, hogy nem Isten vette el az életét, ő azt szerette volna, hogy Karcsi éljen. Hisz Isten az életadó, az életfenntartó. Csakhogy a Bibliában van Istennek egy nagy ellensége, a sátán, az emberölő. Az ő keze van Karcsi halálában”.
Szerinte Karcsinak a szerelem kínzó hiánya volt a legelviselhetetlenebb, inkább a magánéletére kellett volna helyezni a hangsúlyt a munka helyett. A lelkész nehezen emészti meg barátja halálát, azt mondja: „(…) rengeteg tehetség, kreatív erő volt még benne, ami kitartott volna akár harminc évig is”.
Forrás: Blikk
loading...