A nemzetközi Nőnap alkalmából olyan nőket mutatunk be, akik nem csupán koruk úttörői voltak. A lista korántsem teljes, csupán néhány név szubjektív alapon kiválasztva:
Marie Curie (1867– 1934) – a női tudósok közt az első
A lengyel származású francia hölgyet mindenki csak a rádium anyjaként ismeri. Férjével együtt, de az ő átható és elkötelezett munkásságának köszönhetően szerzett tudomást a világ a radioaktivitásról. Elhivatott kutatómunkája oltárán feláldozott mindent; az életét is. A tudomány területén több mindenben is elsőként tartjuk számon:
– ő volt a párizsi Sorbonne egyetem első női professzora,
– ő volt az első – nők és férfiak között egyaránt -, aki kétszer kapott Nobel-díjat, és máig az egyetlen, aki két tudományos területen elért eredményeiért részesült ebben a rangos elismerésben. Először 1903-ban a fizikai Nobel-díjat kapta megosztva férjével, Pierre Curie-vel és Henri Becquerellel, a radioaktivitás területén végzett vizsgálataiért. 1911-ben már egyedül érdemelte ki, méghozzá a kémiai Nobel-díjat, a rádium és a polónium felfedezéséért.
Ez utóbbit díját azonban megpróbálta az akadémia visszavenni tőle, ami egy igazán kiemelkedő lépésre sarkallta, mellyel nem csupán tudósként, de nőként is példát mutatott.Történt ugyanis, hogy férje halálát követően viszonyt kezdett egy nála fiatalabb, ráadásul házas férfival, Paul Langevin fizikussal. Az ügy kitudódott, és egy rendes tisztes férfi tönkrement házasságáért, egyedül Marie-t tették felelőssé. Hiába volt elismert tudós, az emberek idegengyűlölete – lengyel és feltételezett zsidó származása miatt – megtette a hatását; az akadémia el akarta venni a kémiai Nobel-díját. Ez az erős és önálló nő azonban nem hagyta magát. Nyíltan vállalta véleményét, mely szerint a magánélete nem adhat okot arra, hogy kétségbe vonják a tudományos területen elért sikereit. Ez akkoriban hihetetlen bátorságra vallott, és meglepő módon hatott.
Brunszvik Teréz (1775-1861) – az első óvoda megalapítója az Osztrák-Magyar Monarchia területén
Brunszvik (Brunswick) Teréz Jozefa Anna Johanna Alojzia, magyar grófnő élt Oroszországban, Svájcban, Csehországban és Bécsben is. Úgy tartják, Magyarországon ő állított elsőként karácsonyfát 1824-ben, Martonvásáron. Ám ennél jóval jelentősebb dolgot tett, nem csupán a magyar nőkért, de gyermekeikért is.
A bölcsődéket, jó pár évvel megelőzték az óvodák. Az első hazai kisdedóvót, Brunszvik Teréz nyitotta meg, méghozzá anyja budai házában (a Mikó utca és Attila út sarkán) 1828. június elsején, Angyalkert néven. Pár évvel később további 11 ilyen intézmény alapjait tette le, majd az országos elterjesztése érdekében, a grófnő egyesületet alapított. Haláláig 80 óvoda kezdte meg működését. Emellett más nevelési – és oktatási intézmény alapításában és támogatásában is részt vállalt. Így méltán nevezhetjük a hazai fiatalság támogatójának.
Ma is több óvoda viseli a nevét, valamint díjat is neveztek el róla; a Brunszvik Teréz-díjat minden évben a kiemelkedő óvodapedagógiai, vagy az óvodapedagógiai képzésben valói oktatói munkáért ítélik oda.
Szentgyörgyi gróf Hugonnai Vilma (1847–1922) – az első magyar orvosnő
Vilma bentlakásos iskolában tanult, majd 18 évesen férjhez ment Szilassy Györgyhöz, és hamar gyermeke született. Akkoriban innen egy nőnek már nem volt előrelépési, fejlődési lehetősége. Vilmát azonban nem kötötte le a hagyományos női szerep, a természettudományok, azon belül is a betegápolás és gyógyítás vonzotta. Amikor apósa himlős lett, senki sem akart a közelében lenni, így egyedül ő ápolta. Ám ebben az időben, a nők továbbtanulása lehetetlen álomnak tűnt csupán Élete fordulópontját 1869 hozta meg a számára, amikor értesült arról, hogy a zürichi egyetem hallgatói közé nőket is felvesznek.Ehhez azonban férje engedélye is kellett, amit megkapott ugyan, de György anyagi támogatást nem biztosított feleségének, és kisfiát se vihette magával. Vilma 1872-ben nyert felvételt, és igen nehéz körülmények között, de 1879-ben elvégezte az egyetemet és orvossá avatták.
A zürichi egyetem sebészeti klinikáján és egy alapítványi kórházban is dolgozott, mielőtt 1880-ban hazatért volna Magyarországra. Itthon azonban nem ismerték el diplomáját. 1982-ben letette a szülésznői vizsgát és szülésznőként kezdett el dolgozni. Első férjétől elvált, majd újraházasodott. Wartha Vince jeles vegyész és műegyetemi tanár kérésére, lányuk születését követően felhagyott munkájával és csupán elméleti kérdésekkel foglalkozott. Ám, orvosi diplomájának honosítását továbbra sem adta fel. Részt vett minden olyan eseményen, mely a női egyenjogúság mellett foglalt állást. 1895-ben egy királyi rendelet hozta meg számára a várva várt reményt – ebben a nők számára is lehetővé tették, hogy Magyarországon egyetemi képzésben vegyenek részt. Végül 1897 tavaszán Budapesten orvosdoktorrá avatták. Vilma 17 évet várt arra, hogy hazájában is elismerjék tudását és végzettségét. Ezt követően elsősorban női és szegény betegekkel foglalkozott. Hugonnai Vilma egész életében elkötelezett maradt mind szóban, mind tettben az egészségügy és a női egyenjogúság területén. Szentgyörgyi gróf Hugonnai Vilma diplomájának hazai elismerését követően, az első világháborúban már 84 magyar diplomával rendelkező orvosnő dolgozott.