Állítólag még idén megnyílik Budapesten az első Five Guys.
Londonig mentünk, hogy kipróbáljuk, milyen. Látjuk a szép, de kövér jövőnket.
Inkább a Wendy’s jönne vissza! – mondták páran, amikor kiderült, hogy az Amerikában és már pár éve Európában kiemelkedően népszerű Five Guys tovább terjeszkedik a kontinensünkön, és ha minden jól megy, idén megnyitja első magyarországi éttermét is. Az a helyzet, hogy van is benne valami. A Wendy’s megszűnése a harmincas korosztály Trianonja. Mindenki azért szomorú, mert van ott valami az Oktogonon, egy épület, amiben már nem az a szív dobog, és amióta kiszakították onnan a kedvenc éttermünket, nem maradtak, csak az egymásnak feltett kérdések. Te hol voltál, amikor megszűnt a Wendy’s? Hiányzik még a sajtburger? A chili con carne? Szökik könny a szemedbe, amikor olyan külföldi városban jársz, ahol még lehet náluk enni? Tény, hogy többen várják a Wendy’s teljesen valószerűtlen visszatérését, de ez csak azért van, mert anno ki lehetett próbálni Magyarországon is, hogy milyen. Jó. Tényleg jó. De nem olyan jó, mint a Five Guys.
Barack Obama kedvenc gyorsétteremlánca teljesen egyedi minőséget képvisel a piacon. Egyrészt 100%-ig amerikai életérzést nyújt, a dizájn és egyéb extrák is mind-mind rágyúrnak arra, hogy már az ajtón belépésed után is az USA-ban érezd magad. Ez sokak számára lehet akár visszataszító is, de a Five Guysnak sikerült valahogy úgy belőnie az éttermei hangulatát, hogy ne tűnjön mindez kínos imitációnak, hanem valóban olyan legyen, mintha csak beléptél volna egy New York-i utcáról beharapni egy hamburgert.
Másrészt az ételek minőségében is a szokásos gyorsétteremláncok felett állnak, de ezt is érdekes módon hozzák össze, mivel a hamburgereik és egyes kiegészítőik bár köröket vernek a konkurencia termékeire, mégis tipikusan gyorséttermiek maradnak, lehet, hogy nem hoznak egy olyan szintet, mint itthon egy jobb kézműves hamburgerező, mégis úgy érzed, hogy amit adnak, az valami egészen tökéletes. A Five Guys megtalálta a tökéletes középutat a Meki és a Bamba Marha között. És ezért mondjuk, hogy bajban vagyunk.
A koncepciójuk egyszerű: választasz magadnak egy burgert. A normál burgerben két hús fekszik, választhatsz sajtos, baconös vagy sajtos baconos verziót is. Értelemszerűen a baconért és a sajtért többet kell fizetni, de hát ez nem nagyon lehet meglepetés. Innentől kezdve viszont te döntöd el, hogy mi kerül a szendvicsedbe. 15 féle feltétből választhatsz ingyen és bérmentve, grillezett gombát, paradicsomot, salátát, hagymát, jalapenót, uborkát és szószokat pakolhatsz még a zsemlédbe például, és az ízlésednek megfelelő szendvicset pikk-pakk el is készítik neked, majd papírzacskóba rakják, és eldöntheted, hogy megeszed ott helyben, vagy elviszed magaddal az ételedet.
Kérhetsz hozzá persze sült krumplit is, amit mogyoróolajban sütnek ki, úgyhogy bátran mondhatjuk, hogy finoman addiktív, és a legtöbb éttermükben a jó öreg amerikai shake-ek is beköszönnek. Hot-dogokat és szendvicseket is árulnak, amelyek biztosan nagyon jók, de maradjunk a burgereknél, mert csodát művelnek velük. Tényleg valahol a Meki és a Bamba Marha között vannak félúton, méghozzá érdekes úton jutnak el oda. A zsemléjük abszolút semmi extra, sima szezámmagos buci, nem túl izgalmas, nagyjából olyan, amilyet bármikor megveszel itthon akármelyik szupermarketben. De minden, ami azon kívül van, az meglepő egy ilyen kaliberű étteremhez képest.
Ezekben a burgerekben ugyanis a hús a főszereplő. Normál burgerekben ugyebár a dupla, ott helyben kézzel formázott hús, amelyek szaftosak, nincsenek cipőtalp keménységűre sütve, és megvesznek az első harapásnál kilóra. Gyorsétteremlánc még nem adott ilyen finom húst, amiből finoman csorog a szaft, aminek az ízét nem tudja elnyomni a zsemlébe rogyásig belerakott feltét sem. Nem is akarod, hogy elnyomja. Ez a szimpi a Five Guysban. Egy jó hamburgerben a húsnak kell dominálnia, lehet az bármilyen jó buciban, ha a hús túl van sütve, vagy rossz minőségű, akkor az egészet megette a fene.
Szimpi az is, hogy a pultnál több ládát találsz tele földimogyoróval, amiből vihetsz az asztalodra ropogtatni a kajád mellé. Ingyen és bérmentve.
De van még valami, ami kifejezetten szeretni való bennük. Egyik hamburgerükről sem látsz fotót a pult felett, de még az oldalukon sem. Hogy miért? Mert nem akarnak átverni. Ezek a burgerek egyrészt fotózhatatlanok, mert te állítod össze magadnak őket. Másrészt rondák. Rondák, mert a mekis, burgerkinges, wendy’ses burgered sem szép, akkor sem, ha a pult felett és az oldalaikon olyan csodás képeket látsz róluk, hogy már a bokádig csorog tőlük a nyálad. Tudod, hogy az totálisan kamu. Itt nincs semmi kamu. Ezek a burgerek nem akarnak szépnek látszani. Nem kell. Egyszerűen baromira finomak, és ez kell, hogy eladja őket.
Ha minden igaz, a Five Guys európai terjeszkedése során idén megnyílhat nálunk is az első üzlet. A londoni találkozás után tárt karokkal várom. Egyetlen baj lehet vele csak. Itthon egyik hamburgerező éri a másikat. A kézműves burgerekkel szemben pedig lehet, hogy nem tudja felvenni a versenyt, főleg azért nem, mert a Five Guys nem olcsó, és ha már 2500 Ft-ot adsz ki egy burgerért, akkor lehet, hogy inkább tényleg beülsz a Bambába. Persze ha alkalmazkodnak a hazai keresetekhez, akkor okozhat még fejtörést a hazai gyorsétteremláncoknak. Valószínűleg ez fog történni, de majd okosabbak leszünk, ha tényleg megnyitják az első éttermüket nálunk. Onnantól viszont biztos, hogy nem megyünk majd más gyorsétterembe hamburgerezni.