„Létezhettek, mondhattak bármit a különböző pártok, az elit érdekeivel összefüggő kérdésekben tökéletes konszenzus volt eddig: a multikulturalizmus jó, a bevándorlást támogatni kell, az idegen szép, a homoszexuális házasság és örökbefogadás teljesen normális stb., és aki ellentmond, az náci.
Ez volt a liberális kánon, amelynek a konzervatívok is egyre inkább megfelelni igyekeztek, s egymással versengve keresték a liberális véleményformálók kegyeit. (Amit persze sosem kaphattak meg igazán.) Amint valóban a konzervatív, hagyományos értékeket, a normalitást próbálta valaki képviselni, a liberális-progresszív szabadcsapatok azonnal megtámadták, verbálisan meglincselték.
Úgy tűnik, a nép, az emberek körében valamifajta kollektív tudat (vagy tudattalan) ébredt fel, és szép lassan elegük lett ebből az egészből. A színjátékból, a liberális elitből, amely előírja nekik, mit tehetnek és gondolhatnak, hogyan kell élniük, miközben a legkevésbé sem képviselték az érdekeiket, egyáltalán nem foglalkoztak a kormányzásra vonatkozó azon elvárással, hogy a tömegeknek minél jobb legyen.
Helyette a különböző vélt vagy valós kisebbségeknek keresték a kegyeit, és a pozitív diszkrimináció egyre erőteljesebb alkalmazásával éppen a többség ellenében tevékenykedtek, a többséget igyekeztek elhallgattatni.
Orbán Viktor és Donald Trump voltak azok, akik a többség hangját és segélykiáltásait elsőként meghallották. És őket követte ezen az úton Matteo Salvini is. Egyértelműen látszik, hogy Salvini minden megnyilvánulását, rendezvényét ugyanolyan lelkes tömegek kísérik, mint Trumpét vagy Orbánét.”
Jeszenszky Zsolt
Magyar Hírlap