Éveken át csendben folytak a kutatások a Lockheed Martin amerikai technológiai vállalat olcsó, törpe méretű fúziós atomreaktorával, a legfrissebb hír szerint azonban a cég – szintén csendben – tett egy jelentős lépést a terv megvalósítása felé.
Ha a technika működőképesnek bizonyul, az fordulatot hoz az emberi történelemben.
A Lockheed Martin amerikai óriásvállalat csendben szabadalmi védettséget szerzett forradalmian új fúziós atomreaktora (CFR) technológiájára – adta hírül más sajtóorgánumok mellett a thedrive.com. Ha a fejlesztés a terveknek megfelelően halad tovább, akkor a vállalat akár már a jövő évben bemutathatja konténer méretű áramtermelő egységét, majd tovább menetelhet a még ennél kisebb, repülőgépek erőforrásaként használható berendezés létrehozása felé.
A magfúzió a Napban folyó energiatermelés lemásolása, előidézése kicsiben. A hidrogénbombák ezen az elven működnek, ám egy dolog az atomfegyver és nagyon más az ellenőrzött, áramtermelést eredményező felhasználás.
Szemben a fúzióval, a jelenleg használatos, például Pakson is működő, illetve tervezett atomerőművek a maghasadás elvén alapulnak. Működésük során jelentős mennyiségű veszélyes sugárzó hulladékot (kiégett fűtőelemet és szennyezett segédeszközt) produkálnak, amelynek tárolása külön kihívást és nagy költséget jelent az ilyen rendszerek üzemeltetőinek.
A fúziónak nincs ilyen mellékhatása és tüzelőanyaga (a vízből viszonylag könnyen kivonható hidrogén izotópok) bőségesen rendelkezésre áll. Egészen kis mennyiségű üzemanyagból is órási – a hagyományos atomerőművekénél sokkal több – hőenergia nyerhető, amelyet azután a megszokott módon áramtermelésre lehet.
A gond azzal van, hogyan tartsák stabilan azt a plazmát – a Nap icipici mását -, amelyben az atommagok egyesülnek, felszabadítva a gigantikus energiát. A tudósok az 1920-as évek óta keresik erre a megoldást, de működőképes, a bevitt energiánál többet termelő modellt nem tudtak összehozni. Emellett a legkisebb tervezett rendszer is akkora volt, mint egy kisebb épület. A költségek a csillagos eget ostromolták.
Az egyetlen olyan kísérlet, amely eredményt is ígér – a Lockheed Martinén kívül – az International Thermonuclear Experimental Reactor (ITER), amely Franciaországban épül nemzetközi összefogással. A tervek szerint 2021-re készül el, becsült költsége 50 milliárd dollár, ami az éves magyar GDP 40 százaléka. A reaktor súlya 23 ezer tonna lesz.
Az amerikai vállalat az USA hadseregének jelentős beszállítója, ám a hidegháború után visszaestek a megrendelései, ezért új technológiák után nézett, amelyekből pénzt csinálhat. Így jutottak el a törpe fúziós reaktor lehetőségéig, amelyről 2014-ben számoltak be először a nyilvánosság előtt. Akkor magasan képzett szakembereket kerestek ahhoz, hogy öt év alatt eljussanak a reaktor prototípusáig, illetve tíz éven belül a gyártásra kész változatig.
Ezzel a technológiával kapcsolatos szabadalmi védettségeket szereztek meg 2018. február 15-ei bejegyzéssel. Az ígéret valóban forradalmi. A Lockheed várakozása szerint a reaktor valamivel több mint 11 kilogramm üzemanyaggal egy egész évig megállás nélkül üzemelhet 100 megawattos kapacitással. (A paksi erőmű termelési kapacitása ennek hússzorosa.) A vállalat azt ígéri, hogy a CFR-et annyira lekicsinyítik, hogy a segítségével működhetet egy C-5 Galaxy méretű, óriás szállító repülőgép, illetve elláthatnak energiával 50-100 ezer lakosú városokat.
A fúziós áramtermelés olyan bőséget ígér, hogy az ipari felhasználókhoz, irodaházakhoz képest kis fogyasztású háztartások áramszámlája nagyon kicsire zsugorodhat. Ezzel egyidejűleg elavulttá tehet minden működő vagy tervezett hagyományos erőművet, köztük Paks 2-őt, kidobott pénzzé téve minden rájuk fordított fillért.
A legnagyobb nyitott kérdés, hogy az ígéret megvalósul-e, azaz elkészül-e a kamion nagyságú fúziós reaktor. Ne feledjük: sokan próbálkoztak a fúziós energia termelésével, ám nem jártak sikerrel. Emellett az, hogy egy vállalat benyújt egy szabadalmat, még nem jelenti azt, hogy az abban foglalt technológiát meg is valósítja. Végül, de cseppet sem utolsósorban az amerikai kormány bármilyen szabadalomra ráteheti a kezét nemzetbiztonsági okokra hivatkozva.
A Lockheed Martin Skunk Works (magyarul Görény Művek) repülőgép-tervező részlegének azonban, amely a CFR-programmal foglalkozik rendkívül jó a hírneve. Legendás repülőgépeket fejlesztettek ki itt, egyebek mellett az F-22 Raptor vadászbombázót, a világ első ötödik generációs harci repülőgépét.
Ennek a kutatóközpontnak a vezetése elég bátor volt ahhoz, hogy már öt évvel ezelőtt a nyilvánosság elé tárja, mint dolgoznak, ami arra utal, hogy komolyan gondolják a dolgot, bármilyen hihetetlen. A szakértők arra számítanak, hogy a következő időszakban további bejelentések érkeznek a Skunk Works háza tájáról.
Forrás: napi.hu