Sokakat elkapott a forradalmi hisztéria, és azzal revolvereznek, hogy miért bántom szegény ellenzéket, amikor végre valami jót tett? Nos, szerintem nem tett jót. Az országgyűlési performansz erős volt, és ha nem ülnének vissza Kövér László üléseihez asszisztálni, elégedett volnék. Csakhogy már jelezték, hogy mennek vissza interpellálni és vizsgálóbizottságot kezdeményezni: folytatni a gyalázatos színjátékot a kiüresített parlamentarizmus nagy méltóságú statisztáiként. Az utcai események kapcsán úgy gondolom, nagyon felelőtlen és veszélyes játék az, amikor politikusok rángatnak bele rendőrök elleni konfliktusba civileket. Én a Gandhitól tanult erőszakmentes ellenállás híve vagyok – a blokád és a sztrájk híve vagyok. Az ellenállásnak ezek a nagyon hatékony eszközei azonban még csak ki sem lettek próbálva a nemzeti együttműködés rendszerén.
Jelzem továbbá, hogy Gyurcsány Ferenccel és Szanyi Tiborral, Kunhalmi Ágnessel és Bangóné Borbély Ildikóval, Gréczy Zsolttal és Vadai Ágnessel, Varju Lászlóval és Korózs Lajossal nem lehet megtörni Orbán Viktor uralmát – hiszen ők maguk okozták azt.
Ha a magyar társadalom ennyit sem ért, nem érett meg a rendszerváltásra. A régi baloldal eddig három országgyűlési kétharmadot ácsolt össze a Fidesznek, ehhez jön két vesztes önkormányzati, és két vesztes uniós választás – most mégis ők a forradalmi élcsapat. Ők, akik a vereségeikből élnek – és igen jól. Én meg úgy gondolom, ideje hátralépniük.
Visszatérő vélemény, hogy ők legalább csinálnak valamit. És mit csinálok én? Valóban, ők csinálnak valamit: fehér sapkát húznak, beszédeket és sajtótájékoztatókat tartanak, ajtónak nekiesnek, földre vágódnak, sírnak, és szelfiznek. Én valóban nem vagyok ekkora forradalmár. Én csak kampánycsapatot szervezek, hogy legyőzzük Budapesten a Fideszt. Stábot toboroztam, mellyel programot írunk. Stratégiát adok az ellenzéknek az összefogás erőszakos mantrázása helyett – s tűröm ennek nyomán az Echo TV és az ATV szinkronban előadott karaktergyilkossági kísérleteit. Az én receptem az, hogy a Fideszt csak a centrum válthatja le – a régi baloldal pedig lépjen egyet hátra! Erről tárgyalok két potenciális centrumpárttal, a Gyurcsányt elutasító baloldallal: az LMP-vel; és az Orbánt elutasító jobboldallal: a Jobbikkal. Tárgyalok az előválasztás feltételeiről Karácsony Gergellyel. Nem pozíciókról, hanem tartalmi kérdésekről, nem hatalomról, hanem politikai precedensekről. Számtalan olyan rádióműsort, tévéműsort és YouTube-videót gyártottam, amely leleplezi a Fideszt. Most épp adománygyűjtést szervezek hajléktalanoknak. Biztos, hogy nekem kellene példát vennem MSZP-s és DK-s politikusokról?
Olyanokról kellene példát vennem ellenzékiségből, akik kilenc éve még hatalmon voltak? Én tizenöt éve folyamatosan a hatalom harcos és nyilvános ellenzéke vagyok: Medgyessy ellenzéke, Gyurcsány ellenzéke, Bajnai ellenzéke, Orbán ellenzéke. Sokszor megtapasztaltam, milyen az, amikor az ország egyik korrupt brigádot a másikra váltja – nem áll szándékomban életem további éveiben ugyanezt kommentálni. Azért léptem be a politikai térbe, hogy változtassak. Ha valaki abban az ellenzéki politikában hisz, amelyik áldozati szelfikkel operál, börtönnel fenyeget, marketing-tankönyveket magol, és civileket rendőrök elleni rohamra vezényel, az tartson velük: az MSZP-vel és a DK-val. Én járom tovább a magam útját, és ha az csak egy százalékot ér, azt az egy százalékot legalább nem egy kígyónyelvű marketinges gazember csúsztatja a zsebembe.
Forrás: Puzsér Róbert facebook