Vlagyimir Putyin orosz államfőt az elmúlt években sokan próbálták jobb belátásra bírni, ám hiába. Angela Merkel német kancellár és Barack Obama korábbi amerikai elnök például le akarta beszélni arról, hogy Oroszország elvegye a Krím félszigetet Ukrajnától. A jelenlegi amerikai elnök máshogy viszonyul orosz kollégájához.
Szemben két elődjével, Barack Obamával és Donald Trumppal a jelenlegi amerikai elnök, Joe Biden sok mindent el akar érni a nemzetközi politikában. A klímaváltozás megelőzésétől kezdve a világ vállalati adórendszereinek összehangolásán át az iráni nukleáris leszerelésig sorolhatók a célok, ám egy valami hiányzik közülük. A jelenlegi orosz vezetéstől nem vár semmit, így orosz kollégájával, Vlagyimir Putyinnal sem akar semmit kezdeni – indítja az orosz-amerikai kapcsolatok várható fejleményeit elemző cikkét a Moscow Timeson Sam Greene, a londoni King”s College politológus professzora, Kelet-Európa-szakértő.
A legaktuálisabb problémában a pandémia kezelésében nem függenek egymástól a felek. Az USA-ban a lakosság nagyobb hajlandósága mellett gyorsabban halad az emberek beoltása, mint Oroszországban. A klímaügy megoldásába hasznos lenne az oroszok aktív bekapcsolódása, de a három főszereplő az USA, Kína és az EU, és hosszabb távon Brüsszel fog kopogtatni Moszkvában, amikor karbonadót vetnek majd ki az energiahordozó-importra. A vállalati nyereségadó globális összehangolása egyáltalán nem érinti Oroszországot, ahol nincsenek magánkézben lévő, globális multik, az iráni atomtárgyalásokon pedig már az Obama-adminisztráció sem vette hasznát az oroszoknak mint közvetítőknek.
A Közel-Keleten maradva Szíria is halott ügynek látszik. Nem várható, hogy Moszkva elengedje az Aszad-rezsim kezét, így a hosszú ideje szenvedő szírek csak a Kremltől várhatják sorsuk jobbra fordulását, mármint azt, hogy a tíz éve tartó polgárháborúra válaszul össze tud hozni végre valamilyen rendezést. A Fehér Ház nem szándékozik se megnehezíteni, se megkönnyíteni az orosz vezetés dolgát. A nukleáris leszerelés terén az egyetlen elérhető eredményt, a START megállapodás meghosszabbítását már elérték Biden hivatalba lépésének másnapján, további egyezségekre nem csupán a másik fél, hanem a washingtoni szenátus vonakodása miatt sincs esély. Az amerikai kormánynak nincs miért erőlködnie.
A Kreml persze okozhat gondokat, ám ezek számba vétele is arra ösztönzi a washingtoni vezetést, hogy ne tegyen semmit. Oroszországnak legalább annyira fontos a világ stratégiai stabilitása, mint az USA-nak, ezt vélhetően Putyin is belátja vagy legalábbis nem lehet mást tenni, mint bízni abban, hogy legalább ezen a téren belátó. A legkeményebb ügy a délkelet-ukrajnai, azaz donbaszi konfliktus, amit nem lehet az ottani szakadár rezsimeket támogató Oroszország nélkül megoldani. Az ukrán határ melletti orosz katonai felvonulásnak láthatóan az a célja, hogy erre felhívja Washington figyelmét.
Ugyanakkor ezzel ugyanaz a helyzet, mint a korábbiakkal. Az USA-ban úgy látják, hogy nincs miről tárgyalni az orosz féllel. Úgy gondolják, hogy Moszkva tartósan be akarja fagyasztani a konfliktust Dombaszban, és nem tudnak semmit kínálni cserébe azért, hogy ezt ne tegye. Másrészt felmerül a kérdés, mi van akkor, ha nem ezt akarják, ha meg akarják szállni a területet vagy akár Kijevet is el akarják foglalni katonai erővel?
Ezzel az a helyzet, hogy az USA nem tehet semmit az orosz beavatkozás megakadályozására, ha Moszkva elszánja magát egy háborúra. A Nyugat nem akar katonai konfliktusba keveredni Oroszországgal. Angela Merkel német kancellár és Obama megpróbálta lebeszélni Putyint a Krím orosz annektálásáról, de süket fülekre találtak. Semmi jele annak, hogy Biden nem járna ugyanígy, így az amerikaiak egy valamit tehetnek, igyekeznek elrettenteni az ukrajnai katonai akcióktól az oroszokat. A Kremlben pontosan tudják, milyen gazdasági szankciókat kapnának a nyakukba, ha nem hallgatnának a jobbik énjükre.
Az egyetlen kritikus pont Ukrajna NATO-csatlakozási szándéka, amit Washington és London óvatosan támogat. Ez azonban színjáték. A két ország vezetése tudja, hogy Berlin és Párizs megakadályozná az ukránok felvételét a katonai szövetségbe. És az amerikai adminisztrációnak se kedve, se ideje nincs arra, hogy véleményük megváltoztatására bírja a franciákat és a németeket.
Az ukrán határ melletti katonai demonstrációval Putyin tárgyalóasztal mellé kényszerítheti a nyugati országokat, amivel akkor is jól járhat, ha egy ilyen egyeztetés – mint az borítékolható – semmilyen eredményt nem hozna. A felvonuló nyugati politikusok látványa a tévéhíradókban azt jelezné, hogy Oroszország fontos tényező a világon, ahogy természetesen vezetője, Putyin elnök is. Ugyanakkor ezt a Biden-adminisztrációban is tudják, ezért nem siettek tárgyalni az oroszok kardcsörtetésére reagálva.
Biden nem a mézesmadzag és korbács taktikáját választotta, amivel az elmúlt két évtizedben semmit sem értek el, hanem azt, hogy jelezte, lehet szó tárgyalásokról, de nem Putyin, hanem az ő szabályai szerint. Szemben elődjével, Trumppal vagy akár Obamával az új amerikai vezetés nem híve a PR-esemény kedvéért folytatott, öncélú tárgyalásoknak. És van emögött egy mélyebb logika is.
A jelenlegi amerikai vezetést nem érdekli, milyen képet fest róla az orosz állami televízió. A Kreml véleményformálói így is, úgy is az oroszok ellenségének fogja lefesteni az amerikaiakat. Ez magyarázza Biden viselkedését az elmúlt hetekben. Először azt mondta – az orosz katonai összevonás előtt –, hogy szerinte Putyin gyilkos. Aztán a kardcsörtetés után kijelentette, hogy kész tárgyalni vele. Aztán szankciókat jelentett be a Kremllel szemben. A Fehér Házban láthatóan nem érdekel senkit, mit szólnak ehhez az orosz tévé Amerika-faló kommentátorai.
Mindezt a következőképpen összegezhetjük. A Biden-adminisztráció nem sokat vár az orosz vezetéstől, még kevesebbet akar tőle és – ami ezt a sértő hozzáállást még megalázóvá is teszi – mindezt zavartalan nyugalommal teszi. Washington távolságtartóan és szenvtelenül viszonyul Moszkvához – állítja a Moscow Times cikkírója.
Az még nyitott kérdés, hogy ez módszer hoz-e valamilyen eredményt vagy sem. Egyet azonban valószínűsíthetünk. A Kremlben vélhetően kezdik felismerni, hogy feleslegesen erőlködnek, ha Biden rovására vicceket faragnak. Ennél szisztematikusabb megközelítésre lesz szükség, ha válaszolni akarnak az új helyzetre.
Forrás: napi.hu