A koronavírus-járvány rengeteg jogi és etikai kérdésre is felhívta a figyelmet: ilyen például a betegjogok alkalmazása, a munkavállalók jogai, vagy a megelőzést szolgáló technikai eszközökhöz kapcsolódóan az adatvédelmi jogok. Sok terület megfelelően szabályozva is van, ami nincs, az egy nagyon fontos dolog: a gyógyításra felesküdött ápolók, nővérek, orvosok munkájában vajon hol van a határ a saját testi épségük, saját egészségük védelme és az esküjük, a hivatásuk és a társadalom által támasztott elvárások között. Vajon elvárhatja-e a többi ember, hogy, mint arra külföldön sok példa volt, megfelelő védőfelszerelés nélkül gyógyítsanak olyan betegeket, akik potenciálisan veszélyesek a gyógyítókra? Erre nincs nemzetközi, mindenkire érvényes szabályozás.
A Magyar Tudományos Akadémia weboldalának, az mta.hu-nak a cikke szerint a Nemzetközi Jogi Intézet, a világ legkiválóbb nemzetközi jogászait tömörítő tudós társaság most egy olyan nemzetközi szerződés vagy deklaráció elkészítésén dolgozik, amely rögzíti világjárvány idején az államok közötti együttműködés legfontosabb elveit, s mintául szolgálhat az államok belső jogának harmonizálásához – ezt a célt tűzte ki . A dokumentum kidolgozására felállított, a világ számos országának nemzetközi köz- és magánjogászaiból álló, 15 tagú különbizottság tagjai között van Lamm Vanda akadémikus, az MTA Gazdaság- és Jogtudományok Osztályának elnöke, aki az mta.hu-nak beszélt a közelmúltban megkezdett munkáról.
Lamm Vanda szerint első látásra jól szabályozott dolog például a betegjog, mely szabályzás alapdokumentuma az 1997-es ovideói egyezmény, amit Magyarország is ratifikált. Csakhogy az egyezményt összesen velünk együtt 29 ország fogadta el. A többiekre érvényes lehetne az UNESCO 2005-ös, bioetikáról és emberi jogokról szóló nyilatkozata, csakhogy, az nem kötelező érvényű.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2007-ben hatályba lépett Nemzetközi Egészségügyi Rendszabálya már nemzetközi szerződésnek minősül, valamint a WHO számos további szabályzata, standardja, amelyek egyebek mellett a nemzetközi együttműködésről is rendelkeznek.
Kérdés azonban, hogy ezek a dokumentumok vajon megfelelően szabályozzák-e a világjárvány esetén történő nemzetközi együttműködéseket, és az emberi jogi vonatkozásokat.
Egy fontos kérdés nincs is szabályozva:
Az, hogy milyen elvárásai lehetnek a társadalomnak és az államnak az egészségügyi dolgozókkal szemben.
„Az orvosok és ápolók elkötelezettek a hivatásuk iránt, felesküdtek a gyógyításra, s amikor ezt a hivatást választották, tudták, hogy veszélyekkel jár” – mondta az mta.hu-nak Lamm Vanda.
Felmerül azonban a kérdés, hol húzódik a határ munkájuk ellátásának kötelezettsége és a saját életük, egészségük veszélyeztetése között.
Lamm Vanda szerint látva, hogy mennyi egészségügyi dolgozó fertőződött meg a mostani és korábbi járványok idején, a kérdés nagyon is jogos.
A szakember példaként hozta fel, hogy egy katona esetében nem számít rendkívüli elvárásnak, hogy feladata teljesítése érdekében akár az életét is feláldozza, de ugyanezt nem kívánhatja a társadalom például egy ápolótól. Ha az állam, a társadalom elvárásokat fogalmaz meg az egészségügyi dolgozókkal szemben, akkor ezt úgy akkor teheti meg, hogy feladataik ellátásához biztosítja számukra a szükséges és legmagasabb színvonalú védőeszközöket.
A jelenlegi szabály nagyjából ennyi:
„Az emberi méltóság, az emberi jogok és szabadságok biztosítása mellett kell alkalmazni.”
A Nemzetközi Jogi Intézet (L’Institut de Droit international, IDI) másfél hónappal ezelőtt létrehozott új bizottsága első lépésként egy deklarációban gondolkodik, amely nemcsak az államok belső feladataira vonatkozó elveket fogalmazná meg, hanem a nemzetközi közösség államainak együttműködési kötelezettségéről szólókat is.
Ezekre a kérdésekre külön kitérnének:
- Az államok közötti hiteles és korrekt információátadás kötelezettségére is
- Milyen érdemi, konkrét adatokat kell egészen rövid határidőkkel megosztaniuk egymással például egy világjárvány idején
- Lehetséges-e a segítségnyújtás visszautasítása olyan helyzetben, ha más államokat is fenyeget a határokon túljutó pandémia.
Az eltérő kulturális háttér, valamint az egyes országok pénzügyi lehetőségei közötti különbségek miatt egy ilyen nemzetközi deklaráció megszövegezése nem egyszerű feladat a Föld minden kontinensét képviselő jogtudósok számára, egy szerződésé pedig még ennél is összetettebb. Lamm Vanda azonban bízik benne, hogy minden vitás kérdésben sikerül közös nevezőre jutniuk.
A testület várhatóan a jövő év tavaszára készülhet el a dokumentummal, amelyet a Nemzetközi Jogi Intézet 2021-es pekingi kongresszusán fogadhatnak majd el, és alapja lehet egy minden államra kötelező érvényű szerződésnek.
Forrás: blikk