Az elmúlt hetekben a magyarországi közélet egy sok vitát kavart mesekönyv körül forrongott. Miközben mi itthon egy olyan mesekönyv ürügyén ütöttük-vágtuk egymást, melyet alapvetően felnőttek (és nem pedig gyerekek) vásároltak fel tonnaszám, addig Felvidéken a magyar gyermekekkel valami sokkal rosszabb, kártékonyabb, veszélyesebb dolog történik. A MAGYART Eleink hagyománya Facebook oldal még szeptemberben osztott meg egy fényképet egy a szlovákiai magyar diákoknak készült tankönyvről, melyben Svätopluk „királyt” a magyar Szent Koronával ábrázolják – azt sugallva ezzel, hogy azt mi magyarok „vettük át” a „szlovákoktól”.
A célközönsége ennek a könyvnek is a legszenzitívebb korban lévő gyerekek, akiknek kulturális identitása még valóban képlékeny. Ám míg a „Meseország Mindenkié” című ideologikus tartalmú mesekönyvtől senki, (még a gyerekek sem) válnak homoszexuálissá, (legfeljebb ideológiailag elfogulttá – de az sem minden szempontból üdvös) addig a szlovákosító ideológiával átitatott tankönyvek esetén valóban fennáll a veszélye, hogy az iskolai propaganda befolyással lesz a gyermek későbbi nemzeti identitására. A másik lényeges különbség, hogy egy kereskedelmi forgalomban lévő mesekönyvet az vesz meg aki akar, addig egy tankönyv esetében nem biztos hogy ez a helyzet. Ez a könyv már bizonyosan ott van rengeteg szlovákiai magyar általános iskolás hátizsákjában. Nem szimplán „a kezükbe kerülhet”, ha anyu vagy apu megveszi, hanem már ott van.
A bejegyzés közzétevője szerint a kép egy felvidéki magyar iskolák magyar gyerekei számára készült tankönyvből származik. Feltehetően egy szlovák tankönyv lehet az alapja, amit lefordítottak magyarra. A bejegyzés szerint minden településnév szlovákul szerepel a könyvben, továbbá úgy mutatja be a történelmet, mintha szlovákokon és „ős-szlovákokon” kívül senki soha nem élt volna a felvidéken. A valóságban viszont Szlovákia mai területe igazi olvasztótégely volt a történelem során, felsorolni is nehéz, hogy mennyi különböző népcsoport élt együtt valaha: magyarok, szászok, zsidók, ruszinok, cseh husziták, törökök elől menekülő délszlávok, morvák, avarok, stb.. A mai szlovákiai tanulóknak joguk kellene, hogy legyen arra, hogy megismerjék a múltjuk sokszínűséget.
Nem nehéz észrevenni, hogy mit eredményezhet az ilyen történelmi torzításokkal teletűzdelt tananyagra épülő oktatás: minden szlovákiai gyermek, ha élete későbbi szakaszában meglátja a magyar Szent Koronát, egyből fölkiált: „De hát az a mi Svätoplukunk koronája! A gonosz magyarok ezt is ellopták tőlünk!”. Minden szlovákiai gyermek – és ezen belül a legsúlyosabb a magyar nebulók helyzete – azzal a hamis tudattal fog felnőni, hogy volt egyszer egy mindenben tökéletes „Nagymorva birodalom”, a magyarok meg csak úgy odatolakodtak, és leromboltak mindent. (Az a „Nagymorva birodalom”, ami ugye „nyilvánvalóan” „ős-szlovák” állam volt, mert „természetesen” ugye a (Csehország keleti részén ma is élő) morvákhoz még véletlenül sem lehetett semmi köze.)
Forrás: hungaryfirst