A szocik soha nem voltak olyan helyzetben, hogy ígérni ne tudtak volna.
Most egy kicsit meg kell húznunk a nadrágszíjat, de utána minden jobbra fordul –hülyítette az embereket a rendszerváltozás előtt kongresszusról kongresszusra az MSZMP. Hazudta rezzenéstelen arccal még akkor is, amikor a kormányrudat hitelei révén Kádár helyett már rég az IMF tartotta a kezében. Persze, ők sem hittek benne, csak valamilyen mézesmadzaggal mégis fönn kellett tartani a hatalmukat az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet csapatok mellett.
A mézesmadzag és a rinocérosz bőr megmaradt az utódoknak is, pontosan jelezve, hogy a szocik – benne a DK Dobrev Klárával – évtizedekkel később sem képesek arra, hogy emberléptékű vízióval és hiteles politikusokkal próbálják a magyarok többségét maguk mellé állítani.
Itt van most például a közelgő EP-választás. Fogalmuk nincs, hogy mi lesz az eredmény, de azt azért sejtik, hogy nem a migránssimogató szociknak áll a zászló. Ennek ellenére hirdetésekben európai minimálbért (240.000), európai minimálnyugdíjat (95.000), európai családi pótlékot (48.000) ígérgetnek. Az Európai Bizottságot nagykoalícióban vezető szocialistákat természetesen eddig sem akadályozta meg senki, hogy ezeknek a szociális törekvéseknek teret nyissanak, ám ez eszük ágában sem volt. A valamit adni soha nem volt a jellemzőjük, a meglévőt elvenni és maguk között szétosztogatni annál inkább.
Ezért állítják szembe programjukat most is Orbán Viktoréval, aki az Európai Egyesült Államok ellen harcolva nem engedi, hogy Magyarország egyetlen nagy európai állam része legyen, ahova szabadon bejöhetnek a migránsok és kiforgathatnák Közép-Kelet-Európa nemzeteit is a bevándorlásmentes életükből. Akiknek fenntartása nemcsak a magyar életszínvonal folyamatos emelkedésének forrását szippantaná el, hanem minden mást is, amit csak az egyközpontú Európai Egyesült Államok birodalmi urai eldöntenek. A szépséges európai jövedelmek biztosításához például elsőként az adópolitikai szuverenitásunkat, ami az egész ország gazdálkodására nézve beláthatatlan következményekkel járna.
Az erőfölénnyel való visszaélésre jó példát hozott Gajdics Ottó főszerkesztő a Hír Tv Csörte legutóbbi adásában. Utalva rá, hogy nemzetközi fuvarosainkra is a Nyugat-Európa-i szabályokat akarják ráerőltetni. Eszerint nem alhatnának saját kocsijukban, hanem szállodákban kellene éjszakázniuk. Ez annyira megdrágítaná a vállalási díjukat, hogy senki nem bízná meg őket semmiféle fuvarral. Így járnának a magyarok is a szocik meg (Dobrev) Klárika által beígért európai mézesmadzag-juttatásokkal.
Hogy a nyilvánvalóan kudarcra ítélt „szociális” mézesmadzag-programjuk ellenére miért ígérgetnek mégis soha meg nem valósuló arcátlanságokat? Talán azért, mert ők sosem a magyaroknak akarnak megfelelni, hanem annak az elitnek, akik – saját érdekükben – Európát a kiszolgáltatott nemzetek birodalmává akarják visszaminősíteni. Ehhez kellenének a migránsok, hogy szuronyok helyett a mindig balra szavazó bevándorlók és a szerencsére egyre csökkenő számú megtévesztett magyarok szavazataival tartsák hatalmon az európai nemzetállamok ellenségeit, igyekezve megőrizni a demokrácia látszatát.
Az önfenntartásra képtelen pártállam anno nagyot bukott. Erre a sorsra kell jutnia az Európai Egyesült Államok gondolatának is, amire május 26. után meg lehet minden esély.