Olvasom, hogy az ország több pontján megrongálták, van, ahol ellopták az új vármegye-táblákát. Olvasom a kommenteket, hogy “a mostani helyzetben lettek volna fontosabb dolgok is, mint visszahozni egy ilyen avítt, feudális megnevezést – ráadásul az átállásra több tízmillió forintot költött az állam az adófizetők pénzéből”.
Olvasom, hogy Jenő a panel negyedik emeletéről azt írja: “úgysem fogják az emberek megszokni és használni a vármegye szót, meg amúgy is köztársaságban élünk, nem királyságban”.
Olvasom, hogy Juli a kanapéról eképp osztja az észt: “ezt a pénzt inkább az oktatásra és az egészségügyre kellett volna fordítani!”
Olvasnám tovább is, de teljesen felesleges. A prolik hőbörögnek, a média és a politika meg kihasználja a hőbörgésüket.
Nagyon nehéz valamit is kezdeni azokkal a honfitársainkkal, akik kizárólag materiális dimenzióban képesek értelmezni az őket körülvevő világot. Kiknek életcéljuk kimerül annyiban, hogy kielégítsék testi szükségleteiket – egyenek, igyanak, szexeljenek. (A fennmaradó idejükben pedig a közösségi médiában okoskodjanak – tört magyarsággal írják meg a tutit minden olyan témáról, amihez fikarcnyit sem értenek.)
Megpróbálhatjuk elmagyarázni nekik, hogy 950 évig a vármegye volt hazánk közigazgatási egysége, de úgysem fogják megérteni az ebben rejlő szimbolikát és hagyományt.
Ahogy számukra az sem releváns, hogy az átnevezéseket annak idején (1949-ben) egy szovjet szuronyok segítségével hatalomra juttatott, illegitim rezsim hajtotta végre, semmibe véve az 1000 óta fennálló keresztény magyar államiságot és a Szent Korona-tant.
Valószínűleg azt sem lesznek képesek felfogni, hogy a táblák lecserélésére elköltött néhány tízmillió forint nem tétel a közel 40 ezer milliárd forintos magyar költségvetésben, s talán ennyit meg is ér a történelmi folytonosság helyreállítása.
Ellenben biztos vagyok benne, hogy habzó szájjal fogják harsogni a milliószor hallott boomer nyöszörgést, miszerint “Kádár alatt sem volt vármegye, aztán mégis milyen jól éltünk! A kenyér is olcsó volt, meg évente egyszer a Balatonra is eljutottunk.”
Sajnos korlátozottak az eszközeink arra nézve, hogy megértessük velük: habár rengeteg dolog van, ami miatt jogosan lehet kritizálni a jelenlegi kormányt, a megyék vármegyékre történő visszanevezése pont nem ilyen. Sőt, igazából ennek nem is lenne szabad pártpolitikai kérdésnek lennie.
Csak hát ennyi hőbörgővel még a legapróbb dolgokban is képtelenség nemzeti konszenzust létrehozni…
magyar jelen