Farkas András a napokban megjelent elemzésében több ponton bírálta az Európai Bizottság Magyarországnak címzett reformjavaslatait, ugyanakkor saját elképzeléseket is megfogalmazott. Az alábbi hozzászólásomban ezekhez kapcsolódva amellett érvelek, hogy bár a brüsszeli ajánlások egy része valóban vitatható, a nyugdíjrendszer egyensúlyának helyreállításához bizonyos korrekciók hosszú távon elkerülhetetlenek lehetnek.
A Portfolio-n a napokban jelent meg a nyugdíjguru szokásosan színvonalas értékelése az EU (valójában az EB) Magyarország-jelentésének nyugdíjdimenziójáról. A „Nyugdíjreformot javasolnak Magyarországnak – Csapnivaló ötletekkel tetéznék a gondokat?” című cikk világosan vázolta a magyar nyugdíjkilátásokat, bírálta az EB-jelentés egyoldalúságait és saját reformjavaslatokat fogalmazott meg, kitérve a 2024-es OECD-jelentésre is. Rövid hozzászólásomban finomítom a cikk javaslatait.
- A brüsszeli jelentés szerint a magyar nyugdíjkiadás GDP-hányada a jelenlegi 8%-ról 2070-re 12%-ra emelkedne. Farkas András szerint ettől nem kell megijedni, mert ezzel Magyarország csak belesimulna a jelenlegi EU-s átlagokba. A meredeken emelkedő nyugdíjhányad önmagában valóban nem ijesztő, de a járulékbevételek GDP-arányának tervezett stagnálása
a jelenlegi 2%-ról 6%-ra emelné a nyugdíjrendszer GDP-arányos hiányát.
Egyébként, amikor a szerző a jelenlegi nyugdíjrendszer fenyegető ellehetetlenüléséről ír, akkor ő is aggódását fejezi ki.
- Az OECD és az EB úgy akarja az induló nyugdíjakat relatíve csökkenteni, hogy a valorizálásnál jól bevált tiszta bérindexálást felcserélné vegyes indexálásással. Farkas Andrással együtt ellenzem a közgazdaságilag zavaros vegyes valorizálást, de nem utasítom el az induló nyugdíjak dinamikájának lassítását: ez megvalósítható az egységessé tett 2%-os skálaszorzók óvatos csökkentésével, például 1,9% (2035), 1,8% (2045).
- Egyetértek Dr. Farkas Andrással abban, hogy
nem lehet a jelenlegi együttes nyugdíjjárulék kulcsát 21-ről 2070-re 31%-ra emelni.
De valamekkora, mondjuk 2,5–2,5%-os járulékkulcs-emelés elkerülhetetlen. Ha csökken az átlag alatti keresetek szja-kulcsa, akkor egy ilyen emelés nem teszi lehetetlenné a kiskeresetűek helyzetét.
- Az EB-vel szemben Farkas András meg akarja védeni a jelenlegi átlagnyugdíj/átlagbér hányadost. Ha figyelembe vesszük, hogy reális bérstatisztika esetén ez a mutató nem is olyan rossz, akkor el lehet fogadni, hogy hosszú távon a mutató értékét mindenképpen csökkentenie kell.
- Támogatom Farkas Andrást abban, hogy vissza kell hozni a járulékfizetési plafont. De a plafon fölött keresőknél maradó többletjárulék egy részét szolidaritási adóként el kellene vonni, és a járulékkulcs emelésével kell pótolni a keletkező hiányt.
- Ha közben a degressziót is erősítenénk, akkor a kisebb nyugdíjak keresetekhez viszonyított értéke kevésbé csökkenne, mint a nagyobbaké.
Összefoglalva, nem lesz könnyű dolga a Tisza-kormánynak, ha el akarja fogadtatni az EB-vel saját nyugdíjtervét. Megkönnyítheti az elfogadtatást, ha a kormány visszavonja túlzott választási ígéreteit: nyugdíjkártya, Férfi 40 közelítése.