„Megtanítjuk a gyereket arra, hogyan kell tanulni. És ezzel képessé válik arra, hogy könnyedén adaptálódjon az új helyzetekre. Mi a bejósolhatatlan jövő bejósolhatóságára optimalizáltuk ezt az iskolát”- mondta el többek között a Pénzcentrumnak adott interjújában Babocsay Ádám, a Budapest School Gimnáziumának egyik létrehozója.
Az új iskola várhatóan szeptemberben nyitja meg kapuit, a tervek szerint 50 diákkal, és a hozzájuk szükséges tanári apparátussal. Az iskola szellemiségéről; az egyedi tanításai módszerekről; a megfelelő tanárok megtalálásának nehézségeiről; valamint a bekerülési feltételekről készített riportot a Pénzcentrum a Budapest School marketing és stratégiai vezetőjével.
Pénzcentrum: Szeptemberben nyitja meg kapuit a Budapest School első gimnáziuma. Már régóta tervezitek az iskolát. Minden készen áll az indulásra?
Babocsay Ádám: A gondolat, hogy szeretnénk középiskolát, nagyon régi. Amikor elindult a Budapest School, az alapítók már akkor dédelgették ezt az álmot, de most jutottunk el oda, hogy bele tudunk vágni. Az épület megvan itt a Belgrád rakparton, de még folyik az átalakítás. 50 főre kerestük a helyet, ennyi diákkal indulunk, plusz a tanárok.
6 osztályos gimnázium lesz a Budapest School gimije?
Hívhatjuk annak, de nálunk a gyerekek együtt fognak tanulni, közösséget alkotni. Tehát most jöhetnek 12-14 évesek, és mind együtt lesznek. Persze a fiatalabbak később végeznek majd, de mi hiszünk abban, hogy ez a fajta közös tanulás nagyban elősegíti a diákok fejlődését. A nagyobbak segíthetnek a fiatalabbaknak, de persze a kisebbek között is lehet olyan diák, aki mondjuk jobb angolból, mint egy idősebb, így tudja segíteni a társát, miközben ő maga is sokkal mélyebben képes elsajátítani a tudást.
Azt mondjátok magatokról, hogy a 21. század kihívásaira készítitek fel a gyerekeket. Mit jelent ez pontosan?
20-25 évvel ezelőtt gondoltuk volna, hogy lesznek online újságírók, meg hogy a webdizájn egy önálló szakma lesz? De beszélhetünk arról is, hogy a robotika tolja ki a foglalkozások tömkelegét az emberek életéből, és újak jönnek létre.
100-150 évvel ezelőtt, amikor nagyjából kitalálták a mostani oktatási rendszer alapjait, lehetett tudni, hogy egy társadalomban milyen foglalkozásokra milyen arányban lesz szükség, és arra a kimenetelre optimalizáltak. Igazából egyáltalán nem az oktatás színvonala romlott, hanem a munkaerőpiaci elvárások változtak meg. Most már nagyobb érték az, hogy tudsz adaptálódni egy új helyzethez, mint az, hogy most konkrétan mit tudsz. Ezt próbáljuk szem előtt tartani. Ha neked az lesz a célod, hogy valamit olyat csinálj, amiről most még nem is tudunk, akkor megkapd tőlünk azokat a skilleket meg képességeket, hogy versenyképes tudj maradni.
Azt mondtad, 50 diákra terveztétek az iskolát, ők már mind megvannak?
Jelenleg körülbelül 35 gyereket vettünk fel 120-130 jelentkezőből. De jó néhányan vannak azok is, akik aktívan részesei jelenleg is a felvételi eljárásunknak, úgyhogy szerintünk belőlük simán meglesz a létszám. Ami igen, nagyjából 50 gyereket jelent, de ez lehet 45 is vagy 55 is, ez attól is függ, hogy az üzleti tervünk mit enged meg. Nekünk ugyanis az iskola működését ugyanúgy kell kitalálnunk, mint bármilyen üzleti tervet. Sok év tapasztalata után már tudjuk, hogy hány gyerekhez hány tanárra van szükség, hogy az oktatás színvonala magas legyen, az egyén megkapja a kellő figyelmet, így optimalizálunk. Nekünk ugyanis csak abból van bevételünk, amit a családoktól kapunk.
Akkor ez nem más, mint tandíj. Mennyibe kerül az iskola havonta egy diáknak?
A jelenlegi üzleti tervünk úgy néz ki, hogy egy diák után a középiskolában 130 000 forintot kell fizetni havonta, plusz az étkezési hozzájárulás, ami együtt 155 ezer forintra jön ki. Ennyi tehát az az összeg, ami ha 50 diákkal számolunk, elég a működésünkre, az épület fenntartására, a tanárok fizetésére, és minden egyéb másra. De ez csak az alapelv, hogy ez az összeg hogyan fog kijönni, az ránk van bízva. Csináltunk erről statisztikát, nagyjából a családok 66 százaléka ebben a sávban ajánlja fel az összeget, és nagyjából 17-17 százalék az, aki sokkal többet vagy sokkal kevesebbet kínál.
De miért fizetne egy család többet, mint 155 ezer, ha „csak” ennyi kell?
Emellett bizonyára benne van sokakban az is, hogy így talán nagyobb eséllyel bejut a gyermekük. De hiába a sok pénz, nálunk csak az összeg egyáltalán nem garancia arra, hogy felvételt nyer valaki. Nálunk a felvételi része az, hogy alaposan megismerjük egymást a családdal és megnézzük, hogy a gyermeknek és a közösségnek mi a legjobb. Ez egy patikamérleg és én nagyon szeretem ezt a működést. Vannak iskolák, ahová licitrendszer alapján lehet bekerülni, de én úgy gondolom, hogy ebben nagy a hibalehetőségek száma. Mert mi történik akkor, ha egy család felajánl mondjuk 25 millió forintot egy licit során, amit az iskola örömmel el is fogad, ám a gyermeknek komoly viselkedési zavarai, dühkezelési problémái vannak, és veszélyt jelent a közösségre? Vagy fordított esetben: mi van akkor, ha a gyermek olyan problémával küzd, amelyre nem az az adott iskola tudja a legjobb segítséget nyújtani? Ezek nehéz kérdések.
Ha az átlag 155 ezres havi tandíjjal számolok, akkor hat éven keresztül 11 millió forintnyi tandíjról beszélhetünk, 4 évvel számolva valamivel több mint 7 millió forintról. Ki tudja ezt ma Magyarországon kifizetni?
Onnantól kezdve, hogy tandíjunk van, tagadhatatlanul szelektálunk. A társadalomnak egy kis százaléka az, aki meg tud engedni magának egy középiskolai oktatásra havonta ennyi pénzt. Ezt a szemünkre is szokták vetni, hogy miért nem nyit a Budapest School mélyszegénységben lévő faluban iskolát. Azért, mert egyelőre még nem tudjuk kitalálni, hogy ezt financiálisan hogyan lehet megcsinálni. Ezt fel kell vállalnunk. Van egy ilyen elit percepciónk, és az összes magániskolának is van ilyen.
A tandíj mellett hogyan szűrtök a diákok felvételijén?
Nagyon fontosnak tartottuk, hogy a gyerek legyen a középpontban. Nem nézzük a pontszámait, a jegyeket. A klasszikus felvételivel az a gond, hogy a gyereknek adott időpontban nagyon speciálisan fel kellene tudni készülnie valamire, amire esetleg nem készítette fel az iskola külön. Minden szülő arról számol be, hogy a gyereknek különórára, korrepetálásra kellett járnia, stb. Aztán azon a napon, amikor a központi felvételi van vagy jó formában volt, vagy nem. Mi ezt a stresszfaktort szerettük volna kivenni a rendszerből, illetve azt, hogy mindent egy lapra kelljen feltenni. Egyrészt hogy ne stigmatizáljon az, amit eddig csináltál, másrészt ne egy ponton múljon, hogy vagy sikerült, vagy nem bejutnod az iskolába.
A lényeg, hogy mi a felvételin szerettünk volna, amennyire csak lehet, mélyre ásni, hogy minél jobban megismerjük az ide jelentkezőt. Ennek az oka, hogy egy közösséget rakunk össze. Azt találtuk ki, hogy először mindenki csináljon egy számára kedves projektfeladatot. Amikor jelentkezel, kitöltesz egy nyomtatványt, amiben megjelölöd, hogy érdekel mondjuk a média-kommunikáció és művészetek szakirány. Akkor ezzel kapcsolatban kapsz néhány projektötletet.
Mondasz egy példát?
Volt például egy olyan, hogy nézz utána, mi ma a legrégebben játszott musical Pesten. Próbálj meg utánajárni, hogy mi lehet a siker oka. Olvasd el a sztorit, beszélgess a rendezővel, próbálj interjút készíteni az egyik színésszel, próbálj meg elkapni egy nézőt, hogy miért tetszik neki. És küldj vissza egy ötperces videót. Ez persze lehet egy családi közös munka is. Az a lényeg, hogy mozgósítottunk valamit a gyerekben, kutat, és valami olyat csinál, amit addig nem. Visszajönnek ezek a videók, és ezek alapján szűrünk, de nem feltétlenül mondjuk ezen a ponton, hogy te továbbmész, te meg nem, mert nem mindig lehet eldönteni, hogy a gyerek alkotása-e vagy az egészet a szülő csinálta.
Ezután a gyerekek bekerülnek a nyelvgyakorlóba egy hétre, ez lehet például egy webes tanulóprogram használata. Itt nem azt nézzük, hogy mennyire tudnak angolul, hanem hogy mennyire motiváltak, mennyit haladnak előre. Amikor jönnek szóbelire, egy héttel előtte kapnak egy kicsit zártabb tételkérdést, olyat, amit akár te is kihúzhattál volna az érettségin. Mondjuk az emberi csontok típusai. A fotoszintézis. A gravitáció. Nem biztos, hogy ezek az érdeklődésedbe vágnak, sőt tudatosan állati vegyesen adunk témákat. Itt az a feladat, hogy küzdj meg a témáddal.
Ha valamilyen témáról nincs még tudásod, de beleteszel energiát, egy hét alatt fel lehet belőle készülni. Ezután eljössz hozzánk, és eltöltünk együtt egy napot. 8-10-esével jönnek a gyerekek, és mivel gyakorlatilag még nincs iskolánk, ennek a napnak az a célja, hogy ledemózzuk, hogy mi lesz itt. Ilyenkor kezdésként másfél órán keresztül csak ismerkedünk, jól érezzük magunkat, megpróbálunk minél többet megtudni egymásról. Aztán persze kapnak lehetőséget, hogy elmeséljék a videóprojektjüket. Nem kell bemutatni, csak meséld el, hogy jött létre, mondd el a többieknek, akik nem tudnak róla semmit, hogy ez miért volt érdekes, mi volt a téma. Utána beszámolnak a saját kis kutatásukról, amit egy héttel előtte kaptak. Van, aki prezentál ppt-vel, van, aki jegyzeteket hoz, van, aki megtanulja kívülről, van, aki interaktívra csinálja – nagyon sokféleképpen nyúlnak hozzá. Mi azt értékeljük, hogy valaki utánament a dolognak, és közben megismerjük őt is, meg azt, ahogy a többiekkel kommunikál, aztán megebédelünk együtt, és délután kapnak egy projektet együtt.
Mennyire volt nehéz tanárokat toborozni ehhez az oktatási vízióhoz?
Nem volt könnyű. Ennek az egyik oka, hogy kevés tanár van a pályán. A tanárok többségének van hol dolgoznia, és az iskolák között nagy a verseny a jó tanárokért. Mi azokat keressük, akik képesek az interdiszciplináris gondolkodásra, hajlandók projektekben dolgozni és kilépni a saját komfortzónájukból. Nem biztos, hogy matek tanárként csak matekot tanítasz nálunk, lehet, hogy egy közlekedés projektet vezetsz, és kellően magabiztosnak kell lenned abban, hogy lehet, hogy nem te tudod a legjobb válaszokat.
A magyar oktatási rendszerben arra szocializálódunk – a tanárképzésre gondolok -, hogy én matek tanár vagyok, én fizika-, én biosz tanár. Biológia tanárként itt lehet, hogy olyan projektet kell csinálnod, aminek köze van a fizikához, környezetismerethez, kémiához vagy épp a földrajzhoz. Vagy kísérletezel a gyerekekkel, és ezen keresztül tanítasz meg nekik mindenféle törvényszerűségeket. A kiválasztási rendszerünk majdnem olyan bonyolult, mint egy cégnél.
Sok helyen vannak szuper jó tanárok, akikért ugyanúgy nagy a verseny, mint a piaci szférában. Néha éveken keresztül próbálod őket elcsábítani. A jó fejvadász azzal kezdi, hogy elkezd veled beszélgetni, kapcsolatot építeni. Lehet, hogy még nincs meg az az állás, amire téged keres, de amikor helyzet van, akkor már tudja, hogy te mire vagy jó és hogy te váltani akarsz.
Nehezebb volt tanárokat találni, mint diákokat?
Legalább akkora projekt volt tanárokat találni, mint diákokat. A középiskolába 5-6 tanár kell, akik folyamatosan a diákokkal vannak. A hagyományos rendszerben őket hívnánk mondjuk osztályfőnököknek, de nálunk nem így van. Itt senkinek sincs osztálya, mi mentorrendszert építünk.
Ez azt jelenti, hogy egy tanár figyel x gyerek előmenetelére. De ezt nem egyedül teszi, mert a tanártársak is foglalkoznak ugyanazzal a gyerekkel. Ezért negyedévente leülünk beszélni a gyerekkel, hogy mit ért el, mik az újabb céljai, mit nem ért el, annak mi volt az oka, és felállítunk újabb célokat a következő negyedévre. Ezt egy hármas szerződésben rögzítjük, ahol a tanár, a gyerek és a szülők vesznek részt. Mi olyasmit csinálunk, amivel egyet tud érteni a szülő, a gyerek és a tanár is. Persze a tanárnak óriási a felelőssége, hogy a gyerek ne maradjon le, meg ha van egy tanulási célja, mondjuk orvosira akar menni, akkor azt mondja, hogy holnaptól emelt szintű biológiafeladatokat fogsz megoldani.
A mentorokon kívül vannak még szatellittanáraink, akik nincsenek állandóan bent, de ha a gyerekek azt mondják, hogy nagyon érdekli őket a csillagászat, akkor keresünk egy ebben jártas embert. Ettől még a bent levő tanárok felelősek azért, hogy kit hívnak be, milyen időszakra, hogy ez egy kéthetes vagy egy három hónapos projekt, hogy az illető egy héten egyszer jön be másfél órára vagy bent van egész héten. Ez mindig attól függ, hogy mi a téma, mi a gyerek célja, és milyen típusú megállapodást szeretnénk ezekkel a tanárokkal. Ennek a pontos részletei most alakulnak, illetve nagyon figyelünk arra, hogy ez hogyan lesz törvényileg megfelelő. Mi most magántanulói közösségként nagy szabadsággal bírunk. De figyelembe kell vennünk a törvényeket, hogy egy iskolában milyen végzettséggel rendelkező tanárok lehetnek és a többi.
Nálatok mennyiben tér el a tanárok bérezése az állami iskolák gyakorlatától?
Nálunk az van, hogyha hozzánk jön egy kolléga, nagyjából tudjuk, milyen szinten áll, és hogy a pozíciója milyen fizetéssel jár. Úgyhogy arra lehet számítani, hogy ezeken a kereteken belül fognak majd fizetési ajánlatot kapni. De ebben megvan az a rugalmasság, ami egy piaci alapon működő cégben.
Ez a szenior kollégákra is igaz?
Náluk már nem ilyen egyértelmű a helyzet. Mert a legjobbak már lehet, hogy egy nemzetközi suliban tanítanak, ahol a gyerekek havi tandíja 500 ezer forint körül van, az meg már elbírja az akár 700-800 ezres tanári fizetéseket. De például a közoktatásban is viszonylag fel tud menni a fizetés, ha több diplomád van, sok évet eltöltöttél a szakmában, akkor 400-500 ezer is meg lehet keresni. De ezen a szinten ugyanaz jelen van, mint a piaci szférában: nem biztos, hogy a fizetésért mozdulnak az emberek.
A 700-800 ezres fizetéssel nem tudsz versenyezni. Mi olyan embereket keresünk, akiknek nem a fizetés az elsődleges szempont. Olyanokat, akiknek van valamilyen hitük abban, ami itt történni fog, és a részeseivé akarnak válni. Nálunk a tanárok beoszthatják a saját idejüket, kapnak rendszeresen heti, havi képzéseket. Itt nem pici sejtekben dolgoznak, hanem vannak úgynevezett “heti hétfőink”, amikor délután együtt dolgozunk problémákon, havonta vannak szakmai napjaink, amikor összejövünk csak azért, hogy tanuljunk egymástól, hogy jobb iskolát csinálhassunk.
Ha röviden össze kellene foglalnod, hogy mi az az éthosz, ami körüllengi majd a Budapest School gimnáziumát, mit mondanál, hogyan fogják ebben az iskolában tanítani a diákokat?
Egy 21. századi iskolában, ahol nem nagyon tudod, hogy mire kell optimalizálni a kimenetet, arra kell optimalizálni, hogy bármi is lesz a kimeneti oldalon, a gyerek majd el tudjon helyezkedni egy jó munkahelyen vagy felvegyék egy jó egyetemre, el tudja indítani a saját vállalkozását. Olyan készségeket kell tehát megadni nekik, amelyekkel ez elérhető.
Amikor azt mondtam, hogy a hogyanra tesszük át a hangsúlyt, akkor azt vállaltuk fel, hogy nem tudjuk, hogy pontosan mire van szükségük a gyerekeknek, milyen tudáshalmazra, értékes lesz-e az a tudás, hogy 1526-ban volt a mohácsi vész, ezért nem feltétlenül ezzel kell terhelnünk az oktatás mindennapjait, hanem azzal, hogy ha valamiben el akarsz mélyedni, azt hogyan tudod sikeresen megtenni.
Ha bemész egy interjúra nem azt kérdezik tőled, hogy honnan van a diplomád, hanem hogy tudsz-e csapatban dolgozni. A HR-esek bárkit szívesen felvesznek, ha látják, hogy jól kommunikál, képes kreatívan gondolkodni, eltökélt, motivált, kooperatív, csapatjátékos, mert belőle jó munkavállaló lesz. És ha saját vállalkozást indítasz, akkor is ezekre a készségekre lesz szükséged. Ha a gyereknek van egy erős motivációja, hogy elmélyedjen valamiben, ha ebben segítjük őt, akkor bármilyen új területre fog tévedni, képes lesz ugyanerre. Megtanítjuk a gyereket arra, hogyan kell tanulni. És ezzel képessé válik arra, hogy könnyedén adaptálódjon az új helyzetekre. Mi a bejósolhatatlan jövő bejósolhatóságára optimalizáltuk ezt az iskolát.