Vannak bűntények, tragédiák, amelyek az első pillanattól kezdve szimbólummá válnak. Ilyen volt 2009. február 8-án a Veszprém KEK-győztes kézilabdacsapat tagjának, Marian Cozmának a brutális halála is. Cozma már életében a Veszprém legendájának számított, a válogatott román játékos ezért különös helyet foglalt el a megosztott, gyakran a nemzeti ellentétek mentén szerveződő sportéletben. A magyar-román kapcsolatok egyik kovászembere volt: „Szeretem a magyarokat, szeretnék még sokáig Magyarországon élni” – nyilatkozta egy szurkolói fórumon. A Cozma-gyilkosság azonban csak részben szól a megbékélésről és a megnyugvásról. A gyilkosság ténye, brutális valósága és a gyilkosok magatartása, az ügy körül kibontakozó jogi-közéleti cirkusz és az ezeket tetéző enyhe ítélet ellehetetlenítette az egyébként is nehéz magyar-cigány együttélést.
2009. február 8-án este Cozmáék Iváncsik Gergő gyerekének születését és Nikola Eklemovics születésnapját ünnepelték a veszprémi Skorpió bárban, amikor összetűzésbe kerültek az enyingi bűnbandával. A brutális gyilkosság előzménye, hogy előző nap Enyingen gyülekezett egy huszonöt tagot számláló, romákból álló csoport, hogy bosszút álljanak társuk, R. János megtámadóján. Miután az illetőt nem találták Székesfehérváron, nyolc kocsival Veszprémbe, a Patrióta lokálba indultak szórakozni. A diszkóban nem sokkal hajnali három óra előtt a banda méregetni kezdte az ismert kézilabdázót, Marian Cozmát és barátnőjét. Provokálni kezdték: Németh Győző, a falka egyik hangadója hátulról meglökte és megütötte Cozmát. A kiélezett, feszült helyzetből pillanatokon belül négy az egy elleni felállás alakult ki. Raffael Sándor, Sztojka Iván és két bűntársuk is beszállt: ököllel ütötték, rugdosták a sportolót. Ekkor jelent meg Ivan Pešić és Uroš Vilovski, akik csapattársukat, Marian Cozmát próbálták megvédeni. Amikor Cozma ismét földre került, a bántalmazók egyike többször is azt kiabálta:
Megdöglesz, mindenkit agyonverek!
Sztojka egy üveggel fejbe vágta Pešićet, miközben Raffael kést vett elő a zsebéből, és vesén szúrta Cozmát. Pešić hangosan figyelmeztette társait: „Vigyázzatok, kés van náluk!” Sztojka fellépése nagy szerepet játszott az összecsapás elfajulásában.
„A kuglifejű, kopasz cigány volt a legagresszívebb” – mondta az egyik védett tanú. Raffael Sándor – becenevén Csoki – pedig „meg volt vadulva, mint egy felbőszült vadállat”.
A verekedés után a kézilabdások, valamint Raffael, Németh és Sztojka kimentek a diszkó elé. Itt a sportolók megpróbálták visszafogni a feldúlt Cozmát, ám ő elindult Raffaelék felé. Erre a vádlottak egyszerre, falkaszerűen rontottak rá, és újabb verekedés kezdődött: Pešić hanyatt lökte Németh Győzőt, aki ezek után dühtől elvakulva szintén kést rántott és vesén szúrta a férfit, majd a Cozmával verekedő Raffael és Sztojka segítségére sietett. Az elsőfokú ítélet szerint számos bizonyíték támasztotta alá, hogy hármójuk közül Cozmát Raffael Sándor döfte szíven. Az ítélet indokolásában elhangzott, hogy a bűnözőkből álló bandát a helyszínen frusztrálta, hogy a bár alagsorában szórakozó nők elutasították agresszív közeledésüket (fogdosták, tapogatták a nőket), miközben az ünneplő kézilabdacsapat tagjait rajongással vették körül. A bíró így ismertette Sztojka Iván korábbi vallomását:
Sztojka Iván megtagadta a vallomást, de néhány kérdésre válaszolt. Így tudták meg a jelenlevők, hogy nyolc osztályt végzett. Nem volt munkahelye, de szezonális munkát végzett: bodzát vásárolt fel és vasat gyűjtött. Havi jövedelmét nem árulta el. – Nem azért távoztak a szórakozóhelyről a vendégek, mert megbotránkoztak, hanem mert cigányok vagyunk – idézte fel 2010. június tizennyolcadikán megjelent számában a Napló. Raffael pedig védekezése során Sztojkához hasonlóan kijátszotta az etnikai ütőkártyát (ez a fajta érvelés az egész eljárást kísértette):
Ha velem ilyen megtörténhet, akkor minden emberrel megtörténhet.
Egy börtöninterjúban pedig így indokolta tettét:
Nekem halálfélelmem volt, úgy voltam vele, hogy ott fogok meghalni.
Magyarul: Raffael Sándor csak egy vétlen áldozat (akit Sztojka Ivánhoz hasonlóan cigány származása miatt kinéztek, megaláztak a szórakozóhelyen), és pánikszerű önvédelemből végezte ki Marian Cozmát.
Cozmáék meggyilkolása után Raffaelék felszívódtak, az osztrák határon át próbáltak elmenekülni az országból, de a rendőrök heteken belül begyűjtötték az egész enyingi terrorhordát. A Veszprém Megyei Bíróság 2011 júniusában első fokon társtettesként, több emberen elkövetett emberölés kísérlete és más bűncselekmények miatt életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélte a Kozmát szíven szúró Raffaelt és Németh Győzőt is. A harmadrendű vádlott Sztojka Iván – aki több tárgyaláson is őrjöngve, a legalpáribb trágárságokkal illette a tárgyalásvezetőt –, húszéves fegyházbüntetést kapott. A másodfokú bíróság Raffael és Németh büntetését 18 év börtönre, Sztojka Ivánét nyolc évre mérsékelte. A Győri Ítélőtábla közfelháborodást keltő enyhe ítélete miatt a Legfőbb Ügyészség a Kúriához fordult, a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és új, másodfokú eljárás lefolytatását kérte. A legfőbb bírói fórum azonban az indítványt nem találta megalapozottnak, és javarészt helybenhagyta a másodfokú döntést, mindenesetre Sztojka Iván büntetését – mivel az indoklás szerint azonosult Raffael ölési szándékával és mert agresszív szerepe jelentősen hozzájárult a tragédiához – nyolcról tizenhárom évre súlyosbította.
A gyilkosság és utóélete nyomán a közéletben is kiélesedtek a magyar-cigány konfliktusok. A baloldali politikai elit saját társadalmi programjának és kódjainak igazolását próbálta az ügyre erőltetni. Számtalan publicisztika és cikk jelent meg a baloldali sajtóban, amelyben igyekeztek az esetet követő közfelháborodást „cigányellenességgel, cigánygyűlölettel” megmagyarázni.
Mohácsi Viktória, egykori SZDSZ-es EP képviselő egy korabeli televíziós interjúban kijelentette, hogy a verekedést és a gyilkosságot a kézilabdázók rasszista megnyilvánulásai váltották ki. „…Azért történt (a bűncselekmény), mert cigányozott Cozma feltehetőleg, vagy nem tudom, ott mi volt a motiváció, de ott egy diszkóverekedés történt…” – fogalmazott a képviselő.
Az esetről készült dokumentumfilm, a „Szíven szúrt ország” is azonnali reakciókat váltott ki az akkor regnáló balliberális elit részéről. Manipulatívnak ítélték a filmet, mert az szándékos provokációként mutatja be az esetet a spontán, indulatból elkövetett gyilkosság helyett. Megkérdőjelezték a rendező „erkölcsi” hozzáállását is és cigányellenes indulatot sejtettek a háttérben. Mohácsi Viktória kijelentéseire egyébként a film producere, Kálomista Gábor így reagált a korabeli sajtónak: „Sok mindenről és sokat elárul, hogy egy az Európai Parlamentbe delegált képviselő szájából ilyen nyilatkozat elhangozhat. Természetesen én is elfogult vagyok az enyéim, a magyarság iránt, de nem ennyire, és azt gondolom, Mohácsi nyilatkozatánál mélyebbre már nem lehet süllyedni”. A volt EP-képviselő később bocsánatot kért a kijelentéséért.
Az ügy még ma is indulatokat vált ki az emberekből. Akkor is, ha mindez tizenkét éve történt, és akkor is, ha ma már nem kell olyan problémákkal és tragédiákkal nap mint nap szembenéznünk, amilyen Szögi Lajos meglincselése vagy éppen a Marian Cozma-gyilkosság.
Sztojka nem ülte végig a rá kiszabott tizenhárom évet. Ügyvédje tolmácsolása szerint kifogástalan magatartására tekintettel 9 év 5 hónap után, pártfogói felügyelet mellett, a bíró 4 év 5 hónapra feltételesen szabadlábra bocsátotta.
Szabadulása után Sztojkát BMW-vel látták furikázni, miközben a Cozma család egy fillért sem látott még a Kúria által számukra megítélt 210 millió forint vagyoni kártérítésből. Néhány hónappal később, 2019-ben a férfit újból bíróság elé állították, mert az akkor 37 éves Sztojka márciustól nyár végéig prostitúcióra kényszerített egy dunaújvárosi lányt, akitől elvette a pénzét. Az enyingi bűnbandából már csak Raffael és Németh ül börtönben. Akik tisztán emlékeznek az ügy részleteire és az azt körülvevő felhajtásra, remélik: ez így is marad.
Forrás: hirado.hu