Több mint egy évszázada, 1920. június 4-én íratták alá Magyarországgal a győztes hatalmak a trianoni békediktátumot, amely óriási veszteséget okozott.
Hazánk (Horvátország nélküli) területe 283 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre, lakossága 18,2 millióról 7,6 millióra csökkent. Az Országgyűlés 2010. május 31-én a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította a trianoni békeszerződés aláírásának napját. Ezzel az egyes nemzetrészek között erősíteni kívánták az összetartozás érzését.
A trianoni békediktátumot az első világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések rendszerének részeként Magyarország mint a vesztes Osztrák–Magyar Monarchia egyik utódállama írta alá a győztes antant szövetség országaival. A béke feltételeit előzőleg a magyarok részvétele nélkül határozták meg az 1919–20-as párizsi békekonferencián. A magyar küldöttség vezetője, Apponyi Albert csupán 1920. január 16-án fejthette ki hazánk álláspontját, de a korábbi vallás- és közoktatásügyi miniszter dokumentumok és térképek segítségével hiába érvelt amellett, hogy a szerződést korrigálni, módosítani kell, hiába hozott fel etnikai, történelmi és jogi érveket, azokat mind figyelmen kívül hagyták.
Trianoni veszteség számokban
A békefeltételeket 1920 májusában adták át a magyar delegációnak, a diktátumot végül Benárd Ágost népjóléti és munkaügyi miniszter és Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter 1920. június 4-én írta alá a versailles-i Nagy-Trianon-kastélyban.
A trianoni békediktátum kimondta, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlott, Magyarország (Horvátország nélküli) területét pedig 283 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre, lakosságát 18,2 millióról 7,6 millióra csökkentették.
Mintegy 3,2 millió magyar, a magyarság egyharmada került az új határokon túlra, fele összefüggő tömbben a határokhoz közel.
A Felvidék, a Kisalföld északi fele és a Kárpátalja Csehszlovákiához, Erdély, az Alföld keleti pereme és Kelet-Bánát Romániához, Horvátország, Bácska, Nyugat-Bánát, Zala megye nyugati pereme, a Muraköz és a baranyai háromszög a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz, Nyugat-Magyarország egy sávja Ausztriához került, Lengyelország pedig északon Szepes és Árva megyéből kapott területeket. A magyar állam ezzel elvesztette területének mintegy kétharmadát, iparának 38, nemzeti jövedelmének 67 százalékát.
Elképesztő aljas hazugságok A TRIANONRÓL! Minden jóérzésű embernek KÖTELEZŐ tudni és tovább adni! Olyan mértékű az aljasságok sorozata, ami már emberi mértékkel nem mérhető! Ennél aljasabb holokauszt amit tudatosan megszerveztek mint a TRIANON nem történt. Ez a mai napig tart és szedi áldozatait, nagyságrendileg sem összehasonlítható azzal amivel ezt lefödték és ezért még fizetünk is.
Államférfiak a trianoni béke-parancsról!
A világ már régen beismerte az országunkat ért megcsonkítás igazságtalanságát. Íme néhány államférfi idézete:
Andrej Hlinka páter, a legnagyobb szlovák párt, a Szlovák Néppárt vezetője 1925. június 4-én a következőket mondta: “Mindannyiunk lelkében lobogjon a magyar haza emléke, mert ezer esztendős magyar uralom alatt nem szenvedtünk annyit, mint a cseh uralom hat éve alatt.”
Vladimir Iljics Lenin: “Rájuk erőszakolták a békét, de ez a béke uzsorás béke, gyilkosok és mészárosok békéje… hallatlan béke, rabló béke…ez nem béke, ezek olyan feltételek, amelyeket útonállók késsel a kezükben diktálnak a védtelen áldozatoknak.”
André Tardieu, háromszoros francia miniszterelnök, a La paix című könyvében: “Azért nem lehetett a magyaroktól elszakított Felvidéken népszavazást tartani, mert akkor nem jött volna létre Csehszlovákia a lakosság ellenszavazata következtében.”
Tomás Garrigue Masaryk, Csehszlovákia első elnöke: “Választanunk kellett Csehszlovákia megteremtése vagy a népszavazás között.”
Lord Viscount Rothermere, a Daily Mail kiadója és szerkesztője, 1927. június 21-i számában megjelent (Magyarország helye a nap alatt –
Hungary s Place in the Sun) című cikkében a következőket írta: “Két fiam esett el a háborúban. Nemes eszmékért áldozták az életüket és nem azért, hogy e dicső nemzettel ilyen igazságtalanul elbánjanak. Addig nem lesz nyugalom Európában, amíg revízió alá nem veszik a galád és ostoba trianoni szerződést.”
Francesco Nitti, olasz miniszterelnök, 1924. szeptemberében: “Trianonban egy országot sem tettek tönkre gonoszabbul, mint Magyarországot. De ezt az országot lélekben erős emberek lakják, akik nem nyugszanak bele hazájuk rombolásába. Magyarország megcsonkítása annyira becstelen, hogy senki nem vállalja érte a felelősséget. Mindenki úgy tesz, mintha nem tudna róla, mindenki szemérmesen hallgat. A népek önrendelkezési jogára való hivatkozás csak hazug formula… a leggonoszabb módon visszaéltek a győzelemmel… Nincsen olyan francia, angol vagy olasz, aki elfogadná hazája számára azokat a feltételeket, amelyeket Magyarországra kényszerítettek..”
Herbert Henry Asguit, aki 8 évig volt angol miniszterelnök, 1925-ben: “Ez a béke nem államférfiak munkája, hanem súlyos és végzetes tévedések eredménye.”
Artur Neville Chamberlain, angol miniszterelnök: “A trianoni szerződés eredménye Európában nem béke, hanem az új háborútól való félelem.”
Stanley Baldwin, angol miniszterelnök: “Európa békéje a trianoni békeszerződés napján szűnt meg.”
Lloyd George, angol miniszterelnök, 1929. október 7-én mondott beszédében: “Az egész dokumentáció, melyet szövetségeseink a béketárgyaláson rendelkezésünkre bocsátottak, csaló és hazug volt.”