Bár az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1948. április 7-én jött létre, amikor 61 ország aláírta az alapszabályát, a legtöbben csak a koronavírus-járvány miatt ismerték meg a nevét.
Azóta a WHO egyrészt jogos kritikákat kapott a pandémia kapkodó kezelése miatt, másrészt a legképtelenebb összeesküvés-elméletekbe fűzték bele a szervezetet.
Hogy ezeknek mekkora szerepük lett a politikában jól mutatja, hogy Robert F. Kennedy Jr. főként a WHO-val kapcsolatos, vakcinaellenes nyilatkozataival vált igazán ismertté. Sőt, ő lett Donald Trump jelöltje az egészségügyi minisztérium élére is.
A Kennedy által is gyakran terjesztett, az internetet elárasztó konteók legtöbbje egy potens, gyorsan cselekvő, valódi hatalommal rendelkező, az emberiség ellen összeesküdő félig titkos, félig az elit által uralt mélyállami intézményként jellemzi. A valóságban viszont az Egészségügyi Világszervezet egy finanszírozási gondokkal küszködő, túlbürokratizált testület, amelynek sokszor az alapítóiratába foglalt feladatainak ellátására sincs kellő kapacitása.
A WHO 2024-2025-ös időszakra jóváhagyott kétéves költségvetése körülbelül 6,83 milliárd dollár. Ezt a költségvetést úgy alakították ki, hogy támogassa a szervezet stratégiai prioritásait és működési szükségleteit, főként a szegényebb országok egészségügyi programjainak kezelésére jusson forrása. A szervezet azonban körülbelül 12 milliárd dolláros büdzséigényt küldött az ENSZ-nek,
vagyis feleannyi forrásból gazdálkodik, mint amennyire saját maga vagy független szervezetek szerint szüksége lenne.
Ahogy más ENSZ-szervezeteknél, úgy a WHO-nál is állandó probléma, hogy a működése a tagországok igényei mentén átpolitizált, miközben ajánlásaiból kedvükre szemezgetnek a világ kormányai. Jelentéseiket pozitív eredmények esetén lobogtatják az egyes nemzetek vezetői, negatív megállapításaikat meg elássák, az egész testület működését kritizálva. Mivel költségvetése részben tagállami befizetésekből (valamivel kevesebb mint a büdzsé 20 százaléka), másrészt az országok, nemzetközi szervezetek, alapítványok önkéntes felajánlásaiból áll, néha visszafogott megállapításokat fogalmaz csak meg az érintettekkel szemben – a kritikák szerint saját pénzügyi érdekeit szem előtt tartva.
A koronavírus-járvány idején például látványosan nem merték a vírus eredetét firtatni. Ennél is látványosabb volt, hogy miközben az egész világ figyelme a WHO-ra irányult a lassan kialakuló globális karantén idején, sokszor naponta egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tettek a járvánnyal, annak veszélyességével kapcsolatban.
Vagyis a diszfunkcionális működés táplálta az összeesküvés-elméleteket.
Ehhez jött, hogy az Egyesült Államok, Donald Trump első elnöki ciklusának utolsó harmadában látványosan félrekezelte a pandémiát. A Fehér Ház ebben az időszakban nem egyszer felülbírálta a saját szakértőit, vagy az ő ajánlásaikkal ellentétes nyilatkozatokat tettek – az elnökkel szembeni konfliktusa miatt lett igazán híres Anthony Fauci, az amerikai elnök egészségügyi főtanácsadója és a járványügyi hivatalok vezetője –, ezért pedig a WHO is kritizálta az adminisztrációt.
Donald Trump emiatt különösen megharagudott a szervezetre és már 2020-ban Kína bábjának nevezte azt, már akkor elkezdte az USA kiléptetését, amit végül Joe Biden elnök állított le.
Tehát amellett, hogy bőven lehet kritikákat megfogalmazni a WHO működésével kapcsolatban, Donald Trump hétfői döntését, hogy kilépteti az Egyesült Államokat a szervezetből
inkább saját korábbi konfliktusa, valamint a MAGA-mozgalom, sokszor minden mögött a mélyállamot látó hangjai hajtották, mint a valós problémák kezelésének kudarca.
Bár sokaknak úgy tűnhet, hogy a felsorolt problémák miatt a WHO a történelem szemétdombjára való, a testület feladatai fontosak, hiánya pedig minden hibája ellenére is fájó lenne. Főként azért, mert a bravúr nem jött össze a koronavírus esetében, de számos más járványt időben megakadályoztak, felszámoltak a WHO vezetésével.
Vannak egyértelmű sikerek
A nemzetközi egészségügyi szervezet létrehozásának ötlete a második világháború pusztításai nyomán merült fel, amikor nyilvánvalóvá vált az egészségügyi kérdésekben való globális együttműködés szükségessége. Az Egyesült Nemzetek Segélyezési és Helyreállítási Igazgatósága (UNRRA), amelyet a háború sújtotta országok megsegítésére hoztak létre, fektette le a későbbi WHO alapjait, de már ekkor látszott, hogy az élelmezési és lakásépítési programok mellett nehezen férnek meg az egészségügyi feladatok.
A WHO elsődleges célja, hogy minden ember számára a lehető legmagasabb szintű egészséget biztosítsa. Ezt az ambiciózus célt különböző kezdeményezéseken keresztül követik, beleértve a betegségek felszámolását, az egészségügyi rendszerek javítását és az egészségesebb életmód népszerűsítését.
A WHO alapszabálya az egészséget úgy határozza meg, mint „a teljes testi, szellemi és szociális jólét állapotát, és nem pusztán a betegség vagy fogyatékosság hiányát”.
Ez a holisztikus megközelítés hangsúlyozza a szervezet elkötelezettségét az egészség sokrétű aspektusainak kezelése iránt.
A WHO döntő szerepet játszik a globális egészségügyi irányításban. Koordináló hatóságként működik a nemzetközi egészségügyi munkában, technikai támogatást nyújt az országoknak, figyelemmel kíséri és értékeli az egészségügyi tendenciákat, valamint normákat és szabványokat állapít meg.
Az évek során számos figyelemre méltó sikert ért el.
Az egyik legjelentősebb eredménye a himlő felszámolása, amelyet hivatalosan 1980-ban nyilvánítottak ki.
Ez a teljesítmény bizonyította, hogy a szervezet képes globális erőforrásokat mozgósítani és nemzetközi erőfeszítéseket koordinálni egy halálos betegség leküzdésére. A WHO jelentős előrelépést ért el a gyermekbénulás elleni küzdelemben is, a betegség mára gyakorlatilag eltűnt a világ legtöbb országából. A szervezet emellett jelentős szerepet játszott az olyan betegségek globális ellátórendszerek rótt terheinek csökkentésében, mint a HIV/AIDS, a tuberkulózis és a malária.
Mikor ment minden tönkre?
Az egyik legjelentősebb probléma a finanszírozási struktúrája. A szervezet nagymértékben a tagállamok és más adományozók önkéntes hozzájárulásaira támaszkodik, ami pénzügyi instabilitáshoz és a finanszírozók prioritásaitól való függéshez vezethet. Ez néha azt eredményezte, hogy a kevésbé fejlett országok kritikus egészségügyi kérdései nem kaptak kellő figyelmet.
Emellett a WHO-t kritizálták bürokratikus hatékonysága és lassú reagálási ideje miatt, különösen az olyan egészségügyi válságok idején, mint a 2014-es nyugat-afrikai Ebola-járvány.
A WHO működési zavarai viták és vizsgálatok tárgyát képezik. Épp a koronavírus-járvány után maga az ENSZ követelte egy független vizsgálat lefolytatását, amibe az egészségügyi szervezet is belement. A 2021-ben, a Independent Panel for Pandemic Preparedness and Response által készített és közzétett jelentés számos ügyben fogalmazott meg lesújtó véleményt a testület működéséről:
- Késedelmes kezdeti reagálás: A WHO-t késlekedett a Covid-19 nemzetközi aggodalomra okot adó közegészségügyi vészhelyzet (PHEIC) kihirdetésével, és amiért vonakodott a járványt korábban világjárvánnyá minősíteni. Ezek a késedelmek akadályozhatták az időben történő nemzetközi koordinációt és a megfékezési erőfeszítéseket.
- Gyenge korai felügyeleti és riasztási rendszerek: A jelentés kiemelte a globális korai előrejelző rendszerek elégtelenségét az újonnan megjelenő fertőző betegségek észlelésére és az azokra való reagálásra. Hangsúlyozta, hogy reformokra van szükség az egészségügyi veszélyek gyorsabb, átláthatóbb és független értékelésének biztosítása érdekében.
- Nem megfelelő finanszírozás és felkészültség: A világjárványra való felkészülés és reagálás fenntartható finanszírozásának hiánya miatt számos ország és a WHO nem rendelkezett elegendő forrással. Ez a hiány akadályozta az egészségügyi rendszerek gyors kiépítését és az erőforrásokhoz, például az egyéni védőfelszerelésekhez és vakcinákhoz való méltányos hozzáférést.
- Globális egyenlőtlenségek: A testület bírálta az oltóanyagok, diagnosztikumok és terápiás szerek egyenlőtlen elosztását a világban: a gazdagabb országokat azzal vádolták, hogy felhalmozzák az erőforrásokat, míg az alacsony és közepes jövedelmű országok elégtelen ellátással küszködtek, ami ellen a WHO-tól csak erőtlen nyilatkozatokra tellett.
- Széttöredezett kormányzás: Hiányosnak találták az országok, nemzetközi ügynökségek és szervezetek közötti koordinációt. A jelentés rámutatott a széttöredezett döntéshozatalra, a közegészségügyi intézkedések következetlen végrehajtására és az egységes globális vezetés hiányára.
Így is fájna, ha az Egyesült Államok kilépne a szervezetből
A WHO épp a finanszírozás terén kötéltáncot jár: a koronavírus-járvány például Kínát azért sem akarták elítélni, mert ezzel az ország közel 30 millió dolláros éves hozzájárulását kockáztatták volna. Mindez pedig kulcsfontosságú a szervezetnek, amely leginkább nem is a fejlett egészségügyi rendszerekkel rendelkező felével foglalkozik a világnak, hanem azokkal a területekkel, ahol az államok önerőből képtelenek például járványügyi hatóságokat fenntartani.
A WHO erőforrásainak nagyjából 65 százalékát irányítja Afrikába, 20 százalékát az elmaradottabb ázsiai országokba.
Donald Trump így joggal mondhatja, hogy az Egyesült Államok rengeteg pénzt költ a szervezet működésére – a 2024-2025-ös időszakra az USA mintegy 220 millió dollár értékű hozzájárulást ígért meg a WHO-nak –, ha abból keveset költenek el az országban.
A probléma azonban az, hogy a járványok kialakulásának pont a legelmaradottabb területeken a legvalószínűbb, és az Egyesült Államok ugyanazon a bolygón van, mint mondjuk a Száhel-övezet.
Az Egyesült Államok kilépése jelentősen csökkentené a WHO költségvetését, ami potenciálisan akadályozná, hogy alapvető programokat hajtson végre és reagáljon az egészségügyi vészhelyzetekre máshol a világban.
Jelenleg az Egyesült Államok állja a büdzsé legnagyobb részét, 14,5 százalékát. A 1,3 milliárd dolláros amerikai befizetés kétharmada ráadásul a kötelező tagdíjon túli hozzájárulás. Az USA befizetését a Bill és Melinda Gates Alapítvány 14 százalékos felajánlása követi, amely most így a legnagyobb finanszírozóvá léphet elő, ha a 12 hónapos kilépési időszak végén az Egyesült Államok valóban kilép a testületből.
A legnagyobb probléma azonban az amerikai szakértelem és befolyás elvesztése lenne, amely gyengítheti a WHO globális vezető szerepét az egészségügyi kormányzás terén.
Ezen túlmenően az Egyesült Államok kilépése precedenst teremthet más tagállamok számára, hogy átgondolják a WHO iránti elkötelezettségüket, ami tovább rontaná a szervezet stabilitását és hatékonyságát. Egy olyan jelentős globális szereplő, mint az USA hiánya hatalmi vákuumot is eredményezhet, amely lehetővé teszi más országok számára, hogy nagyobb befolyást gyakoroljanak a WHO politikáira és prioritásaira.
Nem jellemző, de eklatáns példa, hogy India kitudta lobbizni, hogy ne az országukról nevezzenek el egy variánst, mert így inkompetensnek tűnhettek volna a járványkezelésben. Krízistünet volt már az a 2020-as interjú is, ahol Kína támogatásainak elvesztésétől félve egy tisztviselő inkább eljátszotta, hogy megszakadt a videóhívás, hogy ne kelljen válaszolnia Tajvan szervezetbe való felvételével kapcsolatos kérdésekre.
Összefoglalva, a WHO jövője nagy veszélybe került, ha az Egyesült Államok valóban otthagyja a testületet. A meglévő belső problémák, az ENSZ szerepének eljelentéktelenedése mellett épp a szervezet régen sürgetett reformja maradhat el, ami megadhatja a kegyelemdöfést. Az USA távozásával pedig a transzparencia is teljesen kiveszhet a szervezetből.
Portfolio.hu