Donald Trump megígérte, hogy szétválasztja Oroszországot és Kínát, ha megnyeri az amerikai választásokat. A republikánus jelölt erről a Tucker Carlsonmak adott interjújában beszélt. Úgy fogalmazott: „Biden egyesítette őket. Ez szégyen. Szét kell választanom őket. Azt hiszem, meg tudom csinálni.”
Mindenekelőtt jegyezzük meg, hogy Donald Trump túlértékeli a Biden-adminisztráció teljesítményét.
A demokraták teszetoszaságának ugyanis semmi köze Moszkva és Peking közeledéséhez, ellentétben azzal, hogy elnöksége idején Trump a „Make America Great Again” jegyében páros lábbal szállt bele Kínába. (És közben egyébként fegyvereket és kiképzőket, tanácsadókat – hivatalosan nyugdíjas önkénteseket – küldött Ukrajnába.)
Kína-politikája a ’80-as évek végi republikánus héják Japán-politikájának copy-paste változata: akkor is az volt a szlogen, hogy Amerika az első, az ázsiaiak elveszik az amerikaiak munkáját, a kereskedelmi deficit botrányos méreteket ölt, és az USA-nak a világ legnagyobb importőréből újra a legnagyobb exportőrévé kell válnia – mint az 1950-es, ’60-as években, az aranykorban.
Nem mellékes az sem, hogy árnyalatnyi különbségekkel ugyan, de a Trump által kijelölt úton haladt tovább Joe Biden is. Ez nem a Mar-a-Lago-i aranyifjú zseniét dicséri – ez egyszerűen a birodalmi érdek. Az USA pedig egy birodalom, amelynek világuralmát egyik párt sem akarja aláásni, csak más eszközökkel látja biztosítottnak.
Gondoljunk csak a kémballonos hisztire, amikor a Fehér Ház egy F-16-ossal lövetett le egy nagyra fújt kínai lufit…
Gondoljunk Tajvan felfegyverzésére vagy arra a törekvésre, hogy Dél-Koreát és Japánt valamilyen formában az észak-atlanti szerződés részeseivé tegyék…
Gondoljunk arra, hogy Bidenék (is) gigászi támogatásokkal igyekeznek haza csábítani Ázsiából a stratégiai jelentőségű ipart…
És végeredményben arra, hogy a NATO Biden alatt nevesítette Oroszország mellett Kínát a Nyugat legádázabb ellenségeként, és a demokrata vezetés bírta rá az EU-t arra, amire már Trump is akarta: hogy csatlakozzon a vámháborúhoz…
Szóval, nem… Nem Biden tolta egymásra Oroszországot és Kínát, hanem az amerikai imperializmus, amelynek képviselői hiába progresszívek vagy neokonzervatívok – végeredményben csak imperialisták!
Ennek tükrében nagyon kíváncsiak vagyunk Trump terveire. Mármint a leválasztásra vonatkozó terveire, mert azt már tudjuk, hogy megválasztása esetén szőnyegbombázására készül 60-100 százalékos büntetővámokkal – az eddig ismert részletek alapján feltételezhető, hogy akár az EU ellen is. Az elsődleges célpont azonban Kína.
Ha ebből indulunk ki, meg abból, hogy Trumpnak saját bevallása szerint jók a kapcsolatai Vlagyimir Putyinnal, akkor adja magát, hogy Moszkvát akarja lekenyerezni, és szembe fordítani Kínával. A nyugati elemzők amúgy is két éve mantrázzák, hogy Oroszország mennyit veszít Peking támogatásán; hogy a büszke orosz medve kénytelen lefeküdni a lomha kínai pandának…
Szóval, mi lesz?
Odaadja a Krímet és Kelet-Ukrajnát az oroszoknak? Aláírja, hogy Ukrajna soha nem lesz NATO-tag? Esetleg Putyin még mellécsaphatja Moldova és Grúzia örökös semlegességének garantálását is? Ezzel együtt eltörölteti a szankciókat, visszaadatja a befagyasztott orosz vagyonokat? Nem mellesleg, szól az ICC-nek, hogy Putyint vegyék le a körözött személyek listájáról? Még az is lehet, hogy előkerülnek az Északi Áramlatot felrobbantó ukrán szabotőrök, és Kijev kénytelen lesz kártérítést fizetni?
Körülbelül ebből állhatna a „szedjük le az oroszokat Kínáról” kezdőcsomag. A tárgyalások eredménye viszont még így sem lenne magától értetődő, hiszen az USA-ban nem lehet megbízni. Teljesen nyilvánvaló, hogy a Trump-i ígéret az „oszd meg és uralkodj” jegyében fogant, a célja pedig az, hogy külön-külön tehesse tönkre a Birodalom riválisait.
De tételezzük fel, hogy Trump egy 180 fokos fordulattal, az egész eddigi Ázsia-politikáját feladva inkább Kína felé fordul – Oroszország ellenében. Mit fog mondani Hszi Csin-pingnek? Hogy nyugodtan megszállhatja Tajvant? Hogy maradhat a kereskedelmi deficit, ami eddig a legnagyobb mumus volt?
Lássuk be, nem Donald Trumpnak, hanem általában az Egyesült Államok mindenkori elnökének a fenyegetőzésen kívül nem maradt más eszköz a kezében – csak a hideg- és a forró háború a „Gonosz Tengelye” ellen, amelynek Moszkva és Peking a megbonthatatlan pilléreit alkotja, és amelyhez egyre többen csatlakoznak. (És nem a „gonoszok” akartak gonoszok lenni, sőt nem is gonoszok ők, csak annyiban, hogy nem hajlandóak meghajolni a Birodalom akarata előtt.)
A republikánusok győzelme tehát nem fogja jobb hellyé tenni a világot. Az imperialisták nem szokták – teljesen mindegy, hogy van-e rajtuk sapka vagy nincs.
Bekezdesek.hu