Újabb kínos kamuzáson kaptuk a szocialista Ujhelyi Istvánt, aki az ATV-ben azt állította, hogy Orbán szövetségesének és barátjának nevezte Lukasenkát. A kijelentés apró szépséghibája, hogy Orbán sohasem mondott ilyet. Ellenben Ujhelyitől érdekes mondatokra bukkantunk 2008-ból, amikor még nem félt nyíltan udvarolni Kínának.
Van valami egészen önsorsrontó a hazai baloldal alapállásában, amely azonnal „pusztaputyinozásba” fordul át, ha a magyar kormány csupán szóba merészel állni olyan országgal, aminek berendezkedése nem hibátlan pedigréjű demokrácia. Miközben egyébként balos elvtársaink teljesen természetesnek veszik, hogy a nagy nyugati államok élénk gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat ápolnak Kínával, Oroszországgal. Azzal semmi gondjuk nincs, hogy Németország legnagyobb kereskedelmi partnere Kína, vagy hogy az egykori német kancellár, Gerhard Schröder politikai karrierje végeztével az orosz Gazpromnál kötött ki. Ámde – szerintük – amit szabad a Jupiterként feszítő nyugati nagyhatalmaknak (jelesül kihasználni a Kelet kínálta gazdasági előnyöket), azt mi, apró országok már nem tehetjük meg. Ránk osztva ezzel az ökör szerepét.
Az pedig csak még különösebb fénytörésbe helyezi ezt az önsorsrontó szerepfelfogást, ha a keleti közeledést teljesen hamis mondatokkal próbálják alátámasztani. Mint tette azt az MSZP-s Ujhelyi István az ATV reggeli műsorában – május 25-én –, amikor a következőket mondta [a videón 9:16-tól]:
„Ugye emlékeztetek arra, hogy szövetségeseként – és nemcsak barátjaként, hanem szövetségeseként – nevezte a belorusz vezetőt, Lukasenkát Orbán Viktor ezelőtt néhány hónappal még.”
A szocialista politikus állításával csak annyi a gond, hogy Orbán egyszer sem nevezte sem barátjának, sem szövetségesének Lukasenkát. Ujhelyi vélhetően arra a 2020. június 5-i kétoldalú találkozóra akart utalni, amelyet követően a magyar miniszterelnök kiemelte a gazdasági kapcsolatok megerősítésének szándékát. Ekkor a kormánypárti elfogultsággal aligha vádolható Political Capital elemzése is úgy fogalmazott, hogy „a földrajzi realitásokat figyelembe véve természetes és alapvető, hogy a magyar kormány jó gazdasági kapcsolatokra törekszik Minszkkel”, mivel az uniós tagállamok által felhasznált kőolaj jelentős része Belaruszon keresztül jut el a kontinensre. Ámde ha a jövő évi választásokon Gyurcsányék győznének, akkor nyilván felmondanák ezt a megállapodást, elvégre nekik diktátorok kőolaja nem kellhet. Helyette pedig Karácsony Gergely hiperpasszív angolságával bejelenti mondjuk, hogy a kőolajat mostantól Luxemburgtól fogjuk beszerezni.
Szóval ha Orbán Viktor nem is nevezte a szövetségesének Lukasenkát, a keleti közeledést mélyen megvető Ujhelyitől egészen érdekes mondatokra bukkantunk. 2008-ban például államtitkárként – és Szeged erős embereként – bejelentette, hogy a csongrád-csanádi megyeszékhely testvérvárosa lesz a kínai (!) Sanghaj.„Aki manapság ott van Londonban, Párizsban vagy Brüsszelben, annak Sanghajban is jelen kell lennie. Nyugat-Európában minden jelentős vállalat arra törekszik, hogy kínai kapcsolatokra tegyen szert” – szólt Ujhelyi egészen parádésra sikerült indoklása.
Azt pedig szintén a baloldaltól tudjuk, hogy a Fudan a világ 34. legjobb egyetemeként nem más, mint kommunista foximaxi-képző, a Sinopharm pedig gagyi „kínai cucc”. Akkor nézzük, hogyan vélekedett 2008-ben ugyanerről Ujhelyi: „a kínai óriási cégek megkerülhetetlenek, s mivel hatalmas súlyt fektetnek a kutatásfejlesztésre, partnerre találhatnak a Szegedi Tudományegyetemben, főleg az itteni biotechnológiai fejlesztésekben”. Nahát, akkor a felsőoktatás színvonalának emeléséhez Kína mégsem kommunista ügynökök kiképzésével, sokkal inkább kutatásfejlesztéssel járul hozzá? Csak mert Ujhelyi 2008-as szavaiból ez következik. A 2021-es kamuzásából pedig az, hogy az Orbánfóbia elhatalmasodásának káros következménye, hogy képes egy elegáns mozdulattal a szemétdombra hajítani saját korábbi elveit és gondolatait.
Forrás: drot.info