Donald Trump elnök tengeri blokádja egy újabb kísérlet arra, hogy kipróbálja az iráni háborúval kapcsolatos, eddig nem bizonyított feltételezést: azt, hogy az Egyesült Államok katonai és gazdasági fölénye végül elkerülhetetlenül megtörheti az Iszlám Köztársaság ellenállását.
A stratégia egy egyszerű feltételezésre épül: ha sikerül megszüntetni Irán olajexportját és a mindennapi élethez szükséges importot, az társadalmi összeomláshoz vezethet. Ez olyan mértékű nyomást gyakorolna Iránra, hogy végül kénytelen lenne engedni az Egyesült Államok követeléseinek, és feladni nukleáris programját.
Washingtonban ez logikusnak tűnik, minden állam meggyengül, ha nem jut hozzá az alapvető javakhoz, például élelmiszerhez, energiához és munkalehetőségekhez. Az amerikai tisztviselők ezért úgy látják, hogy a gyorsan romló iráni gazdasági adatok a szankciók és blokád hatékonyságát bizonyítják.
Donald Trump szerint a lépés sikeres: „Zseniális a blokád. A gazdaságuk romokban van. Halott gazdaság” – mondta. A hírek szerint annyira elégedett a stratégiával, hogy annak fenntartását hosszabb távon is támogatná – tudta meg a CNN.
A terv egyik fő célja, hogy katonai szárazföldi beavatkozás nélkül gyakoroljon nyomást Iránra, illetve visszaállítsa az Egyesült Államok gazdasági befolyását a térségben. Ugyanakkor a helyzet rendkívül kockázatos, mivel Irán a Hormuzi-szoros lezárásával globális energiaválságot is képes okozni.
Az amerikai gazdaság ugyan jóval erősebb, mint az iráni, de a háború és a blokád hatásai már most is érezhetők, például az üzemanyagárak emelkedésében és az inflációs nyomás növekedésében. A politikai következmények az amerikai belpolitikát is érinthetik, különösen a választások közeledtével.
A kérdés azonban az, hogy a stratégia valóban működik-e. Egyes elemzők szerint Washington hajlamos a saját gazdasági és politikai logikáját rávetíteni olyan közel-keleti társadalmakra, amelyek egészen más módon reagálnak a nyomásra.
Súlyosbodó válság Iránban
Egyre több jel mutat arra, hogy Irán gazdasági helyzete súlyos. A jelentések szerint magas a munkanélküliség, drasztikusan emelkednek az élelmiszerárak, és az internetleállások tovább nehezítik a gazdasági működést. Az infláció elszabadult, az alapvető élelmiszerek egy része pedig már megfizethetetlenné vált.
Az iráni kormány energiafogyasztás-csökkentésre szólította fel a lakosságot és az intézményeket, miközben áramkorlátozásokat is bevezettek.
Egyes amerikai hírszerzési becslések szerint Irán gazdasága akár hetek vagy napok alatt is súlyos összeomlási szintre juthat. A szakértők azonban figyelmeztetnek: a helyzet ennél bonyolultabb, és a rezsim még hosszabb ideig is fennmaradhat.
Alex Vatanka Közel-Kelet-szakértő szerint a blokád komoly társadalmi feszültségeket okozhat, akár tüntetéshullámokat is, de ez nem jelenti automatikusan a rendszer bukását. Szerinte a változás csak akkor következhet be, ha a tiltakozások szervezettsége és ereje elér egy kritikus szintet.
Más elemzők arra figyelmeztetnek, hogy Irán már korábban is átvészelt súlyos szankciókat, háborút és belső zavargásokat, és a rezsim túlélési képessége eddig rendkívül magas volt.
Kockázatok és bizonytalanság
A stratégia sikere több tényezőtől függ: meddig bírja az amerikai közvélemény a háborús költségeket, milyen hatással lesz ez az inflációra és az energiaárakra, valamint hogy Irán politikai vezetése hogyan reagál a növekvő nyomásra.
Donald Trump politikai helyzete is befolyásoló tényező lehet, hiszen a háború elhúzódása belpolitikai veszteségeket is okozhat számára.
Egyes elemzők szerint az is kérdés, hogy a gazdasági összeomlás valóban politikai fordulatot eredményez-e Iránban, vagy a rezsim inkább keményebb elnyomással reagál.
A stratégia végső sikeressége továbbra is bizonytalan. Ha a gazdasági nyomás valóban rendszerváltozáshoz vezet, az történelmi fordulat lehet az amerikai–iráni viszonyban. Ha azonban nem, akkor ismét bebizonyosodhat, hogy a külső nyomás önmagában nem elég egy olyan politikai rendszer megbuktatásához, amely évtizedek óta ellenáll a szankcióknak és a katonai fenyegetésnek.