Az alábbi üzenetet Denis Prager osztotta meg a rádióműsorába betelefonáló egyik hallgatójának engedélyével, aki reméli, hogy véleményével segíthet másoknak elkerülni élete legnagyobb tévedését.
Mostanában elég ritkán osztok meg mások által írt posztokat, de ez alkalommal úgy éreztem, hogy az alábbi figyelmeztetés Magyarországon is elkél, ahol talán még nem annyira kései az óra, mint az óceán túlpartján, kiegészítve azzal a nem csekély igazsággal, hogy Isten Fia még egy ötvenes éveiben járó ex-karrierista életét is képes megváltoztatni, ha hagyja…
Jennifer:
„Azonnal a lényegre térnék. 50 éves nő vagyok négy diplomával. Feminista anyám nevelt fel, az apám nem élt velünk. Az anyám azt mondta, hogy tanuljak, amennyit csak lehet, hogy sok pénzt kereshessek, én pedig megfogadtam a tanácsát. Viszonylag jól keresek. Nem keresem magam halálra, de elég arra, hogy ellássam a saját háztartásom.
„Azt üzenem a húszas éveiben járó nőknek, hogy ne kövessék a példámat, mert ezzel csak azt érik el, hogy egész életükben magányosak lesznek. A barátaid mind megházasodnak és gyerekeik lesznek, te pedig egyre csak hajtasz a versenyben, mégpedig férfiakkal szemben. A férfiak pedig nem szeretik a versenytársakat. A férfiak társra vágynak. Erre sajnos csak a negyvenes éveim végén jöttem rá.
„Mire az embernek saját lakása lesz és képes fizetni a számláit, már késő kiszállni, mert hajtanod kell, hogy fenn tudd tartani az életviteled. Egy negyvenes nőnek pedig már nehéz társat találnia, mert már nem olyan nagy az önbizalma és már nem néz ki olyan jól, mint előtte. Már nem olyan, mint húsz éves korában. Az ember persze mindent megtesz, hogy az élete tartalmas legyen. Vannak macskáim meg kutyáim, de amikor látom, hogy a barátaimnak gyerekei vannak és nyaralni mennek, és tervezgetik a gyerekeik jövőjét, én meg nem csinálok mást, mint hazamegyek este a kutyáimhoz meg a macskáimhoz, akkor az ember nagyon magányos tud lenni. Nem akarom, hogy mások elkövessék ezt a hibát!”
Denis: „Nehéz volt betelefonálnia?”
Jennifer: „Igen. Szeretnék névtelen maradni, mert nem akarom, hogy az ismerőseim megismerjék az igazi érzéseimet. Úgy viselkedem, mint akinek a karrierje a mindene és imád dolgozni, de ez egy hazugság. Egy szerencsétlen hazugság. És erre nem jöttem rá addig, amíg már túl késő volt. Nem tudom, hogy túl késő-e. Szeretnék találni valakit, akivel elmehetek nyaralni.
„Amikor az ember idősebb és egyedül él, más dolgokról aggódik. Ki visz majd el az orvoshoz? Ha valami történne az emberrel nincs második jövedelem, amire számíthat. Az ember ezt nem fogja fel húsz évesen, mert azt hiszi, hogy soha nem fog megöregedni és soha nem lesznek egészségügyi problémái.
„Most pedig nem tudom, hogyan törhetnék ki ebből. Bemegyek dolgozni minden nap. Mosolygok, mint aki imádja, amit csinál, de nagyon fájdalmas, hogy nincs, akivel megtervezhetnék egy közös nyaralást. Fájdalmas, hogy nincs, akivel elköltsem a Hálaadásnapi vacsorát. Az ember otthon ül egyedül és nem csinál semmit. Ma már kerülöm a gyerekes barátaimat, mert nincs semmi közös bennünk.
„A minap valaki megkérdezte, hogy miért nem mentem férjhez és szültem gyerekeket. Ha őszinte lennék azt kéne válaszolnom, hogy azért mert az anyám agymosottá tett, de szégyellem kimondani és csak azt válaszolom, hogy „nem tudom… kifutottam az időből.”
„Az igazságon kívül nincs jó válasz, ami nem más, mint hogy arra neveltek, hogy dolgozzak, szálljak versenybe a férfiakkal és keressek sok pénzt, azt remélve, hogy ez megelégedést hoz majd az életben. Ezt azonban egy elvált feminista anya mondta nekem, aki gyűlölte a férjét – az apámat.
„Megpróbált afelé terelni, ami szerinte a helyes út, de a feminizmus egy hazugság, én pedig azt szeretném, ha a nők rájönnének erre.
„Én sajnos nagyon későn jöttem rá. Azt üzenem a nőknek, hogy találjanak párt maguknak, amikor még fiatalok, amikor még aranyosak, amikor még elég rugalmasak ahhoz, hogy megtanuljanak együtt élni egy másik emberrel és dolgozni az ellentéteiken. Ötven évesen ez már nagyon nehéz, mert az ember túlságosan berögződötté válik, és minden apróság zavarja, hiszen megszokta, hogy egyedül van, és nem kell senkihez alkalmazkodnia. Ne kövessétek a példámat! Találjatok társat, amíg még a húszas éveitekben jártok!”
Az „én” nemzedék és a #MeToo mozgalom korában sajnos ez a figyelmeztetés sok házaspárnak is hasznos lehet, mert az egocentrizmus a párokat sem kíméli. Nem véletlenül figyelmeztetett Jézus az idők jelei között arra, hogy a gonoszság megsokasodásával „a szeretet sokakban meghidegül”.
A mi csodálatos Közbenjárónk azonban nem hagyott minket válasz vagy kiút nélkül.
„Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én értem és az evangéliumért, az megtalálja azt.”
Ez pedig egy olyan útmutatás, ami kortól és családi állapottól függetlenül működik!