Nem múlhat el úgy hét, hogy legalább egy ballibsi megmondóember ne nevezné bunkónak a vidékieket.
Ezúttal Tordai Bencén volt a sor, aki kifejtette, hogy Budán túl még mindig bedőlnek a krumpliosztás népbutító demagógiájának. Vigyázat, feketeöves vidékizés következik!
A baloldalon lassan külön sportággá növi ki magát a vidéki szavazók gyalázása. A mucsaizó szuperliga ráadásul fel tudja éleszteni az internacionalista múltat is, mivel határokon átívelően működik. Gondoljunk csak arra, hogy a balos narratíva szerint az Egyesült Államokban Trump megválasztásáért ugyanúgy a fogatlan, tanyasi bunkók feleltek, mint a Brexitért. És mivel a magyar elvtárs sporttársak kóros gondolattalanságban szenvednek, ezért szolgai módon lekövetik a nemzetközi szoci sztenderdeket.
A baloldal a harmadik kétharmados veresége óta gyakorlatilag folyamatos alapozómunkát végez a választógyalázás versenyszámban. Szinte nem múlik el hét úgy, hogy ne döntenék meg saját korábbi rekordjukat, pedig már a 2018-as bukásuk másnapján elég magasra tették a lécet. Akkor ugyanis megtudhattuk, hogy Budapest közigazgatási határán túl gyakorlatilag nincs más, csak szottyos gyűlölet. De a teljesség igénye nélkül a vidéki szavazók voltak már „primitív hüllőagyúak”, és egy rögtönzött matekóra keretében azt is kiszámolták, hogy a tízmillió magyarból hétmillió bizony „szegény, vagy öreg, vagy beteg, vagy kevés iskolát végzett, sokszor együtt az egész”. Majd az ATV-ben Tordai Bencének is sikerült kvalifikálnia magát – méghozzá ezzel a vidékiző szövegével:
„És ráadásul nagyon sokszor azok szavaznak a Fideszre, akiknek a saját személyes érdekük ennek az ellentéte volna. Az, hogy hol hat a népbutító demagógiájuk a legjobban, az inkább végzettség, képzettség, tájékozottság, médiafogyasztás függvénye, és nem a személyes anyagi jólétnek a függvénye, és nem a személyes anyagi jólétnek a függvénye. Például nálunk, Budán sokkal jobbak az átlagosnál a jövedelmi viszonyok, és mégis a Fidesznek az egyik legrosszabb eredménye volt itt látható már 2018-ban is […]. Szóval nem ilyen egyszerű, nem lehet polgárokat – és tényleg itt a klasszikus értelmébe vett polgárokat – megvenni ilyesmivel, sokkal inkább működik a krumpli-taktika.”
Érdemes odafigyelnünk Tordai szavazatvásárlós intésére, merthogy annak a Párbeszéd nevezetű mikropártnak a tagja, amelyik a feltétel nélkül alapjövedelemmel házal. Szóval a népbutítás feketeöves, demagóg bajnokával van dolgunk. Egyébként pedig megértjük, hogy Tordainak gondja van a krumplival, hiszen ők az ingyenpénzosztást népszerűsítő anyagukban ennél minőségibb lehetőségeket vázolnak fel. Így a budai elit által összedobott, majd alapjövedelemként szétosztott összegekből – Tordaiék szerint – az istenadta nép például befejeztethetné a tetkóját, vagy „túlléphetne a Kalinkán”. Nos, valóban, ezek aztán a klasszikus polgári vágyálmok! Magunk közt mondva, azon sem lepődnénk meg, ha ezt egyenesen Márai Egy polgár vallomásaiból olvasták volna ki.
És ha jól értjük Tordai okfejtését, akkor Budán gazdag és okos emberek élnek, amit onnan lehet tudni, hogy nem szavaznak a Fideszre. Vidéken meg ostoba bunkók, amit jól mutat a Fidesz népszerűsége. Na, Tordai személyében végre kaptunk egy bátor demokratát, aki nem fél nyíltan megvetni a népet! Az elitista gőgjétől eltelve pedig még azt sem veszi észre, hogy a választók végzettsége feletti sajnálkozás elég nehezen fésülhető össze a saját politikusi karakterével. Merthogy a parlamentben suttyósági versenyben erőt összemérni Jakab Péterrel, majd utáni elitista értelmiségit játszani legalább annyira mókás, mint az ingyenpénzosztás ígéretével küzdeni a demagógia ellen.
Forrás: drot.info