Donald Trump vészesen közel került ahhoz, hogy az USA-t 1988 és 1992 között vezető George H.W. Bushoz hasonlóan egy elnöki cikluson keresztül regnáló államfője legyen országának – állítja Karl W. Smith politológus professzor, a Bloomberg publicistája.
A két politikus lényegesen különböző: az idősebb Bush második világháborús hős, míg Trump különféle módszerekkel elkerülte, hogy Vietnamba vigyék harcolni, az előbbi Connecticut állambeli előkelőség, míg az utóbbi giccses arany színű dekorációval „díszíti” ingatlanjait. Hasonlóak azonban abban, hogy gond nélkül szakítottak az amerikai republikánus párt ortodox gazdasági szemléletével, továbbá elnöki ciklusuk végén lomhává vált a gazdaság és megszegték ígéreteiket. Ez a biztos receptje annak, hogy egy elnököt ne válasszanak újra a szavazók. Talán az ígéretek megszegése a legkínosabb ezek közül a tényezők közül, amiben mindkét elnök meglehetősen nagy csalódást okozott a szavazóknak.
Bush híressé vált az 1988-as elnökválasztási kampányban elmondott mondatáról, miszerint: Olvassák le számról: nem lesz adóemelés. Bár Rondalt Reagan alelnökeként indult csatába, a republikánusok korábbi, mérsékelt generációjához tartott, ezért a konzervatív szavazók is kételkedtek elkötelezettségében az alacsony adók iránt, és a kétségeik igazolódtak. Miután a költségvetési hiány nőtt, miközben a kongresszusi képviselők pedig nem akartak lemondani a szavazóiknak kedvező állami kiadásokról, Bush kormánya kénytelen volt növelni a személyi jövedelemadót és a tb-járulékokat. Ez 1990-ben volt, így az azt követő év elnökválasztási kampányában mind a republikánus előválasztáson, mind a Bill Clinton elleni páros csatában az orra alá dörgölték híres ígérete megszegését.
Trump helyzete nem teljesen azonos Bushéval, de a történet lényege hasonló.
Az elnök 2016-os kampányában megígérte, hogy szinte minden amerikait adócsökkentéssel ajándékoz meg. Hangosan kiállat amellett, hogy újratárgyalja az USA elődei által kötött „borzalmas kereskedelmi szerződéseit”, amivel feltámasztja a vergődő feldolgozóipart. Amikor a tárgyalások látszateredményeket vagy még azokat sem hoztak, azt mondta az amerikaiaknak, hogy a kereskedelmi háborúkat könnyű megnyerni. Hát, ez nem egészen jött be. A kereskedelmi háború 18 hónapja folyik, miközben a 2017-es adócsökkentések miatt a költségvetési deficit egyre nő, a feldolgozóipari növekedés pedig lassulni kezdett. Minden jó gazdasági hírrel szemben érkezik egy rossz, a vámok egyre csak emelkednek és a kereskedelmi háború Kínával egyre többe kerül az amerikai gazdaságnak.
Ha az elnök teljesíti legutóbbi vámemelési ígéreteit a kínai árukkal kapcsolatban, ami a legelemibb fogyasztási javakat érinti, akkor ezzel az átlagos háztartásoknak évi közel 1800 dollár (több mint félmillió forint) pluszkiadást okoz, ami majdnem 500 dollárral több, mint amekkora megtakarítást becslések szerint az adócsökkentésekkel elérhettek. (Az adók 2017-es lefaragása leginkább a vállalatok konyhájára hozott pénzt.)
És ha a fogyasztói kiadások csökkenni kezdenek, akkor nem sok minden marad, ami megtarthatja a gazdasági növekedést. Így összeáll az elnök hatalmon maradását veszélyeztető kombináció, amelyben a gyenge növekedés, a növekvő közterhek és a nem teljesített ígéretek keverednek. Éppen ez volt a képlet az 1992-es elnökválasztás idején. Ráadásul – akárcsak akkor – most is leszek kihívói a regnáló államfőnek saját pártjából, akik hangosan fogják bírálni az elnököt azért, hogy nem teljesítette ígéreteit és gyengén teljesít a gazdaság. Ez nem fogja megkönnyíteni a végső politikai csörtét a demokrata kihívóval. Hiába homlok egyenest ellenkező személyiség Bush és Trump, az újraválasztásukért folytatott politikai harc feltételei ugyanolyan rosszak. Ez kétségeket vet fel a regnáló elnök hatalmon maradását illetően- véli a Bloomberg publicistája.
Forrás: napi.hu