Nemsokára két újabb, nagyon fontos bástyát szerezhetnek vissza a konzervatív pártok, a készülő változások pedig nagyobb hatással is lehetnek a világpolitika alakulására. Ősszel két országra, Olaszországra és az Egyesült Államokra figyel majd a világ.
Nemrég derült ki, hogy Itáliában a korábbi bankár, Mario Draghi mögött felálló egységkormány sem lesz képes arra, hogy mandátuma végéig hatalomban maradjon. A nehezen összehozott koalíciót ezúttal az elit- és rendszerellenes formációból baloldalivá lett 5 Csillag Mozgalom robbantotta, így Draghinak nem maradt más esélye, minthogy lemondjon a miniszterelnöki posztról, szeptemberre pedig előrehozott választásokat írjanak ki. Olaszország – sajnos szinte már megszokott módon – több komoly problémával is küzd. Ott van a továbbra is megoldatlan óriási migrációs nyomás, az egyre súlyosbodó energiahiány és az adósságspirál, amely időzített bombaként ketyeg és bármelyik pillanatban fizetésképtelenséggel fenyeget.
Ebben a nehéz helyzetben jöhet el az a pillanat, hogy a jobboldal kap felhatalmazást az ország vezetésére.
Az a jobboldal, amely egyszer Matteo Salvini vezetésével már kisebbik koalíciós partnerként is bizonyította, hogy kész a határozott lépések megtételére a problémák megoldása érdekében. A Liga vezetője belügyminiszterként végrehajtotta azt, amiről szinte mindenki úgy gondolta, lehetetlen: megvédte országa határait az illegális bevándorlóktól.
Most az előrejelzések szerint egy másik hazafira vár a legnagyobb feladat. A népszerűségi listákat ugyanis az Olasz Testvérek nevű párt és annak elnöke, Giorgia Meloni vezeti, aki Salvini Ligájával és Silvio Berlusconi Hajrá Olaszország! pártjával kiegészülve veheti át a kormányrudat és kezdheti el az ország rendbetételét.
A jobboldali kormány pedig garancia arra, hogy Olaszországban is felülkerekednek végre a nemzeti érdekek és az azok alapján való cselekvés.
Az pedig, hogy egy 60 milliós országban jöhet el a konzervatív fordulat, hatással lehet az egész Európai Unióra, ugyanis az, hogy Rómában mit mondanak, egyáltalán nem mindegy Brüsszelben sem. Ráadásul Orbán Viktor is kap egy erős szövetségest a normalitás érdekében vívott harcához, hiszen a magyar miniszterelnök mindhárom, Olaszország vezetésére készülő politikussal személyesen és politikailag is jó viszonyt ápol.
Szeptember után novemberben vár a következő komoly megmérettetés a konzervatívokra, méghozzá az Egyesült Államokban, ahol félidős választásokat tartanak. A voksolás tétje, hogy a republikánusok átveszik-e a Kongresszus és a Szenátus irányítását, jelentősen meggyengítve ezzel a demokrata Joe Biden hatalmát.
Orbán Viktor várakozásai szerint a konzervatív fordulat befolyásolhatná az orosz-ukrán háború kimenetelét is, amelyet jelenleg bizonyos értelemben az USA finanszíroz és húz el.
Márpedig a republikánusok győzelmére komoly esély mutatkozik, az emberek ugyanis kiábrándultak Joe Bidenből. A gazdaság a recesszió felé tart, az életszínvonal romlik, a demokraták pedig sokkal inkább elfoglalják magukat a kritikai fajelmélet oktatásának fontosságával, mint a valódi problémákkal. És ebből az amerikaiaknak elegük van.
Egy elsöprő konzervatív győzelem pedig lökést adhatna a republikánusok és Donald Trump 2024-es elnökválasztási kampányának is. Nem véletlen, hogy a konzervatív erők nagyon készülnek a novemberre, így a napokban kezdődő CPAC, vagyis a legnagyobb amerikai konzervatív összejövetel is ennek jegyében telik majd.
Az pedig innen nézve egészen különleges, hogy erre a nagy jelentőséggel bíró eseményre Orbán Viktort hívták meg az egyik nyitószónoknak.
Persze ez csak elsőre tűnik meglepőnek. Amit a magyar kormány az elmúlt 12 évben végrehajtott, az példa lehet a világ minden pontján szerveződő konzervatív erők számára. Orbán Viktor az alapvetően konzervatív attitűddel bíró magyar társadalom igényei szerint rendezte be az országot, soha nem látott mértékű támogatottsággal a háta mögött. Ennek tükrében pedig nem véletlen, hogy a siker receptjére világszerte kíváncsiak.
vasarnap.hu