Véres polgárháború felé sodródik Svédország?
A skandináv államban a migránsok miatt már 61 no-go zóna alakult ki. Szinte mindennaposak a lövöldözések és gyilkosságok. Az új baloldali kormányfő gátat szabna az erőszaknak, de kérdéses a siker. Szép lassan egy polgárháború felé sodródik a skandináv jóléti állam.
Svédország új miniszterelnöke, a szociáldemokrata Magdalena Andersson, aki korábban pénzügyminiszter volt, komoly feladat előtt áll: a svéd városokban egyre nagyobb méreteket ölt a migránsbandák által elkövetett erőszak és lövöldözések. Elődje, Stefan Löfven a hétéves hivatali ideje alatt még a lövöldözések exponenciális növekedését sem tudta megfékezni. A svéd parlament novemberben szűk többséggel Anderssont választotta Löfven utódjává. “Svédország fantasztikus ország, de számos komoly problémával kell szembenéznünk” – mondta Andersson. “Mindent el fogok követni, hogy megtörjük a szegregációt és visszaszorítsuk a Svédországot sújtó erőszakos bűncselekményeket…” – tette hozzá.
Mára ez már több mint egy súlyos probléma
Svédország egyébként sokkal többel néz szembe, mint egy “súlyos problémával”. A skandináv államban évek óta új bűnügyi rekordok dőlnek meg, miközben a politikai elit nem hajlandó nyíltan beszélni a migráció és a bandák közötti kapcsolatról. Ez a visszafogottság a politikai korrektség és a svéd félelem kombinációjából adódhat, hogy a skandináv ország fél attól, hogy kudarcot vall saját deklarált ambíciója: ő a világ “humanitárius szuperhatalmává”. Ulf Kristersson, a Mérsékelt jobbközép ellenzéki párt vezetője már 2019-ben “szélsőségesnek nevezte a Svédországban kialakult állapotot egy olyan országhoz képest, amely nem áll háborúban senkivel”.
Az északi államban sok éven át tabunak számított a migráció, a bűnözés és a bandák által elkövetett erőszak növekvő szintje közötti összefüggések nyilvános megvitatása. A témával kapcsolatos statisztikák közzétételének hirtelen vége szakadt, miután a Svéd Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács kétszer – 1996-ban és 2005-ben – közzétette azokat. 2017-ben Morgan Johansson akkori igazságügyi miniszter megtagadta a svédországi bűnözők etnikai hátterére vonatkozó statisztikák publikálását; azt állította, hogy azok irrelevánsak. A parlamenti képviselők többsége támogatta a véleményét. A témában végzett magánjellegű kutatásokat egyszerűen figyelmen kívül hagyták. Ahogy azonban a lövöldözések mindennapossá váltak, amelyek egyre több ártatlan járókelőt csonkítottak és öltek meg, a téma ismét a középpontba került.
Mindennek a migráció az oka
“Ma már nem titok, hogy szervezett bandák és a bűnözés problémája a lövöldözésekkel és robbantásokkal az elmúlt évtizedekben Svédországba irányuló migrációhoz kapcsolódik” – írta Erik Nord göteborgi rendőrfőnök egy májusi véleménycikkében. “Ha az embernek, mint nekem, lehetősége van arra, hogy egyéni szinten kövesse az ügyeket, akkor azt látja, hogy elvileg mindenki, aki bandakonfliktusokban lövöldözik, az a Balkánról, a Közel-Keletről, Észak- vagy Kelet-Afrikából származik”.
Idén augusztusban a Svéd Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács 16 év után először – új jelentést tett közzé, amely statisztikákat tartalmazott a regisztrált bűnelkövetők etnikai hátteréről. 2001 óta megnőtt a Svédországba irányuló bevándorlás, és megváltozott a nem őshonos lakosság összetétele. A bűnelkövetőként való nyilvántartásba vétel kockázata a Svédországban, a két nem svédországi szülőktől született személyek körében a legnagyobb, őket követik a külföldön született személyek. A külföldön született személyek körében 2,5-szer nagyobb a kockázata annak, hogy bűncselekmény elkövetésével gyanúsítottként regisztrálják őket, mint a Svédországban született, két őshonos szülőktől származó személyek körében. A Svédországban két nem svédországi születésű szülővel született személyek esetében a kockázat valamivel több mint háromszoros – olvasható az adatokban.
A bűnmegelőzési tanács májusban közzétett, az európai lövöldözésekről szóló összehasonlító tanulmánya szerint Európában Svédországban a legmagasabb az egymillió lakosra jutó halálos lövöldözések száma. Svédország ráadásul az egyetlen olyan ország Európában, ahol 2005 óta nőtt a halálos lövöldözések száma. 2020-ban 366 lövöldözés során 47 ember halt meg és 117 sebesült meg. A 2021-es évben novemberig már 42 ember vesztette életét és 290 lövöldözés történt.
A bűnmegelőzési tanács adatai szerint Svédországban a lőfegyverrel elkövetett emberölések száma más európai országokhoz képest nagyon magas, körülbelül 4 haláleset jut egymillió lakosra évente. Az európai átlag körülbelül 1,6 haláleset/egymillió lakos. A tanulmányban szereplő többi ország egyike sem tapasztalt a Svédországban tapasztaltakhoz hasonló növekedést. Ehelyett folyamatos csökkenés volt megfigyelhető mind az összes gyilkossági arányban, mind a fegyverrel elkövetett gyilkosságok arányában ezen országok többségében.
61 no-go zóna jött létre
A rendőrség 2019-ben még úgy becsülte, hogy a probléma még évekig fennmarad. “Úgy gondoljuk, hogy ez [a lövöldözések és a szélsőséges erőszak] még öt-tíz évig folytatódhat a különösen veszélyeztetett területeken (no-go zóna)” – mondta Anders Thornberg országos rendőrfőkapitány. A kábítószerek elterjedtek a társadalomban, és az átlagemberek megvásárolják őket. Van egy piac, amelyért a bandák továbbra is harcolni fognak – tette hozzá.
A kutatások azt mutatják, hogy a halálos lőfegyverrel elkövetett erőszak növekedése Svédországban szorosan összefügg a veszélyeztetett területeken lévő bűnözési környezettel. A svéd rendőrség a “veszélyeztetett területeket” úgy határozza meg, mint “földrajzilag behatárolt területeket, amelyeket alacsony társadalmi-gazdasági státusz jellemez, és ahol a bűnözők hatással vannak a helyi közösségre”.
A svéd rendőrség által december 3-án közzétett, a veszélyeztetett területekről szóló legfrissebb jelentés szerint 61 ilyen enklávé van. A hatóságok szerint e területek közül néhányat a “különösen veszélyeztetett területek” kategóriájába soroltak, ahol még nagyobb a problémák szintje. Ezekre jellemzőek a “rendszeres fenyegetések és erőszakos cselekmények.
A mintegy 10 millió lakosú Svédországban 556 000 ember él a 61 veszélyeztetett területen, ami Svédország lakosságának 5,4 százalékát teszi ki. A veszélyeztetett területeken élők közül négyből három külföldi származású; a leggyakoribb születési országok Szíria, Törökország, Szomália, Lengyelország és Irak. A jelentés szerint változó, hogy hány külföldi hátterű lakos él egy-egy veszélyeztetett területen. Az ország öt veszélyeztetett térségében a külföldi hátterű lakosok aránya 90 százalék vagy annál magasabb: Rosengård Malmöben, Hovsjö Södertälje-ben, Fittja Botkyrkában, Rinkeby/Tensta Stockholmban és Hjällbo Göteborgban.
Svédországban nagyjából 2,5 millió külföldi származású ember él, a jelentés szerint 16,2 százalékuk veszélyeztetett területeken. A svéd rendőrség egy nemrégiben kiadott sajtóközleményében azt írta: A lövöldözésekkel és robbantásokkal járó fejlemények fő kiváltó oka az a helyzet, amely a veszélyeztetett területeken uralkodik, ahol a lakosok fenyegetve érzik magukat a bűnözők által, ahol nyílt kábítószer-kereskedelem folyik, és ahol a bűnözők egyes helyeken párhuzamos társadalmi struktúrákat hoztak létre.
Még szigorúbb büntetéseket fogunk kiszabni a bandákkal kapcsolatos bűncselekményekért – jelentette be Anderson november 30-án. Könnyebb lesz őrizetbe venni azokat az embereket, akiket súlyos bűncselekményekkel gyanúsítanak, aki többszörös bűncselekményt követ el, azt szigorúbban kell büntetni. A súlyos bűncselekményeket elkövető 18-20 éves fiatalokra kiszabható csökkentett büntetési tételeket eltöröljük – mondta a kormányfő.
Innentől már csak az a nagy kérdés, hogy a baloldali kormányfő képes lesz-e valódi változást elérni, főleg úgy, hogy az elmúlt években a kormányzó szociáldemokratáknak semmi eredményt sem sikerült felmutatnia ezen a területen.
videkhangjai
