Vlagyimir Putyin orosz államfő április végi megszólalásai alapján úgy tűnik, hogy az orosz-ukrán háború elhúzódására készül, úgy tekint a konfliktusra, mint egy az európai geopolitikai viszonyokat a jövőben meghatározó erőpróbára, a térséget felosztó új jaltai paktum megkötésének előkészítésére.
A Financial Times véleménycikke
Bár az orosz hadsereg nem tudta letörni az ukránok ellenállását, nagy veszteségeket és egy sor vereséget is elszenvedett ukrajnai agressziója során, a Kreml továbbra is azt kommunikálja, hogy el fogják érni azokat a célokat, amelyeket Vlagyimir Putyin államfő kitűzött a február végén invázióra vezényelt katonák elé – írja a Financial Times a háború elhúzódásának lehetőségét firtató cikkében. A területfoglalást azokra a célokra redukálták, amelyek az orosz elnök és tanácsadói szerint elérhetők. Ukrajna központi régiói, benne a főváros, Kijev elfoglalása helyett a donbaszi térségre koncentrálnak.
De az eredeti szándékokat, amelyek az államfő megfogalmazása szerint Ukrajna önálló államiságának felszámolását is tartalmazták, nem adták fel – írja a brit üzleti lap olyan forrásokra hivatkozva, amelyek igyekeztek a békemegállapodás brókereiként közvetíteni Moszkva és Kijev között. Az informátorok úgy látják, hogy az orosz cél távolabb mutat Donbasz „felszabadításánál”, amit a Kreml jelenleg kommunikál. Putyin meg akarja szerezni egész Délkelet-Ukrajnát, el akarja vágni az országot a Fekete-tengertől és olyan pozíciót akar szerezni, amelyből kiindulva tovább folytathatják Ukrajna eltiprását.
Putyin egy taktikus dzsúdós, két vállra akarja fektetni az ellenfelet, miután hosszú huzakodásban kifárasztotta – mondta a Financial Times egyik forrása az orosz államfő egyik kedvenc sportjára utalva, amelyet maga is űz. Nem gondolkodik racionálisan, van egy eltorzult képe a világról, amelynek alakításával kapcsolatban megváltoztak a forgatókönyvei a háború kirobbantása után, de ha már belekezdett, evés közben megjött az étvágya.
A háború addig fog tartani, amíg Putyin nem tudja úgy eladni azt a hazai közvéleménynek, hogy nagy sikert értek el vele – mondja egy befolyásos moszkvai milliárdos üzletember. Ha ez nem jön össze, akkor nem tud arcvesztés nélkül kihátrálni belőle.
Az oroszok tanultak valamit kezdeti, Kijev környéki hibáikból. Erre utal a csapatok délkeletre koncentrálása és az irányítás egy kézbe adása. Putyin azonban pontatlan, torz képet kap a harctéri helyzetről, amiről a neki szánt jelentésekből és az állami televízióból tájékozódhat – vélik a béketárgyalások résztvevői. A torzulás ahhoz vezethet, hogy egy ponton meg kell majd állítani a katonai műveleteket, hogy felmérjék a pontos helyzetet – mondja Pavel Luzin független katonai elemző.
Vagy tíz kézen megy át a jelentés, amelyben egy alacsony szinten dolgozó elemző a valóságot próbálja bemutatni, de mire felér a hierarchiában, már mindent szépnek és jónak láttat. Így működik a rendszer. De eljön a pillanat, hogy szünetre lesz szükségük, hogy kiderítsék mennyi katonájuk, technikájuk maradt és ezek milyen állapotban vannak.
A szakértők korábban arra számítottak, hogy Putyin a május 9-ei második világháborús győzelmi parádén jelentheti be, hogy a „speciális katonai műveletek” elérték a céljaikat, ám az elmaradó katonai sikerek miatt, úgy látszik, hogy a Kreml elhúzódó háborúra készül, amelyet a gyakorlatilag egy (az Ukrajnát támogató) Nyugat elleni (proxy, azaz közvetítők útján vívott) háborúnak tart. Az államfő a konfliktus április fejleményeiről azt mondta, hogy a „tragikus ukrajnai események” legalább megtörték azt az egypólusú, világot, ami a Szovjetunió összeomlása után kialakult.
Az állami televízió propagandistái ehhez igazodnak. A kevés győzelmi jelentést – például Mariupol elfoglalását, amihez az orosz hadseregnek le kellett rombolnia a várost – azzal színezik, hogy az Ukrajnát támogató Nyugatot okolják a kevés eredményért.
A szakértők megjegyzik, hogy az orosz hadseregnek jelentős emberutánpótlásra lenne szüksége ahhoz, hogy értékelhető eredmények reményében harcolhasson. Ezt csak a sorozott katonák számának növelésével, a tartalékosok aktiválásával vagy önkéntesek toborzásával szerezhetnék meg. Bármelyiket is tennék a Kreml kénytelen lenne elismerni, hogy Oroszország háborúban áll, nem egyszerűen korlátozott katonai műveleteket hajt végre – véli Jack Watling, a Royal United Services Institute kutatóintézet katonai szakértője.
Ha egy ország vezetése háborúba viszi a társadalmat, meg kell magyaráznia, miért teszi, miért kér az emberektől áldozatokat – fejtegeti a szakértő. Miután ez a háború rosszul alakul és nagyon nagy áldozatokkal jár, el kell fogadtatniuk valahogy az orosz közvéleménnyel, hogy miért van szükség ezekre az áldozatokra.
Ehhez kapcsolódik Rusztam Minnikajev tábornok április közepén tett megjegyzése, miszerint össze akarják kötni a szárazföldön a Moldova keleti részén kialakult orosz szeparatista területet Oroszországgal. Ez megint csak hosszú háborút feltételez, emellett arra utal, hogy Moszkva egy nagyobb geopolitikai összecsapás részének tekinti az ukrajnai inváziót.
A tábornok arról beszélt, hogy Oroszország az egész világgal szemben vív egy „nagy patrióta háborút”, amelyben egész Európa és a világ az oroszok ellen van, mert soha nem kedvelték Oroszországot. A Kremlben egy a Nyugattal szembeni nagyobb konfrontáció epizódjaként tekintenek az ukrajnai konfliktusra – értékeli ezt a megjegyzést is Tatyjana Sztanovaja, a R. Politik politikai elemző csoport alapítója.
Amíg Putyin nem tudja elérni, hogy létrejöjjön egy új jaltai megállapodás – utal a második világháború végén tartott tanácskozásra, amelyben a nagyhatalmak felosztották érdekszférákra a világot –, addig nem fogja abbahagyni. Képletesen beássa magát és nem elégszik meg Ukrajnával. Ez nem azt jelenti, hogy megpróbálják meghódítani Moldovát vagy a Baltikumot, hanem azt, hogy a kardcsörtetéstől az új fegyverek teszteléséig vagy esetleg bevetéséig eszkalálják a konfliktust.