EU választás sakkjátszmája: kik is az igazi rendezők és támogatók?
Az EU választás sakkjátszmája – helyi bábuk, globális sakktábla
Frans Timmermans magyarországi látogatása nagy visszhangot váltott ki a hazai médiában, meg némi undort a jóérzésű magyar emberekben. Timmermans úr ugyanis bőven tett arról, hogy a magyarok, finoman szólva, némi haragot tápláljanak iránta. Ez az apróság azonban a derék hollandot egy csöppet sem zavarja, inkább a választási kampányra irányítja jól fizetett figyelmét.
Timmermans az MSZP meghívására érkezett Magyarországra és vett részt a szombati kongresszuson.
A csúcsjelölt lelket öntött a hazai ellenzék látszólag kissé kifulladt aktivistáiba. Kérésére meghívták Nagy Blankát, a nép újdonsült csalogányát, aki szemében a magyar ellenzék ikonikus alakja, ezért mindenképpen szerette volna személyesen is megismerni, ám a szemérmes ifjú hölgy bokros teendőire hivatkozva inkább visszavonult a közszerepléstől. Most fontosabbak számára a közelgő vizsgák, hiszen sikeres érettségi nélkül ugrik a külföldi ösztöndíj esélye is…
Sebaj, ennek ellenére is jól sikerült a szombati buli, a show látványos volt, a szocialista vezérek tündököltek, szónoklataik remekeltek. Kiderült az is, hogy a náci elvekre épült, aztán a balszárnyra átnyergelő Jobbikkal kötött megállapodást maga Timmermans is támogatja. Hogyne támogatná őket a vajszívű munkáspárti, hiszen töredelmesen bevallották, hogy az egész nácizós cirkuszt a csúnya nacionalista szavazók kényszerítették ki belőlük?
Ők csupán pár rongyos voks áldozatai…
Tudjuk és már-már megszoktuk, hogy George bácsi bizalmasa, számos támadást indított eddig is a magyar kormány, Orbán Viktor és Magyarország ellen, eddig nem sok eredménnyel. Azt is láthattuk az utóbbi időben, hogy a magyarországi ellenzék támogatottsága alacsony, az általuk szervezett giga-tüntetések sorra kudarcba fulladtak, a képviselők pedig csúfosan lejáratták magukat. Az ellenzék – úgy tűnik – komoly válságban van, ez indokolhatta a mostani látogatást is. Ezen a ponton mondhatnánk azt kényelmesen hátradőlve, hogy „már csak egy kávét kérünk”.
A látszat azonban, mint tudjuk, csal.
Amint betekintünk a kulisszák mögé, rájövünk, hogy nyugalmunk korántsem megalapozott. A színpad mögött ugyanis komoly, felkészült nemzetközi stáb dolgozik ennek szánalmasnak tűnő színdarabnak a sikeres megrendezésén.
Lássuk hát a részleteket, kik is az igazi rendezők és támogatók…
Frans Timmermans úr, az Európai Bizottság alelnöke, bel-és igazságügyi együttműködésért felelős biztosa, a szocialisták csúcsjelöltje. Az 57 éves jelölt fényes, töretlenül felfelé ívelő politikai karriert tudhat maga mögött. 1985 és 1990 között a 66-os Demokraták nevű holland párt tagja volt, majd átigazolt az 1946-ban alapított, szociáldemokrata ideológiát valló Munkáspárthoz. A Munkáspárt mottója – Együtt előre! – az ő esetében hatványozottan igaznak bizonyult, hiszen üstökösként haladt előre pályáján. A holland külügyminisztérium Európai Integrációs osztályáról diplomataként Hollandia oroszországi nagykövetségére került, majd vissza a külügyminisztériumba, immár az Európai Közösség osztályának vezetőjeként. Innen egyenes út vezetett az Európai Parlamentbe, ahol addig kiépített nemzetközi kapcsolatai nagy valószínűség szerint, megkönnyítették előrelépését. Pártja, a Munkáspárt a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége EP-frakció tagja, Timmermans pedig Soros hűséges, szófogadó kegyeltje, így a csúcsjelölt státusz borítékolható volt.
Már ez is elég befolyásos nemzetközi háttér volna a hazai ellenzék támogatására, azonban a szocialisták hatalmi piramisa ennél jóval magasabbra nyúlik.
Van ugyanis világszervezetük is, amely valóban egy globális hálózat.
A Progressive Alliance-t, azaz Progresszív Szövetséget 2013. május 22.-én alapították, a székhelyük Berlinben található. 114 szociáldemokrata ideológiát valló pártot és mozgalmat tömörít a világ 90 országából, többnyire a Szocialista Internacionálé jelenlegi és korábbi tagjaiból áll. Mottójuk – milyen meglepő… – Szabadság, Igazságosság, Szolidaritás. A Szocialista Internacionálé múltja igencsak impozánsnak mondható, hiszen 1889-ben alapították és, habár megújult formában, de az óta is működik. Egy idő után kommunista jogelődű pártokat is soraik közzé fogadták, mint például a magyarországi MSZP-t, amelynek akkori elnökét, Mesterházy Attilát alelnökké választották 2012-ben.
Érdekes összefüggéseket vélhetünk felfedezni az alábbi listát böngészve, amelynek az MSZP is tagja. Ijesztő és egyben elgondolkodtató ugyanazon a listán látni az EU tagországainak pártjait, esetleg éppen kormányon lévő pártjait, afrikai és ázsiai pártokkal. Joggal fogalmazhatjuk meg a kérdést, mi is játszódik valójában a szemünk láttára? Hogyan működik a migráció koordinálása? Miért indulnak el egyszerre minden országból? Kiknek az érdeke a világhatalom? A választ a jövő rejti, de a körvonalak már tisztán kirajzolódni látszanak.
Csak egy kérdés merül fel ezek után – hagyjuk, vagy nem?
Tagjai
Ország Szervezet
Angola
Angolai Népi Felszabadítási Mozgalom (MPLA)
Argentína
Szocialista Párt (PS)
Ausztrália
Ausztrál Munkáspárt (ALP)
Ausztria
Ausztria Szociáldemokrata Pártja (SPÖ)
Belgium
Parti Socialiste (PS)
Belgium
Másik Szocialista Párt (sp.a)
Bolívia
Mozgalom a Szocializmusért (MAS)
Bolívia
Mozgalom Félelem Nélkül (MSM)
Brazília
Munkáspárt (PT)
Brazília
Brazil Szocialista Párt (PSB)
Bulgária
Bolgár Szocialista Párt (BSP)
Burkina Faso
Demokrácia és Fejlődés Pártja/Szocialista Párt (PDP/PS)
Chile
Chilei Szocialista Párt (PS)
Chile
Párt a Demokráciért (PPD)
Chile
Radikális Szociáldemokrata Párt (PRSD)
Ciprus
Mozgalom a Szociáldemokráciáért (EDEK)
Ciprus
Demokrata Párt (DIKO)
Csehország
Cseh Szociáldemokrata Párt (ČSSD)
Dominikai Köztársaság
Modern Forradalmi Párt (PRM)
Dominikai Köztársaság
Dominikai Forradalmi Párt (PSD)
Dánia
Szociáldemokraták
Dél-Korea
Demokratikus Összefogás Pártja
Egyenlítői-Guinea
Konvergencia a Szociáldemokráciáért (CPDS)
Egyesült Királyság
Munkáspárt
Egyesült Államok
Demokrata Párt
Egyiptom
Egyiptomi Szociáldemokrata Párt
Elefántcsontpart
CAP-UDD
Eritrea
Eritreai Népi Demokratikus Párt (EPDP)
Fehéroroszország
Nadzeya
Fehéroroszország
Fehérorosz Szociáldemokrata Párt (BSDP)
Fehéroroszország
Igazságos Világ
Finnország
Finn Szociáldemokrata Párt (SDP)
Franciaország
Szocialista Párt (PS)
Fülöp-szigetek
Akbayan
Grúzia
Georgiai Álom – Demokratikus Georgia
Ghána
Nemzeti Demokratikus Kongresszus (NDC)
Grenada
Nemzeti Demokratikus Kongresszus (NDC)
Guinea
Guineai Népgyűlés
Görögország
Pánhellén Szocialista Mozgalom (PASOK)
Hollandia
Munkáspárt (PvdA)
Horvátország
Horvátországi Szociáldemokrata Párt (SDP)
India
Indonéziai Nemzeti Kongresszus (INC)
India
Egyesület a Demokratikus Szocializmusért
Indonézia
Nasdem Párt
Indonézia
Indiai Demokratikus Küzdelem Pártja (PDIP)
Irak
Kurdisztáni Patrióta Unió (PUK)
Irak
Kurdisztáni Szocialista Demokrata Párt
Irán
Iráni Kurdisztáni Demokrata Párt (PDKI)
Irán
Iráni Kurdisztáni Komala Párt (KPIK)
Irán
Kurdisztáni Komala Párt (KPK)
Izrael
Izraeli Munkáspárt (HaAvoda)
Izrael
Meretz
Jemen
Jemeni Szocialista Párt (YSP)
Jordánia
Jordán Szociáldemokrata Párt
Kamerun
Szociáldemokrata Front (SDF)
Kanada
Új Demokrata Párt (NDP/NPD)
Kelet-Timor
Forradalmi Front a Független Észak-Timorért (FRETLIN)
Kenya
Kenyai Munkáspárt (KLP)
Kongói Demokratikus Köztársaság
Unió a Demokráciáért és a Társadalmi Fejlődésért (UDPS)
Kongói Köztársaság
Citoyenne Konvergencia
Közép-afrikai Köztársaság
Mozgalom a Közép-afrikai Nép Felszabadulásáért (MLPC)
Lengyelország
Demokratikus Baloldali Szövetség (SLD)
Lettország
„Harmónia” Szociáldemokrata Párt (SLD)
Libanon
Progresszív Szocialista Párt (PSP)
Litvánia
Litvánia Szociáldemokrata Pártja (LSDP)
Luxemburg
Luxemburgi Szocialista Munkáspárt (LSAP/POSL)
Macedónia
Macedóniai Szociáldemokrata Unió (SDSM)
Magyarország
Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP)
Magyarország
Magyar Szocialista Párt (MSZP)
Malajzia
Parti Tindakan Demokratik (DAP)
Marokkó
Népi Erők Szocialista Uniója (USFP)
Mauritius
Mauritiusi Harcias Mozgalom (MMM)
Mauritánia
Demokratikus Erők Gyűlése (RFD)
Mexikó
Demokratikus Forradalom Pártja (PRD)
Mianmar
Nemzeti Liga a Demokráciáért (NLD)
Mianmar
Demokrata Párt Egy Új Társadalomért (DPNS)
Moldova
Moldovai Demokrata Párt (PDM)
Mongólia
Mongol Néppárt (MPP)
Mongólia
Mongol Népi Forradalmi Párt (MPRP)
Montenegró
Montenegrói Szociáldemokrata Párt (MPRP)
Montenegró
Montenegrói Szocialisták Demokratikus Pártja (MPRP)
Németország
Németország Szociáldemokrata Pártja (SPD)
Nepál
Nepáli Kongresszus (NC)
Niger
Nigeri Párt a Demokráciáért és a Szocializmusért
Norvégia
Munkáspárt (A/Ap)
Nyugat-Szahara
Polisario Front
Pakisztán
Awami Nemzeti Párt
Pakisztán
Pakisztáni Nemzeti Párt
Palesztina
Palesztin Nemzeti Felszabadítási Mozgalom (Fatah)
Palesztina
Palesztin Nemzeti Kezdeményezés (PNI)
Paraguay
Guasú Front
Portugália
Szocialista Párt (PS)
Románia
Szociáldemokrata Párt (PSD)
Saint Lucia
Saint Luciai Munkáspárt (SLP)
Salvador
Farabundo Martí Nemzeti Felszabadítási Front (FMLN)
São Tomé és Príncipe
Mozgalom São Tomé és Príncipe Felszabadításáért/Szociáldemokrata Párt (MLSTP/PSD)
Spanyolország
Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE)
Svájc
Svájci Szociáldemokrata Párt (SP/PS)
Svédország
Svéd Szociáldemokrata Párt (SAP)
Szenegál
Szenegáli Szociáldemokrata Párt (PS)
Szerbia
Demokrata Párt (DS)
Szerbia
Szociáldemokrata Párt (SDS)
Szíria
Szíriai Demokrata Néppárt
Szlovénia
Szociáldemokraták (SD)
Szomália
Szomáliai Társadalmi Egységpárt
Szváziföld
Egyesült Demokratikus Népmozgalom (PUDEMO)
Szváziföld
Szvázi Demokrata Párt (SWADEPA)
Tanzánia
Chama Cha Mapinduzi (CCM)
Tunézia
Ettakatol
Tunézia
Tunéziai Munkáspárt (TLP)
Törökország
Köztársasági Néppárt (CHP)
Új-Zéland
Új-Zélandi Munkáspárt (NZLP)
Uruguay
Uruguayi Szocialista Párt (USP)
Zimbabwe
Mozgalom a Demokratikus Változásért (MDCZ)
