Feltárul az EU egyik legsötétebb titka
A brüsszeli EU-s intézmények folyosóin a bábjáték mestereként emlegették Martin Selmayr-t, az Európai Bizottság főtitkárát.
Rettegtek tőle és csodálták. Az a hír járta, hogy nők és férfiak is sírva fakadtak, amikor lehordta őket, de akikben bízott, azok gondolkodás nélkül, elvakult lojalitással követték. Ő volt a sokat szidott brüsszeli bürokrácia emblematikus, de alig ismert képviselője. A napokban távozik posztjáról. Annak ellenére, hogy nem választott tisztséget töltött be, sokak szerint a legbefolyásosabb európai vezető volt. Hogy pontosan miről van szó, azt igen szemléletesen fogja meg, ahogy a német tisztviselőtársai és politikusok csúfolták: ő volt a brüsszeli bürokrácia bábjátékos mestere. A misztikus ködbe burkolózva tevékenykedő Selmayr vélhetően annak esett áldozatul, hogy a Brüsszeli Bizottság egy honfitársa, Ursula von der Leyen irányítása alá kerül: sokan sokallták a németeket a legfelsőbb vezetésben.
A Bloomberg több tucat forrással beszélgetve igyekezett képet alkotni a tisztviselőről, aki úgy gyakorolt jelentős befolyást az EU döntéshozatalára, hogy a brüsszeli eliten és az EU-val foglalkozó újságírókon, szakértőkön kívül senki sem tudta, kicsoda. Jellemző, hogy egyetlen megkérdezett sem vállalta névvel a véleményét. A brüsszeli bürokrácia és politikai apparátus minden tagjának van valamilyen sztorija vele kapcsolatban, bár ezek nem kis része mese. Abban minden informátor egyetértett, hogy semmi sem történhetett az EU döntéshozatalában az ő hozzájárulása nélkül. A keze nyomát magán viselik az unió legnépszerűbb intézkedései, amelyekre a legjobb példa az mobiltelefonálás roamingdíjainak eltörlése az EU-n belül. Az EU-s intézmények folyosóin Machivaelliként emlegették. Az a hír járta, hogy nőket és férfiakat, köztük vezető tisztviselőket is könnyekre fakasztott ledorongolásaival, ám közeli munkatársai elvakult lojalitással követték minden szavát. Visszafogott volt és diszkrét, ami nem tartotta vissza attól, hogy egy vendéglőben forduljon meg újságírókkal, akikkel időnként pletykálkodott is.
Azoknak, akik úgy gondolják, hogy az EU rossz dolog, mert egy átláthatatlan, mindenható bürokrácia irányítása alá rendeli tagállamait, Selmayr volt az élő bizonyíték erre. Nigel Farage, a brit függetlenség talán legelvakultabb híve azt nyilatkozta a Politicónak tavaly, hogy azt akarja: mindenki ismerje meg Európában azt, amit Martin Selmayr képvisel. Negatív példaként ugyanis ez mutatja meg, hogyan irányítja a háttérből egy senki által meg nem választott szürke eminenciás az Európai Uniót.
Martin, ahogy uniós tisztviselők és diplomaták ezrei emlegették, az EU tucatnyi szóvivője közül tíz éve alatt emelkedett fel Jean-Claude Juncker európai bizottsági elnök de facto kabinetfőnökévé. Senki sem kétli, hogy Juncker mögött ő intézte a napi ügyeket. Selmayr 2018-ban vált formálisan az Európai Bizottság főtitkárává. Kinevezése sokak szerint piszkos kis trükkjeinek egyike volt. Elődje visszavonulását titokban tartották, amíg nem jelölték őt, aztán előbb főtitkár-helyettessé választották, hogy jogosult legyen a továbblépésre, majd öt perc múlva kinevezték. Megfigyelők szerint ez az eljárás az EU és a bizottság szabályait is sértette. Ezt követően esetenként felbosszantotta a tagállamok vezetőit azzal, hogy kész helyzet elé állította őket. Például Junckerrel együtt Michel Barniert jelölték az EU brexitügyi főtárgyalójának, annak ellenére, hogy sem a francia, sem a német kormány nem őt akarta. Aztán a brit-EU tárgyalások utolsó szakaszában, 2019 elején személyesen is ügyködött azon, hogy az unió tegyen gesztusokat az Egyesült Királyságnak a válási megállapodással kapcsolatban, hátha a londoni parlament néhány látszólagos engedményért cserébe elfogadja azt. Ahogy egy munkatársa mondta: Martin szerette volna a nevét adni egy sikeres brexitmegállapodáshoz.
Hasonló háttérszerepet játszott például 2015-ben, amikor úgy tűnt, hogy az év elején megválasztott görög kormány és az eurótagállamok nem tudnak megállapodni Görögország további támogatásáról. Selmayr hátsó kapukat nyitott a tárgyalásokra, miközben kiszivárogtatta a sajtónak a német pénzügyminisztérium tervét, miszerint „ideiglenesen” kizárták volna a görögöket az eurózónából. Ez a húzás bejött: a drachma visszatérésével járó elszegényedéstől megrettent baloldali görög kormányfő, Alekszisz Ciprasz meghajolt a hitelezők akarata előtt.
További nagy manővere volt a sajtóval, amikor részt vett egy Theresa May részvételével tartott ebéden, majd azt szivárogtatta ki a sajtónak, hogy a brit miniszterelnök könyörgött európai kollégái segítségéért. Londonban cáfolták a hírt és ő is tagadta, mondván: sokan akarják hírbe hozni valamivel, hogy megszabaduljanak tőle. Ugyanakkor, ahogy a görög ügyben, ezzel is elérte, hogy a sajtó hetekig azon rugózzon, amin ő akarta.
Mindezek alapján nem meglepő, hogy sok európai vezető szívesen látja a hátát távozóban. Kristalina Georgieva, a Világbank vezérigazgatója 2016-ban, amikor leköszönt európai bizottsági biztosi posztjáról, nem kertelt. Azt mondta a Politicónak, hogy Selmayrhez fűződő munkakapcsolata mérgező volt. A volt főtitkár nem nyilatkozott további terveiről. Egyes pletykák szerint visszatérhet az új bizottsági elnök, honfitársa mellé tanácsadóként, ám a Bloomberg ezt nem tartja valószínűnek.
Selmayr lehetséges utódjaként a francia Olivier Guersent neve merült fel, aki jelenleg a pénzügyi szolgáltatásokért felelős főigazgatóságot vezeti és a jelenlegi lett biztosnak, Valdis Dombrovskisnak tartozik beszámolási kötelezettséggel.
