Román ügyész: nem uszítás a „Ki a magyarokkal az országból!” jelszó harsogása
Csak „állítólagos magyarellenes jelszó” az Úzvölgyében történtek ügyében eljáró ügyész szerint azt harsogni, hogy „Ki a magyarokkal az országból!”, ezért szerinte nem tekinthető sem uszításnak, sem diszkriminációnak.
Az úzvölgyi osztrák–magyar katonatemetőnél tavaly júniusban lezajlott magyarellenes román pogromkísérlet nyomán az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP), a Magyar Polgári Párt (MPP), valamint a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat tett feljelentést, a nyomozást viszont vádemelés nélkül zárta le a moinești-i ügyészség. Mindössze annyit rendelt el, hogy szolgáltassák vissza a temetőkapuról letépett láncot és lakatot. Az ügyet még februárban zárták le, de az indoklás most került a Hotnews.ro hírportál birtokába.
Eszerint Daniel Gălbează ügyész azzal indokolta az ügy lezárását, hogy a „Ki a magyarokkal az országból” jelszó nem emberek egy kategóriája, hanem egy etnikum ellen irányul.
„Alapvető követelmény, hogy az uszításnak/diszkriminációnak a nyilvánosságot kell érintenie, a nyilvánosság pedig meghatározatlan számú személyt jelent. Amennyiben az uszítás egy vagy több, de meghatározott számú személy ellen irányul, és nem emberek egy kategóriája ellen, nem áll fenn a büntető törvénykönyv 369. cikkelyében meghatározott bűncselekmény” – érvelt az ügyész. Meglátása szerint az Úzvölgyében elhangzott sértő szavakat korlátozott számú személyhez intézték, azokhoz, akik megtagadták, hogy az erre felhatalmazott személyek bejussanak a katonatemetőbe, nem pedig a magyarság ellen. Az indoklás különben arra is kitér, hogy mit jelent az „emberek egy kategóriája” megfogalmazás, ide sorolhatóak például a különböző fogyatékkal élő személyek vagy a homoszexuálisok. Az etnikumok viszont nem, így ezek a megnyilvánulások „maximum szabálysértések”.
Az ügy vádemelés nélküli lezárását elrendelő dokumentumban más ellentmondásokat is találni az Úzvölgyében történtek kapcsán.
Az ügyész szerint – aki amúgy kizárólag román tanúkat idéz –, a magyarok 17 órakor jöttek ki a temetőből, majd lánccal és lakattal zárták le a kaput. A valóságban viszont ez jóval korábban, a déli órákban történt. A közvádló idéz ugyanakkor egy tanút, aki szerint a magyarok erőszakra buzdítottak, „de a román polgárok nem válaszoltak ezekre a provokációkra”. A kijelentést további öt román tanú is megerősíti. A valóság ezzel szemben az, hogy amikor a románok a temető elé értek, a magyarok élőláncot alkottak és imádkoztak, és ez nem változott akkor sem, akkor a románok elkezdtek üvöltözni, sértő jelszavakat kiabálni, egyesek pedig köveket is dobáltak.
Az ügyet lezáró dokumentum szerint a tanúk arról számoltak be, hogy több személy – köztük férfiak, nők és gyerekek – bementek a temetőbe, meghúzták a kaput, amelyből emiatt „vékony fadarabok” váltak le, így lehetett kinyitni. A valóság viszont az, hogy a románok a kaput betörték, közben pedig megpróbálták megütni az élőláncot alkotó magyarokat. Az ügyész különben ezt nevezi az egyetlen erőszakos momentumnak. De ezt sem tartotta elégségesnek ahhoz, hogy ütlegelés és más erőszak bűncselekménye miatt vádat emeljen az elkövetők ellen, mert „hiányzik az előzetes feljelentés”. Nem tartotta megalapozottnak az uszítás/diszkrimináció, a rendzavarás, a sírgyalázás, a dulakodás és a hivatali visszaélés gyanúját sem.
Forrás: Krónika
