Ursula von der Leyen hadat üzent

Ursula von der Leyen a minap Brüsszelben évértékelő beszéd helyett hadüzenetet küldött minden tagállamnak, akik maradiságukkal hátráltatják az európai egység megszületését. De olyat, amit eddig talán egyetlen bizottsági elnök sem mert megengedni magának.

A szemünk előtt kezdett  megformálódni az Európai Egyesült Államok.

Már ez is kemény mondat egy elméletben párt- és ideológiafüggetlen méltóságtól, mivel Ursula von der Leyen nem csak hitet tett a kontinens egyik, ha nem a legmegosztóbb kérdésében, de egyben kijelentette ezt is: aki nem így gondolkodik genderkérdésben, annak nincs helye Európában.

A beszéd viszont folytatódik, és a továbbiakban kiderül, hogy amit hallgatunk, az nem évértékelő. Hanem hadüzenet.

Mivel talán ez volt az egész beszédben a leglazább mondata.

Ursula von der Leyen egy olyan műfajjal kísérletezett– vagyis inkább honosított meg – melynek az Egyesült Államokban évszázados hagyománya van: ez pedig a State of the Union.

Von der Leyen előtt is voltak már 2010 óta ilyen évértékelők, de egyik sem volt még ilyen nagy dobra verve, mint ez az idei: a bizottság szerette volna jelezni, hogy ez a fontos, nem az tagállami értékelők, mivel mi itt elsősorban európai polgárok vagyunk, és csak másodsorban magyarok, portugálok vagy finnek.

A beszéd bő két órán keresztül tartott, Leyen három különböző nyelven felváltva mondta végig, nagyon sok témán végigment, és felerészt tartalmazott kemény odamondásokat és fenyegetéseket nekünk, felerészt pedig kedélyes önvállonveregetést, mint például, hogy „mi bezzeg milyen ügyesen megoldottuk a koronavírust”.

Valószínűleg ha Leyennek egyetlen tweetben és Trump stílusában kellene összefoglalnia az évértékelőjét, akkor az így hangzana:

Abban ugyanis, hogy az Európai Unió hatékonysága, gyorsasága hagy kivetnivalót maga után, diplomáciai impaktja a nagyvilágra pedig lényegében Zimbabvéval vetekszik, igaza van. Ennek az az oka, hogy mindig van egy tagállam, akinek egy döntés nem tetszik, és megvétózza.

És miért vétózza meg? Nagyon egyszerű: mert az a döntés hiába lenne jó az Európai Uniónak, az ő tagállamának nem, és egész egyszerűen a legtöbb kormányfő a nemzeti érdeket az uniós érdek fölé helyezi.

De elméletben ennek nem kéne bajnak lennie, mivel az Európai Unió, mikor a legutóbbi reggeli kávémat lefőztem, még nem önálló állami entitás volt, csak egy gazdasági szövetség.

Milyen témákról volt szó?

1. Ódákat zengett arról, hogy milyen fasza volt az Unió a koronavírus kapcsán.

2. Beszélt arról is, hogy mostantól nem fogja érdekelni, hogy milyen államok vétózzák meg: ha ő szankcionálni akar valakit, azt szankcionáli is fogja. Ezzel kapcsolatban be is nyújt egy törvényt a parlamentnek.

3. Megígérte, hogy betartja a januárban meghirdetett zöldforradalmat, majd dicsekedett egy sort, hogy az EU milyen forradalmi a környezetvédelem terén.

4. Majd felvázolta, hogy a #NextgenEU program keretei között lesz itt közös uniós felhő, internet mindenkinek, meg mesterséges intelligencia, meg szuperszámítógépek, meg minden. Ezek jelentős része persze irreális, amennyire le vagyunk maradva az Egyesült Államoktól, Kínától, Japántól, Dél-Koreától, Oroszországtól mindenkitől is, de ez olyan visszatérő téma Brüsszelben, mint Demszky alatt a tízes metró.

Leyen egy bő óra után rátért a lényegi, mindenkit érdeklő témákra, és a beszéd hangulata egyik pillanatról a másikra érehtetően megváltozott: kedélyes önvállonveregetésből és mosolygó ígérgetésból átcsapott politikai manifesztóvá és hadüzenetté „egyes destabilizáló erők” irányába, akik „elzárkóznak a közös megoldástól”.

Migrációs témában olyan gyönyörűen liberális helyzetértékelést adott, hogy ha lenne erről tankönyv, ezt a szöveget kellene betenni.

Először elmondta, hogy akik jönnek, okkal jönnek, mivel sokat szenvedtek, ergo nekünk, bocsánat, mindenkinek kötelessége befogadni őket. Majd hozott néhány példát konkrét migráns-gyerekekkel, akik azóta a svéd orvosi egyetemre járnak (mivel nyilván mind ilyen indíttatásból érkezik):

„A tizenéves Suaddra gondolok, aki szíriai menekültként érkezett Európába és az volt az álma, hogy orvos lehessen, három évvel később pedig elnyerte az írországi Királyi Sebészeti Kollégium rangos ösztöndíját. A Líbiából és Szomáliából elmenekült orvosokra gondolok, akik a befogadó ország lakosságának szolgálatába állították egészségügyi szakértelmüket, mikor a világjárvány elérte Franciaországot.” – szól az érzékenyítés.

Itt jön a legkeményebb mondat, amit a hivatalos magyar fordításban – vélhetően a direkt – enyhítettek:

Hol az emberiesség esszenciája, amikor minden egyes nap roma személyeket rekesztenek ki a társadalomból, mások pedig pusztán bőrszínük vagy vallásuk miatt ütköznek korlátokba? – tette fel a 16 ezer dolláros kérdést a Bizottság elnöke a képviselőknek és újságíróknak, amiben amellett, hogy egyértelműen és sokadszorra Magyarországra célzott, mint a gonosz megtestesítőjére, arról is tanúságot adott, hogy az egész életét a felső tízezerben leélő családanyának fogalma nincs a cigányság helyzetéről.

Ehhez képest nem hogy az iskolai szegregációt büntetné, de még ennél is tovább ment:
„Ennek keretében javasolni fogjuk az uniós bűncselekmények jegyzékének bővítését, hogy az a gyűlölet-bűncselekmények és a gyűlöletbeszéd valamennyi formáját magában foglalja, függetlenül attól, hogy faji, vallási, nemi vagy szexuális alapon elkövetett tettekről van-e szó.” – mondta.

Az ügyben még egy felelős csinovnyikot is kineveznek majd, egy úgynevezett „rasszizmus elleni küzdelemmel foglalkozó első koordinátort”, jelentsen ez bármit is.

Leyen szerint gender-kérdésben „aki nincs velünk, az ellenük” érvnek kell érvényesülnie, mert nincs alternatíva: „hogy mindenki számára egyértelműen fejezzem ki magam: az LMBTIQ-mentes övezetek emberiességmentes övezetek, amelyeknek nincs helye Uniónkban.”

De ennél jóval tovább ment: kijelentette, hogy nem nevezhető jogállamnak az, aki nem biztosítja a szivárványcsaládok létét.

Vagyis megint ment a zsarolás: vagy homokos-házasság, vagy hetes cikkely.