Ami a történelem könyvekből kimaradt: kik voltak a nácik asszonyai?
A náciknak megvolt a maguk elképzelése arról, milyennek kell lennie a jó német asszonynak. Az igazi árja nő nem politizál, nem vágyik hivatalba, hanem sorra szüli a gyerekeket, és jó háztartásbeliként meghitt otthont teremt szerető férje és boldogan hancúrozó gyerekei számára. Azt azonban kevesen tudják, hogy a hivatalos ideológiával ellentétben a náci vezetők feleségei, élettársai, szeretői közül csak alig néhány felelt meg a fenti elvárásoknak.
A náci vezetőket, köztük Hitlert is nők rajongó hada vette körül. A Führernek már egészen korán nők százai írtak szerelmes leveleket, és az is köztudott, hogy hölgyrajongók támogatták és egyengették Hitler útját a hatalom felé. Egy berlini előkelő asszony – bizonyos Helene Bechstein – vezette be Hitlert a berlini elit körökbe, sőt bálványát még egy luxuslimuzinnal is megajándékozta. Ezek a nők remek propagandát csináltak a náciknak: rábeszélték a férjüket, rokonaikat, hogy csatlakozzanak az NSDAP-hez.
Mindezek ellenére a nácik nem kívánták a nőket a párt felsőbb köreiben szerephez juttatni. Egyszerű, fizető párttagként persze szívesen látták őket, sőt számítottak is a szavazataikra – legalábbis eleinte, de fennhangon hirdették, hogy “megszabadítjuk a nőket az egyenjogúság rögeszméjétől”. A párt 1921-es taggyűlésén leszögezték, hogy a pártvezetőségbe vagy a vezetőségi bizottságba nő soha nem kerülhet be. Hitler ennél sarkosabban fogalmazott: “Elborzadok az olyan fehérnéptől, amelyik beleavatkozik a politikába.”
A nácik nőideálja szöges ellentétben állt az első világháborút követő emancipációs mozgalmakkal. A kommunisták és szociáldemokraták például fontos tisztségeket bíztak női politikusokra, és a német nők többsége sem gondolta azt, hogy a helye kizárólag a konyhában lenne. Minden szakmában megjelentek a nők, sőt olyan területeken is képviseltették magukat, mint a sportrepülés, autó- és ejtőernyőugró versenyek.
Bár a nők szavazati joga megmaradt 1933 után is, a totalitárius államban sokra nem mentek vele, és fokozatosan kezdték kiszorítani őket a közéletből, később pedig a felsőoktatásból is. A náci törvények nemcsak a zsidók, hanem a nők számát is korlátozták az egyetemeken.
Hitlernek elég ellentmondásos képe volt a nőkről. A nyilvánosság előtt gyakran ragadtatta magát a nőkkel kapcsolatos durva kijelentésekre, ugyanakkor jó néhányuk karrierjét személyesen is támogatta.
Például Gerdy Troostot – egy nagy építési és tervezőiroda tulajdonosát – bízta meg az obersalzbergi munkálatok kivitelezésével, illetve egy női rendezőt kért fel a pártnapokról szóló filmtudósítások forgatására. Hitler személyesen tüntette ki többször is a Harmadik Birodalom legünnepeltebb berepülőpilótáját, Hanna Reitsch-t.
Bár a náci vezető réteg az otthon szorgoskodó asszonyokat tekintette ideálisnak, az őket körülvevő szeretők, élettársak, feleségek nem vették magukra a párt szlogenjeit, és eszük ágában sem volt megfelelni ennek az ideálnak. A főzést a többségük a személyzetre bízta, Eva Braunnak eszében sem volt lemondani a sminkről vagy a legújabb divat szerint varrott ruhakölteményekről, sőt a testedzés is a mindennapjainak része volt.
Margarete Himmler pedig ahhoz túlságosan lenézte a férjét, hogy komolyan vegye az eszméit, Emmy Göring színésznőként aratott sikereket. Még a náci párt női kulcsfigurája, Magda Goebbels is lelkes harcot vívott a nők jogaiért, mit sem törődve a párt hivatalos irányvonalával. Goebbelséknél néha heves viták alakultak ki a nőket érintő kérdésekről.
A náci elit köreiből alig akadt valaki, aki eleget tett a párt által megkövetelt bőséges gyerekáldásnak. Csak a Bormann és a Goebbels család gondoskodott nagyobb számú utódról. Gerda Bormann volt az egyetlen, aki minden szempontból megfelelt a náci nőideálnak. Tipikus horogkeresztes esküvő volt az övék, ami után Gerda kilenc gyereket szült, és naiv, fanatikus rajongással szerette a férjét és a Führert. Náci lelkigyakorlatokat végzett, és kidolgozott egy rendszert, hogy miként élhetne egy fedél alatt férje többi szeretőjével.
A Goebbels család
A házasság intézményét a nácik eleinte nagy becsben tartották, bár nem erkölcsi okokból, hanem inkább a fajfenntartás miatt. A világháború után Németországban kétmillióval több nő élt mint férfi. A nácik célja az volt, hogy minél több nő menjen férjhez, és szüljön gyerekeket. Ezért hozta létre Himmler a Lebensbornt (élet forrása), az árja német lakosság gyarapítására szánt programot. A cél az volt, hogy ingyenessé tegyék a szülést a lányfejjel gyereket vállaló fajtiszta nők számára.
“A gyereknemzésre garantáltan fajtiszta férfiakat bocsátunk rendelkezésre” – árulta el Himmler az orvosának.
1943-ban a nácik fontolóra vették, hogy törvényt hoznak arról, hogy minden 35 év alatti nő kötelezhető lenne fajtiszta német férfival négy gyermek nemzésére. Miután a család elérte a bűvös számot, a férjnek a program rendelkezésére kellett volna állnia. A második világháború kimenetele azonban nem tette lehetővé a német fajfenntartó program végrehajtását.
Forrás: emelttortenelem.hu
