Új szelek fújnak Németország felől
Európának az amerikai elnökválasztás végeredményétől függetlenül szüksége van egy a kontinens biztonságának garantálásában főszerepet játszó országra, amely súlyánál fogva nem lehet más, mint Németország. Úgy tűnik, a berlini politikai elit a korábbi hezitálással szakítva kész elindulni ezen az új úton.
Németországnak meg kell erősítenie az Európa biztonságának garantálásában játszott szerepét függetlenül attól, ki vezeti a jövőben az Egyesült Államokat – írja Constanze Stelzemüller, a Brookings Institute vezető kutatója a Financial Timeson (FT) megjelent cikkében. A berlini vezetés súlyos geopolitikai kihívással került szembe az elmúlt években, olyan változással, amire nem számított. Nem az oroszok agressziójáról van szó Európa peremén, Ukrajnában, nem Kína új keletű világhatalmi ambícióiról és nem Törökország feszültségkeltő nyomulásáról a mediterrán térség keleti részén.
Az hozta nehéz helyzetbe Németországot, hogy Donald Trump amerikai elnökké választásával olyan vezető került az USA élére, aki hozzálátott a hagyományos nyugati biztonsági rendszer leépítéséhez. Az hagyján, hogy Angela Merkel német kancellárt egyszer sem hívták meg Washingtonba az elmúlt négy évben, és Trump az első olyan amerikai elnök, aki első politikai ciklusában, nem látogatott Németországba. Fontosabb ennél, hogy a felek semmilyen fontos konkrét kérdésben nem értenek egyet.
A protekcionizmus amerikai híveit zavarja a német külkereskedelmi többlet az USA-val szemben. A közel-keleti héják az öklüket rázzák Berlin (illetve Párizs és London) felé azért, mert fenn akarják tartani az Obama elnök idején Iránnal kötött atomalkut. A Kínával szemben izmozók szerint Merkel engedékenyen viselkedik Pekinggel szemben. Az oroszfalókat bosszantja, hogy kiépül az Oroszországot és Németországot közvetlenül összekötő északi áramlat 2. olajvezeték. A katonák pedig keveslik, hogy a németek csak GDP-jük 1,5 százalékát költik védelmi kiadásokra a NATO-ban elfogadott kétszázalékos követelmény teljesítése helyett.
Trump második elnöksége más hatással járna a két ország kapcsolataira, mint Biden hatalomra kerülése. Az újraválasztott elnök biztosan kivonná az amerikai csapatokat Afganisztánból és a Közel-Keletről és a tovább csökkentené a jelenlétüket Európában. Talán még Oroszországnak is szövetséget ajánlana Kína ellen, ami szinte biztosan a NATO végét jelentené.
Biden a régi idők szellemében dicsérné a transzatlanti együttműködést és értékelné az EU gazdasági és piacszabályozási teljesítményét. Ugyanakkor óriási belpolitikai kihívásokkal nézne szembe és legfőbb külpolitikai célja a kínai előretörés megfékezése lenne. Ezért az Észak-Afrikától a Kaukázusik terjedő térség biztonságának garantálását nagyobb részt ráhagyná Európára.
Ezért Németországnak elkerülhetetlenül erőteljesen növelni kell részvételét a biztonság fenntartásában – véli az FT cikkírója. Norbert Röttgen, a Bundestag külügyi bizottságának elnöke szerint az ország nem készült fel erre, mármint arra, hogy feladja tartózkodását a katonai szerepvállalásoktól, amit a második világháború vége óta gyakorol. Ennek azonban ellentmond, hogy mintha Berlinben éreznék, hogy Németországnak ezen a területen lépnie kell.
Feladva a közös EU-s adósság vállalásával szembeni hagyományos ellenkezést, a német politikai elit belement a közös uniós hitelből finanszírozandó helyreállítási program elindításába, amelyből tőketranszferrel segítik a pandémiában nagyobb kárt elszenvedett dél-európai országokat. Támogatta az orosz tisztségviselők elleni szankciók bevezetését, miután erős a gyanú, hogy Moszkva tudtával mérgezték meg Alekszej Navalnij ellenzéki vezetőt. Merkel ugyan nem zárkózott el az északi áramlat üzembe helyezésétől, de először politikai pályafutása során nem is zárta ki ezt a lehetőséget. A berlini törvényhozás fontolgatja, hogy nem engedélyezi a kínai Huawei távközlési cégnek a részvételt a németországi 5G-s telefonhálózat kiépítésében.
A konzervatív Annegret Kramp-Karrenbauer védelmi miniszter arról beszélt, hogy Németországnak stratégiai kezdeményező szerepet kell vállalnia ahelyett, hogy ezt ráhagyja másokra, azaz az USA-ra. Heiko Maas szociáldemokrata külügyminiszter arra figyelmeztetett, hogy nem lehet nyerészkedni a Pekinggel és Moszkvával ápolt kapcsolatokon anélkül, hogy ezzel ne segítenék Teheránt és Phenjant is. Németország dilemmája, hogy valós egyenrangúságot akar az USA-val folytatott kapcsolataiban, de ettől egyelőre nagyon messze van.
