Amerikai külügyminiszter: amit Oroszország tesz, meglesz a következménye
Az Euronews erről és más konfliktusokról is beszélgetett az Egyesült Államok külügyminiszterével, Antony Blinkennel.
Euronews, Efi Koutsokosta: Köszönjük, hogy elfogadta a meghívásunkat. Vágjunk bele a jelenleg leginkább égető témába, ami természetesen Oroszország. Ön azt mondta, bizonyíték van rá, hogy Oroszország Ukrajna megtámadására készül. Mennyire állunk közel egy katonai konfliktushoz?
Antony Blinken: Nem tudjuk, mi a szándéka Vlagyimir Putyinnak. Nem tudjunk, hogy hozott-e döntést új, agresszív lépésekről Ukrajna ellen. Amit tudunk, hogy az ehhez szükséges kapacitást helyezi készenlétbe, méghozzá viszonylag gyorsan. Ez nagyon, nagyon aggasztó, és nem csak nekünk, hanem számtalan partnerünknek is Európa-szerte. Mielőtt ide, az EBESZ-hez jöttem a NATO-csúcson jártam, (az interjú december 2-án készült – a szerk.) és mindenütt ezekkel az aggodalmakkal találkoztam. Számomra ezért nagyon fontos volt, hogy kommunikáljam Oroszország felé, mekkora hiba lenne újabb agresszív lépéseket tenni Ukrajna ellen, ennek milyen súlyos következményei lennének, illetve hangoztassam azt a meggyőződésemet, hogy bármiféle véleménykülönbséget jobb lenne diplomáciai úton rendezni, különös tekintettel a minszki egyezményekben foglaltak tényleges végrehajtására, ami mindmáig nem történt meg.
De ön épp most találkozott az orosz külügyminiszterrel, Szergej Lavrovval. Többet tud már a szándékairól? Milyen volt a hangulat? Van jele annak, hogy enyhülhet a feszültség?
Nagyon egyenes, őszinte párbeszédet folytattunk, mint általában. Semmi vita, Lavrov rendkívül professzionális, nagyon célratörő. A közvetlen kommunikáció nagyon fontos, hogy nem a sajtón keresztül, nem a tévén keresztül üzengetünk, hanem szemtől szemben beszélünk. Azt akartam, hogy megértse az aggodalmainkat, hogy milyen következményei lennének, ha az orosz agresszióval kapcsolatos félelmeinket valóra váltják. De megosztottam vele azt a meggyőződésemet is, hogy a helyzetből a diplomácia jelenti a kiutat, az hogy Oroszország enyhítse a feszültséget, vonja vissza csapatait és tegyen érdemi lépéseket a minszki megállapodások megvalósítása érdekében.
Mondhatjuk, hogy közel az áttörés, a deeszkaláció?
Most annyit tudok mondani, hogy Lavrov úr jelentést tesz Putyin elnöknek, jómagam pedig ugyanígy teszek Biden elnökkel. Arra számítok, hogy a két elnök a közeljövőben beszélni fog, és innen tudunk továbblépni. De az az első, hogy nagyon világosan és egyenesen el kell mondani, hogyan látjuk a helyzetet, melyek az aggályaink, mit fogunk tenni, mit szeretnénk inkább tenni – újra a diplomáciára helyezni a hengsúlyt, és véget vetni az ukrán területek megszállásának
Vannak-e konkrét tervek a két elnök közötti találkozásra?
Az én meglátásom szerint a nagyon közeli jövőben beszélni fognak, de dátumot nem mondanék.
Ön súlyos következményeket emlegetett arra az esetre, ha Oroszország megtámadná Ukrajnát. Mit ért ez alatt? Meddig mennének el? Túllépnének-e a gazdasági szankciókon?
Nagyhatású gazdasági következmények lennének. Azt hiszem, Moszkvának elég pontos fogalmai vannak ezek kiterjedéséről, és remélem, Putyin elnök ezt számításba veszi. Ugyanakkor az Egyesült Államok és más országok már egy ideje azon dolgoznak, hogy Ukrajna képes legyen megvédeni magát. Természetesen ha a NATO-t fenyegeti veszély, hangsúlyt helyezünk a védekező kapacitásaink bővítésére. A hangsúlyt itt a védekezésre tenném, mert a NATO egy defenzív szövetség. A tagállamok védelméért és biztonságáért jött létre, de azért is, hogy segítsünk a partnereinknek, mint Ukrajna, megvédeni magukat, ha agresszióval néznek szembe. Ez áll az erőfeszítéseink fókuszában. De szerintem a legfontosabb, hogy Oroszország megértse, hogy mindennek, amit tesznek, megvan a következménye. Ezek a következmények nagyon is konkrétak, és nem állnak Oroszország érdekében, a konfliktus senkinek nem áll érdekében. Hadd tegyem hozzá, hogy Biden elnök, amikor pár hónappal ezelőtt találkozott Putyin elnökkel Genfben, azt mondta neki, hogy azt szeretnénk, hogy stabil és kiszámítható kapcsolatunk legyen Ororszországgal. Ha Oroszország agresszív lépéseket tenne Ukrajna irányába, az éppen instabilitást és kiszámíthatatlanságot hozna, ami szerintem egyikünknek sem áll érdekében, de az elnök azt is nyivánvalóvá tette, hogy ha Oroszország meggondolatlan lépéseket tesz, azt nem hagyjuk válasz nélkül.
Kizárólag gazdasági szankciókról lenne szó? Hadd mutassak rá, hogy az EU és a Egyesült Királyság is vezetett már be szankciókat Oroszországgal szemben. Miből gondolja, hogy ez most működni fog?
Sok minden van az asztalon, aminek szerintem elég erős hatása lenne, olyasmi, amit még sohasem csináltunk, és Oroszország pontosan tudja, mi minden van a lehetőségek között, ha arra kerül sor, és erről ennyit tudok mondani.
Nem mondja meg konkrétan, mit terveznek?
Nem, nyilvánosan nem.
Oroszország attól tart, hogy Ukrajna belép a NATO-ba. Támogatná ezt az Egyesült Államok?
Ez a kérdés visszavezet a NATO alapításához és a washingtoni egyezményhez, amely egyértelművé tette, hogy a szövetség ajtaja nyitva áll mindenki előtt, aki csatlakozna és megfelel a feltételeknek. Így a legutóbbi találkozónkon is megerősítettük, hogy a NATO ajtaja nyitva áll. De ez nem jelent veszélyt Oroszországra nézve, mert ez egy védelmi szövetség. Egy átlátható szövetség. Nem Oroszország ellen irányul, nem jelent rá fenyegetést. Sajnos az elmúlt években agressziót csak Oroszország részéről tapasztaltunk, egyszer Grúzia, egyszer pedig Ukrajna ellen. Nem szeretnénk, ha ez Ukrajnában megismétlődne.
Európa határai közelében is nő a feszültség, az EU szerint Belarusz hibrid háborút folytat azzal, hogy migránsok ezreit irányítja Lengyelországba, Lettországba és Litvániába. Ön szerint a Nyugat és Európa számára tényleg Oroszország jelenti a legnagyobb fenyegetést jelenleg?
A cselekedetei alapján, ide értve a múltbeli lépéseket és olyanokat, amelyeknek az előkészületeit látjuk Ukrajna határain, Oroszország komoly problémát jelent, és ennek nem kellene így lennie. Van köztünk együttműködés is olyan térségekben, ahol az érdekeink átfedésben vannak. Lavrov úrral folytatott mai megbeszélésemen Iránról és arról a kölcsönös érdekünkről is beszéltünk, hogy Iránnak ne legyen nukleáris fegyvere. A bécsi tárgyalásokon európai partnereinkkel és Kínával is remekül együttműködünk. Együttműködünk a Kaukázusban is, ahol közös érdekeink vannak Azerbajdzsánnal és Örményországgal kapcsolatban – hogy a Hegyi-Karabahhal öszefüggésben fennálló konfliktusukat megnyugtatóan és tartósan rendezzék. Tehát megvan a képességünk az együttműködésre ott, ahol ez közös érdekünk. De az Ukrajna elleni kiújult agresszió ezt nagyon, nagyon megnehezíti.
