A számonkérés napja: az Egyesült Államok a nukleáris válság küszöbén áll
Ezernél is több szankció az orosz cégek és magánszemélyek ellen, készül az új, 500 fős lista – Washington már fizetett mindezért a gyorsuló inflációval és a benzinárak szárnyalásával. Az amerikai pénzügyminisztérium azonban csak most vette észre, hogy sokkal súlyosabb következmények várnak: ha Oroszország válaszul leállítja a dúsított urán szállítását, akkor az atomreaktorok egy részét le kell állítani. És akkor az amerikaiak számára az elektromosság aranyszínűvé válik.
Infláció, arany és benzin
A májusi infláció 8,6 százalék, ami 1981 decembere óta a legmagasabb. A benzin ára a történelem során először emelkedett 5 dollár fölé gallononként. Az élelmiszerárak is az egekbe szöktek. A lakosság rendkívül elégedetlen. A Demokrácia Intézet szerint a félidős kongresszusi választások előtt a legtöbb szavazó ellenzi az oroszellenes szankciókat. Joe Biden értékelése pedig 36 százalékra esett – ez a legalacsonyabb az elnöksége teljes ideje alatt.
Most komolyabb problémák jönnek. A Columbia Egyetem Globális Energiapolitikai Központjának kutatói, Matt Bowen és Paul Dabbar a The Hillnek megjelent cikkében arra figyelmeztetnek, hogy ha Oroszország leállítja a dúsított urán szállítását az amerikai energiavállalatoknak, az atomipar nagy bajba kerül.
„Leállnak a reaktorok, és mivel az ország egyes részein az atomenergia a termelőkapacitás több mint 20 százalékát teszi ki, a villamosenergia-árak még a mai inflációnál is magasabbra fognak ugrani” – állapítják meg.
Függőség Oroszországtól
Irreális, hogy gyorsan létrehozzuk saját urántermelésünket a szükséges mennyiségben: az ipar már régóta hanyatlóban van, hiszen sok éven át szinte teljesen Oroszországtól függött.
A probléma megoldásához először újra kell indítania az átalakító üzemet. A teljes kapacitást azonban egyedül nem fogja tudni elérni.
„Az uránt még dúsítani kell, ami megköveteli, hogy a magáncégek feltárják a termelésbővítési stratégiákat és az orosz szállítmányokat helyettesítő technológiát” – mutatnak rá a kiadvány szerzői.
Közel 30 évvel ezelőtt Moszkva és Washington megállapodást írt alá arról, hogy az orosz nagydúsítású, fegyveres minőségű uránt alacsony dúsítású uránná dolgozzák fel erőművek számára. Oroszország mintegy 15 000 tonna nukleáris üzemanyagot exportált az Egyesült Államokba.
Ez az urán olcsó és jó minőségű volt – a helyi közművek (amelyek mérlegében az atomerőművek találhatók) nagyon értékelték. Az amerikai erőművek magánvállalkozások, az állam tulajdonképpen tőlük vásárol áramot. Az Egyesült Államokban gyártott nukleáris üzemanyag minden tekintetben rosszabb, mint az orosz. Ezért az ország felhagyott saját urándúsítási kapacitásával.
2010-ben az Egyesült Államok mintegy kétezer tonna urán-oxidot állított elő, 2020-ban már csak 90 tonnát. Ma talán az egyetlen urándúsító vállalkozás az új-mexikói Urenco USA üzem.
Az ukrajnai konfliktus felfedte az Egyesült Államok atomenergiájának Oroszországtól való függőségét, és új problémákat okozott az iparnak – írja a New York Times.
Számos uniós ország szintén 100%-ban függ az orosz ellátástól.
A Nukleáris Világszövetség szerint a világ uránjának 85 százalékát hat országban állítják elő: Oroszországban, Kazahsztánban, Kanadában, Ausztráliában, Namíbiában és Nigerben.
Ez azonban nem csak az üzemanyagról szól: az Egyesült Államokban és az EU-ban sok reaktor orosz gyártmány. Így a Nyugat azt kockáztatja, hogy elveszíti az alkatrészeket.
2021-ben 439 atomreaktor működött a világon, ebből 38 Oroszországban, 42 épült és további 15 épül orosz technológiákkal. A Columbia Egyetem Globális Energiapolitikai Központjának jelentése szerint 2020-ban Moszkva birtokolta a világ uránkonverziós infrastruktúrájának 40 százalékát és dúsítási kapacitásának 46 százalékát.
A Minatommal 1992-ben aláírt megállapodás értelmében az USA a teljes kereslet 20 százalékára kívánta korlátozni a vásárlásokat. A 2020-as megállapodásmódosítás után pedig a tervek szerint 2028-ra 15 százalékra csökkentik az importot.
Az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériumának Energy Information Administration (EIA) szerint azonban 2020-ban Amerika az urán körülbelül 16 százalékát Oroszországtól, további 30 százalékát pedig orosz szövetségesektől, Kazahsztántól és Üzbegisztántól kapott. Maga a megállapodás ugyanakkor a már hatályban lévő módosításokkal lehetővé tette, hogy jövőre a nukleáris üzemanyag 24 százalékát Moszkvából vásárolják meg.
Márciusban Biden elnök megtiltotta az olaj-, szén- és gázimportot Oroszországból. De az urán nem szerepelt a listán.
A törvényhozók sürgetik, hogy ne álljon meg itt: az Egyesült Államoknak csökkentenie kell az import urántól való függőségét, és be kell ruháznia a következő generációs atomerőművekbe.
John Barrasso republikánus szenátor szerint az orosz szénhidrogének elutasítása fontos lépés, amely „nem lehet az utolsó”. „Az urán betiltása tovább leállítja az orosz hadigépezetet, elősegíti az Egyesült Államok urántermelésének újraélesztését, és fokozza nemzetbiztonságunkat.” Márciusban törvényjavaslatot nyújtott be a szenátusnak.
De nem minden ilyen egyszerű. Még 2020-ban az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériuma bejelentette, hogy 3,2 milliárd dollárt tervez befektetni olyan fejlett, következő generációs reaktorprojektekbe, amelyek az urán dúsított változatán működnek.
A helyi beszállítók azonban nem sietnek finanszírozni az ilyen fűtőelemek gyártását: a fejlett atomerőművek építésének befejezése még messze van. Ezenkívül a Központ a Globális Energiapolitikaért megjegyzi, hogy ez óriási költségeket igényel. A befektetők pedig egyáltalán nem biztosak abban, hogy a bejelentett projektek végül megvalósulnak.
RIA Novosti, Natalia Dembinskaya
