Ukrajna egyre kilátástalanabb helyzetben
A nemzetközi sajtó az év eleje óta árgus szemekkel figyeli az orosz gazdasági és pénzügyi adatokat. A fokozott figyelmet részben – nyilvánvalóan – az indokolja, hogy februárban Oroszország indított háborút Ukrajna ellen, s sokan úgy gondolják, ha az orosz gazdaság megroppan, a hadműveletek nem folytatódnak tovább. A globális érdeklődést ugyanakkor más is fűti: a gazdasági adatok alapján mérhető le, hogy az Oroszország ellen bevezetett nyugati szankciók eredményesek-e. A kérdés az európai, s különösen a nyugati politika számára kulcsfontosságú. Nehéz lesz ugyanis érveket találni a szankciók fenntartása mellett akkor, ha az Oroszországgal szemben bevezetett gazdasági retorziók csak az európai állampolgároknak fájnak, de az agresszor helyzetét drasztikusan nem befolyásolják.
Ahhoz képest, hogy adott esetben még a legcsekélyebb jelentőségű orosz gazdasági adatok is hosszú okfejtésekre adnak okot, az ukrán gazdasági-pénzügyi helyzetről meglepően kevés szó esik. Pedig Ukrajna általános gazdasági állapota tulajdonképpen kilátástalan.
Államcsőd? Lényegében az.
Ukrajna – mint más adós – korábban azzal is igyekezett megőrizni hitelezőinek bizalmát, hogy még csak nem is beszélt az államadósság átütemezésének lehetőségéről. A háború azonban, mint oly sok mindenben, ebben is változást hozott. Olyannyira, hogy piaci információk szerint Ukrajna augusztus elején alkut kötött hitelezőinek háromnegyedével, az egyezség szerint bizonyos tartozásokra két évre befagyasztották az adósságszolgálatot. Két hitelminősítő a lépést gyakorlatilag csődeseménynek minősítette.
A saját számlákra sincs pénz
De hogyan is áll anyagilag az ukrán állam? Erre a kérdésre is válasz adható, főként hivatalos ukrán közlések alapján. Azon nincs mit csodálkozni, hogy a háború pénzbe kerül, a túlerőben lévő orosz haderő lassítása, feltartóztatása pedig horribilis anyagi – és a háború természetéből fakadóan emberi – ráfordítást feltételez. Egyes ukrán közlések szerint a fegyveres ellenállás, esetenkénti ellentámadás minden egyes hónapban ötmilliárd dolláros költségvetési hiányt okoz Ukrajnának. Elhangzott olyan állami közlés is, amely szerint Ukrajnának havi kilencmilliárd dollár kellene a hiány eltüntetéséhez. Az összeget – mely jelenlegi árfolyamon számolva 3600 milliárd forintnak felel meg, havonta – nyilván az Oroszországgal szembe helyezkedő nemzetközi közösségnek kellene összeadnia.
Megdöbbentő számok
Érdemes a legfontosabb ukrán mutatószámokra is egy pillantást vetni. Nemzetközi becslések szerint Ukrajna idén 35-45 százalékos gazdasági visszaesést szenvedhet el, költségvetésének hiánya pedig az év végére elérheti az ötvenmilliárd dollárt, vagyis jelenlegi árfolyamon számolva a húszezer milliárd forintot. A helyzet olyannyira kilátástalan, hogy március és május között az ukrán állami bevételek a működési és más kiadások csupán negyven százalékát fedezték. Nem utolsósorban azért, mert az orosz előrenyomulás nagyrészt ellehetetlenítette az ukrán exportot.
A kiadások fedezetének további negyven százalékát a helyi jegybank teremtette elő, mégpedig részben úgy, hogy pénznyomtatásba kezdett. A fennmaradó húsz százalék egyebek mellett a nemzetközi támogatásokból és hitelekből jött össze.
Pénzre hajt a Nyugat?
Az egyik nagy kérdés éppen ez utóbbiakhoz, vagyis a nemzetközi segítséghez kapcsolódik. A különféle megszólalásokból sokszor arra lehet következtetni, hogy a Nyugat ideológiai alapon közelít a háborúhoz: önzetlenül nyújt segítséget a zsarnok agressziója ellen küzdő Ukrajnának, és cselekedeteit kizárólag a szabadság megőrzésének vágya vezérli, nem pedig a profitéhség. Nos, a helyzet úgy áll, hogy Ukrajna államadóssága a háború előtti ötven százalékról a GDP száz százalékára szökhet. A mutató értékelésekor figyelni kell arra, hogy nemcsak az adósság nő, hanem az ország GDP-je is csökken. Ezzel együtt is beszédes, hogy a segélyeknek csupán 18 százaléka, vagyis kevesebb mint ötöde érkezik vissza nem térítendő támogatásként, a többi nem más, mint hosszú lejáratú hitel.
Nyomasztó kérdések
A számsorok megannyi kérdést szülnek. Egyrészt, hogy ki fogja összeadni az Ukrajna anyagi életben tartásához szükséges forrásokat. Csak nem az az Európai Unió, amelynek állampolgárai és cégei a brüsszeli szankciók nyomán a gáz- és a villanyszámlákon keresztül már így is az életszínvonalat veszélyeztető árat fizetnek a háború miatt? Másrészt Ukrajna hogyan törleszti majd az irdatlan kölcsönöket? Nem kétséges, hogy a háborús dúlással lenne összemérhető, ha egyes hitelezők a hadi kiadásokra folyósított mostani kölcsönökért utóbb a megmaradt ukrán nemzeti vagyont kérnék cserébe.
