Egy tanár levele: Kedves Lili! Te értem ne harcolj!
„Kedves Lili! Te értem ne harcolj!
Mi, sok kollégámmal együtt azért küzdünk nap, mint nap, hogy a nyomorból, a kiszolgáltatottságból, a megbélyegzésből érkező gyerekeket jóra tanítsuk, arra, hogy elhiggyék, hogy ők is fontosak, hogy ők is értékesek, hogy ők is szerethetők!
Tudod ők sokkal cifrább és trágárabb kifejezéseket ismernek, mint te és azt naponta hozzánk is vágják éveken át! És mi csak azzal érhetünk el eredményt, ha ezt nem viszonozzuk!
Gondold el, milyen éveken át úgy hallgatni a szidalmazást, hogy nem vágsz vissza hasonlóan!
Ezt hívják alázatnak és mi csak ezzel győzhetünk! Ehhez tanulni kell sokat és sokáig és hinni örökké, hogy sikerülhet! Több folyamatosan káromkodó gyerekből neveltünk választékosan beszélő, tanult embert! Ők minden bizonnyal nem olyan családból jöttek, mint te!
A te iskoládba kevés eséllyel nyerhetnének felvételt, de a te iskoládból, a te társaid közül többen érezték úgy, hogy segíteni akarnak nekik önkéntesen! Igaz ők nem slammeltek, sokkal hétköznapibb módon segítettek, beszélgettek, sportoltak velük és képzeld, nem szitkozódtak és nem káromkodtak! Mert valaki őket is alázatra nevelte! Szerintem a te iskoládban ez jelenti a többséget és te ebből szeretnél kitörni! Sikerült, ha csak egy pillanatra is, de híres lettél, vagy inkább hírhedt!
Tudod egy ilyen fellépéssel nem használsz nekünk, csak pusztítani szeretnéd a hitet, hogy nekünk is sikerülhet, mert ha egy elit iskolába járó, érettségi előtt álló értelmiségi jelölt erre képes, mit várjunk egy gettós, zacistól ugyebár mondaná a hétköznapi ember.
De az igazi pedagógus nem hétköznapi ember és te egy igazi pedagógust nem hozol zavarba az öncélú trágárkodásoddal!
Köszönöm, hogy helyére tetted a dolgokat! Új értelmet adtál a napjaimnak! Mert amíg vannak ilyen Lilik és ilyen hangosak, addig kell a csendes szabadító magyar tanító, az alázatos, a hiteles, a következetes, a józan, az elkötelezett és igen a hívő! Az olyanok, akiket most te szembe köptél azután, hogy szavaid trágyájával gyaláztad meg azoknak a pesti srácoknak az emlékét, akik hang nélkül haltak meg ezért a sokat szenvedett hazáért! Érted!? Érted és értem és értünk!
Hangtalanul, alázattal hősként 16 évesen vagy még két évet várva az akasztásra! És te most meleg nyálban egyesülsz ezeknek a hősöknek a gyilkosaival!
1956-ot érdemtelenül a szádra vetted, talán 2006-ot inkább érdemes lett volna, bár arról téged még nem taníthattak, az még nem tananyag, de tanulságos!
A te iskoládban biztos hallottad már: „bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” Ezt egy nálad sokkal nagyobb forradalmár mondta, egy sokkal durvább diktatúrában!
Megbocsátok neked Lili, mert nem tudod mit cselekszel, de ha majd rájössz ne felejts el bocsánatot kérni azoktól, akikbe belerugtál, az igazi pedagógusoktól! Próbáld meg te is!
Mutasd meg mennyit érsz nem slammben, hanem frankón izomból nyakig István Aknában Pécsen, vagy a Munkás utcában Mohácson! Várnak akik áhítják a segítséget!
A Pedagógus Szakszervezeteknek pedig üzenem, hogy aki pénzért nyújt szerelmi szolgáltatást, az ne csodálkozzon, ha örömlánynak nevezik, ezt Lili majd lefordítja nektek profánabb formában is. A lényeg, hogy bármennyire is akarjátok elhitetni, mennyire érzékenyek vagytok a tagságotok problémáira, egyre inkább kilóg a lóláb, mert aki korpa közé keveredik, azt ugyebár elfogyasztják a sertések, jelen esetben az önös céljaik érdekében bárkit felhasználó pártok!
Veletek nem tudok közösséget vállani, mert ti választékos kommunikációval is messze Lili alatt vagytok erkölcseitekben és korotok miatt a változásra is kevesebb az esély, mint az ő esetében!
NA CSÁ! LÉPTEM! ÁLDÁS, BÉKESSÉG!”
(Egy tanár levele)vadhajtások
