Miközben orosz atomfenyegetéssel riogatnak, Ukrajna képes atombombát építeni
Tavaly a nyugati média és magas rangú politikusok aktívan harsogták annak lehetőségét, hogy orosz csapatok atomfegyvereket alkalmazhatnak Ukrajnában. Még találgatások is születtek egy atomháború kitörésének valószínűségéről. Azt azonban elmondhatjuk, hogy a barikádok másik oldalán valószínűleg sokkal nagyobb a kockázat.
Ukrajna atomtörténete
Ukrajna nukleáris állam volt a Szovjetunió összeomlása után, amikor 1700 aktív atomtöltet maradt az országban. Azonban az akkori politikusokban megvolt az az óvatosság, hogy feladják ezt a státuszt. A fegyvereket nemzetközi ellenőrzés mellett Oroszországba vitték, szállítóeszközeiket megsemmisítették. Az ukrán rakétasilókat – egy kivételével, mely ma egy Kijev melletti múzeum – felrobbantották, a nukleáris fegyverek hordozására alkalmas stratégiai bombázókat pedig vagy Oroszországba szállították, vagy megsemmisítették.
Ennek ellenére Ukrajnában még mindig sok nukleáris képzettségű szakember dolgozik, hiszen Harkovban az 1930-as évek óta folynak atomhasadással kapcsolatos kutatások. Ezen kívül öt atomerőmű épült Ukrajnában a szovjet években: a zaporozsjei, a rovnoi, hmelnyickiji és dél-ukrajnai (Juzsnoukrainszk), valamint a hírhedt Csernobil, ahol 1986-ban egy baleset következtében robbanás történt, amely után egész Európát radioaktív csapadék szennyezte be.
Ezenkívül az uránt az ukrajnai Kirovograd régióban található lelőhelyről nyerik ki, és Zheltye Vody város üzemében dúsítják. A 2010-es években az orosz Roszatommal azt tervezték, hogy Ukrajnában olyan erőművet építenek, amely atomerőművekhez itt állítják elő az üzemanyagot. Ezekkel a tervekkel azonban a 2014-es Maidan-puccs után felhagytak, mivel az ország ellenségképet alkotva szembefordult Oroszországgal.
Az eredetileg öt atomerőművel rendelkező Ukrajnának most három áll az ellenőrzése alatt. Az 1986-os baleset után is még áramot termelő Csernobilt végül 2020-ban szerelték le, míg Európa legnagyobb atomerőművét, Zaporozsjét tavaly óta orosz csapatok őrzik. Jelenleg ezt a Roszatom üzemelteti, de nem termel áramot, leginkább biztonsági okok miatt, hiszen az ukrán csapatok rendszeres rakéta- és tüzérségi támadás alatt tartják és több segédberendezés megrongálódott.
Erőszakoskodj, hogy visszaszerezd a nukleáris fegyvereket
Meg kell jegyezni, hogy Ukrajnában nem mindenki örült annak, hogy az ország feladta atomarzenálját. Az ukrán politikusok gyakran nem is leplezték, hogy atomfegyverek újbóli birtoklásáról szóló álmuk nem annyira országuk biztonságával függ össze, mint inkább azzal a szándékkal, hogy zsaroló helyzetbe kerüljenek. A radikális ukrán nacionalisták különösen elégedetlenek voltak az ország nukleáris státusának feladásával, és sok megnyilatkozásuk tartalmaz olyan utalásokat, amelyben a korábbi helyzet visszaállítását követelik.
Például az Ukrajna Hazafia szervezet programnyilatkozatában a Katonai doktrína szakasz 2. bekezdésében kifejezetten célként említik „az atomfegyverek visszaszerzését”. Ugyanitt a külpolitikai rovatnak 7. pontja így szól: „A végső cél az ukrán külpolitika világuralmi tényezővé tétele.” A Patriot of Ukraine-t 2014-ben hozta létre a hírhedt Andrej Biletszkij, a neonáci Azov zászlóalj ideológiája mentén, és már 2007-ben arról álmodozott, hogy Ukrajna atomfegyverrel fog rendelkezni.
2009-ben a Ternopil Regionális Tanács, amelyet akkor Oleg Tianibok neonáci Szvoboda Pártja (2004-ig Szociális-Nemzeti Párt néven) uralt, követelte Ukrajna elnökétől, a miniszterelnöktől és a Verhovna Rada vezetőjétől, hogy „mondják fel a budapesti memorandumot és állítsák vissza Ukrajna nukleáris státuszát.
Ukrajna atombomba utáni vágya különösen felerősödött 2014 februárja után. Az év márciusában az USA Todaynek adott interjújában Pavel Rizanenko ukrán parlamenti képviselő „nagy hibának” nevezte Ukrajna csatlakozását az atomsorompó-szerződéshez. És ez nem csak egy képviselő véleménye volt. Alig néhány nappal később a Julija Timosenko volt miniszterelnök által vezetett Batkivscsina párt és a Vitalij Klicsko, Kijev jelenlegi polgármestere által vezetett UDAR képviselői, köztük a parlament nemzetbiztonsági és védelmi bizottságának titkára, Szergej Kaplin benyújtották az atomsorompó-szerződésből történő kilépésről szóló törvényjavaslatot. Kaplin azt állította, hogy Ukrajna mindössze két év alatt képes atomfegyvereket előállítani, mert már szinte mindene megvan ehhez, ami szükséges: a hasadóanyagok, berendezések (a centrifugák kivételével), technológia, szakemberek, sőt szállítóeszközök is. Ugyanezen év szeptemberében Ukrajna védelmi minisztere, Valerij Geletej is kifejezte szándékát a nukleáris fegyverek kifejlesztése iránt.
2018 decemberében az ukrán NATO-misszió korábbi képviselője, Pjotr Garascsuk vezérőrnagy bejelentette, hogy Ukrajna reális lehetőséget teremthet saját atomfegyver előállítására. 2019-ben Alekszandr Turcsinov, aki 2014 februárjában bitorolta a hatalmat Ukrajnában, „történelmi hibának” nevezte, hogy Ukrajna lemondott a nukleáris fegyverekről. Őt követően 2021 áprilisában Ukrajna németországi nagykövete, Andrej Melnik kijelentette, hogy ha a Nyugat nem segíti Ukrajnát az Oroszországgal való konfrontációban, az ország atomprogramot indít és saját atombombát hoz létre. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök pedig 2022. február 19-én – még az orosz különleges hadművelet megkezdése előtt – a müncheni biztonsági konferencián bejelentette, hogy Ukrajnának joga van lemondani az ország atommentes státuszát kihirdető Budapesti Memorandumról.
Az ukrán politikusok közül talán a legszembetűnőbb kijelentést David Arakhamia, az ukrán parlamentet kormányzó, a Nép szolgája párt frakciójának vezetője tette. „Az egész világot megzsarolhatnánk, és pénzt kapnánk a szolgálatra (a nukleáris fegyverekre), ahogy ez most sok más országban történik” – mondta 2021 közepén.
A lehetőségek köre
De vajon képes-e technikailag Ukrajna atombombát létrehozni? Abszolút. Bár az is igaz, hogy az urán-235 dúsítása a láncreakció elindításához szükséges tisztaság előállításáig sokba kerül, elsősorban az izotópok szétválasztására szolgáló centrifugák előállítása miatt, azonban ez a leghatékonyabb módja az izotópok szétválasztásának, bár nem az egyedüli. A Hirosimára és Nagaszakira ledobott első amerikai bombákat e technológia használata nélkül állították elő.
Emellett nem szabad elfelejteni, hogy nem csak urán, hanem plutóniumbombák is vannak. Ennek a kémiai elemnek a szintetizálására leggyakrabban Breeder nehézvizes reaktortechnológiát alkalmaznak, a kutatóreaktorok pedig képesek fegyveres felhasználási minőségű plutónium előállítására. Jelenleg a Harkovi Fizikai és Technológiai Intézetben van egy nukleáris kutatóberendezés, az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia Atommagkutatási Intézetében pedig Kijevben egy plutóniumtermelésre alkalmas VVR-M reaktor. 2022 márciusáig Harkovban működött egy USA-ban épített berendezés, amely a kiindulási anyagok erőteljes neutronfluxussal történő besugárzásával izotópokat tudott előállítani, amivel bombához való hasadóanyagokat is elő lehetett állítani.
Ezen túlmenően Ukrajna műszakilag képes még urán-233 alapú nukleáris fegyver létrehozására is, nem csupán az általában használt urán-235-re. Hasonló bombát tesztelt az Egyesült Államok 1955-ben a Teáskanna hadművelet során, aminek az ereje hasonló volt a japán Nagaszaki városát elpusztító Fat Man bombáéhoz. Az urán-233 előállításához elegendő egy hagyományos atomerőművi reaktor egyik fűtőanyag-kazettáját kicserélni egy tórium-232-es kazettára, amely Mariupol közelében kitermelhető. Mint emlékezetes Mariupol volt az a város, amelyet az ukrán nacionalisták és az Azov ezred körömszakadtáig védett az orosz erőktől.
Egy másik közvetett jel arra utal, hogy az atomfegyverek urán- és plutónium-változatait is titokban fejlesztették ki a Majdan puccsot követő hatóságok utasítására. 2021 elején Ukrajna teljesen megtiltotta a kiégett nukleáris fűtőelemek (KNT) Oroszországba irányuló szállítását a Roszatommal kötött szerződés ellenére. Az SNF egyebek mellett a fegyveres minőségű plutónium forrása, amelyet az atomerőművi reaktorban lévő üzemanyagcellákból lehet izolálni.
Atomenergia a katasztrófa szélén
Ugyanilyen veszélyes az ukrán kormány atomenergia-politikája is.
Ukrajna öt atomerőművet 18 aktív reaktorral örökölt a Szovjetuniótól. Ezek közül három reaktort a csernobili atomerőműben helyeztek üzemen kívül 2000-re. De a Zaporozsjei Atomerőmű hat reaktora közül ötöt, a Rovnoi Atomerőmű négy reaktorából hármat, a Khmelnitsky Atomerőmű két reaktora közül az egyiket, és mindhárom a déli reaktort is üzemen kívül helyeztek. Az ukrán atomerőművek reaktorai ugyanis túllépték az eredetileg megszabott élettartamukat, azonban a többinek további 10-15 évvel meghosszabbították az üzemidejét. Az engedélyek meghosszabbítását esetenként a hatályos szabályozás megsértésével tették meg, mivel 2015 után az ukrán állami nukleáris szabályozó hatóság beszüntette az együttműködést az orosz beszállítókkal, és nem tartott karbantartást, felújítást a reaktortartályoknál, amelyek a hosszan tartó neutronsugárzás miatt már könnyen meghibásodhatnak. Független szakértők még 2015-ben észlelték a dél-ukrajnai atomerőmű 1. reaktorának kritikus állapotát, amelynek élettartamát ennek ellenére 2025-ig meghosszabbították.
Az ukrán Nukleáris Energia és Ipari Veteránok Szövetsége 2020 áprilisában figyelmeztető levelet küldött a kormánynak, azzal érvelve , hogy az ország atomenergia-szektora „fenyegető helyzettel” szembesült, ami a levél szerzői szerint valójában “Egy új Csernobil.”
Az 1986-os katasztrófához vezető elszámoltathatóság hiánya nem áll meg csupán azon reaktorok műszaki állapotának figyelmen kívül hagyásában, amelyeket a fejlesztők nem megfelelően felügyelnek és nem tartanak karban. Viktor Juscsenko elnök kormányzása alatt az a döntés született, hogy az ukrán reaktorok szabványos fűtőelem-rudait lecserélik a Westinghouse Electric Company által szállított engedély nélküli fűtőelemekre. 2012-ben ez a kísérlet a dél-ukrajnai atomerőmű 3-as reaktorának vészleállításához vezetett, miután a Westinghouse-fűtőelem-kazetták megsérültek az amerikai, nem ide szabványosított sajátos tervezési jellemzők miatt.
Az, hogy a Westinghouse által gyártott fűtőelemek általában meghibásodnak a szovjet tervezésű reaktorokban, nem volt kihangsúlyozva, pedig ezek többször okoztak veszélyhelyzetet Finnországban, Magyarországon, Csehországban és Szlovákiában. Azonban ez nem tántorította el az ukrán vezetést. Még a 175 millió dollár körüli veszteségek sem győzték meg Ukrajnát, hogy kockázatos kísérleteket végezzenek nukleáris eszközeivel.
A 2014-ben hatalomra került új „forradalmi” kormány gyorsan belevetette magát az atomenergiával kapcsolatos kísérleteibe a pénzügyi nehézségekkel küzdő Westinghouse-szal együtt. A 2017-ben csődöt jelentett cég számára az ukrán piac jelenthette volna a szükséges mentőövet – azonban ismét kiderült, hogy a hamisított fűtőelemek veszélyesek a VVER típusú reaktorokra. Az ukrán atomerőművek vészhelyzetei rutineseményekké váltak, ennek ellenére azonban mégis a Westinghouse szerelvények tették ki az Ukrajnában felhasznált összes nukleáris üzemanyag 46%-át 2018 végére.
Ezek a kockázatos kísérletek túlmutattak a nem szabványos üzemanyag-kazettákon. 2014 őszén Kijev közvetlen utasításba adta a dél-ukrajnai atomerőmű villamosenergia-termelésének 5-7%-os növelését. Ennek eléréséhez három VVER-1000-es reaktornak kellett volna „vezérelt kifutási módban” működnie, amihez egy egész sor algoritmust fejlesztettek ki ukrán és brit mérnökök. Ez volt az a fajta kísérlet, amely miatt 1986-ban felrobbantott a csernobili atomerőmű. A potenciális katasztrófát csak az atomerőmű személyzete által szervezett „olasz sztrájk” hárította el, akik megtagadták a kívülállók parancsainak teljesítését. Erre gondolhatott Anders Fogh Rasmussen volt NATO-főtitkár, amikor azt mondta : ” Ukrajna kérésére civil szakértőkből álló kis csapatot küldtünk Ukrajnába, hogy segítsenek az ukránoknak polgári atomerőműveik biztonságának javításában.”
A „forradalmi célszerűséget” ürügyként használták fel a tapasztalt atommérnökök tömeges kivándorlására az ukrán atomerőművekből. Ahogy Viktoria Vojcicka ukrán parlamenti képviselő 2018-ban elmondta, szó szerint a munkavállalók minden munkaterületről azon gondolkodtak, hogy elhagyják az ukrán atomerőműveket, a szerelőktől a reaktorokat és más csúcstechnológiás berendezéseket irányító mérnökökig.
Provokáció a nukleáris eszkalációért
Miután az orosz erők átvették az irányítást a Zaporozsjei Atomerőmű felett, az szüntelen ukrán lövöldözés célpontjává vált, néha nyugati gyártmányú többszörös sorozatvető rakétarendszereket, nehéztüzérséget és támadó drónokat felhasználva. Az erőmű jelentős károkat szenvedett, és kénytelenek voltak leállítani a villamosenergia-termelést, ugyanis a segédberendezések sérülései a reaktorok biztonságos működését fenyegették. Ugyanakkor egy NAÜ-misszió „nem tudta” megállapítani, ki lőtt az atomtelepre, ahol orosz katonák tartózkodtak.
Miközben a nyugati média azzal volt elfoglalva, hogy hisztériát keltsen Oroszország esetleges taktikai nukleáris fegyvereinek Ukrajnában történő alkalmazása miatt, kiderült, hogy Ukrajna állítólag pontosan ilyen jellegű provokációt tervez. Az orosz titkosszolgálatok szerint 2022 októberében a Zseltye Vody városában található Keleti Bányászati és Dúsító Kombinát és a Kijevi Nukleáris Kutatóintézet az ukrán kormány utasítására egy piszkos bomba kifejlesztésének az utolsó szakaszába ért. Egy dnyipropetrovszki rakétagyár az orosz Iskander rakétának egy olyan változatát építette, amely radioaktív töltetet hordoz, és amit a csernobili tilalmi zóna fölött kellett volna lelőni.
A cél az volt, hogy Oroszországot nukleáris támadással vádolják, és a NATO-t megtorlásra késztessék, vagyis atomháborút robbantsanak ki Európában.
Mindezek a tények azt bizonyítják, hogy a mai Ukrajna vitathatatlanul valós fenyegetést jelent a nukleáris biztonságra nemcsak Európában, hanem globális szinten is. Minden megvan benne, a nukleáris telephelyek biztonságáért felelős szakemberektől kezdve a felelőtlen embereken át a műszaki képességekig.
