Nem hittük el: ezt teszi az agyunkkal az okostelefonozás
Függőséget és depressziót is okozhatnak az okostelefonok, ráadásul a gondolkodást is lassíthatják – állapítja meg a Business Insider által végzett kutatás, amely azt vizsgálta, miként befolyásolják a függőséget okozó alkalmazások a viselkedésünket.
A telefonunk naphosszat értesítésekkel áraszt el minket. Reggel már a telefonra ébredünk, azután pedig a beérkező e-mailekről és a kollégáktól, barátoktól érkező üzenetekről kapjuk folyamatosan az értesítéseket. Az okostelefonok értesítés-áradatára logikus magyarázat lehet, hogy a technológia könnyebbé teheti elfoglalt életünket abban, hogy például ne feledkezzünk meg fontos találkozókról, vagy beszélgetésekről. Ám az emberi test kicsit másképp működik.
A kutatás szerint az emberi szervezet egyszerűen nem alkalmas erre az életformára. Az általunk használt alkalmazások kihasználják a biztonság és a társadalmi interakciók iránti igényünket, a kutatók pedig egyre inkább úgy látják, ennek számunkra rettenetes következményei lehetnek. Egy korábbi mérés szerint például az egyetemi hallgatók 89 százalékánál fordul elő, hogy időnként fantomrezgéseket érzékelnek, azt gondolva, hogy a telefonjuk értesítést küldött nekik, miközben ez valójában nem történt meg. Az amerikaiak 86 százaléka állítja, hogy folyamatosan ellenőrzik az e-mail-fiókjukat, valamint a közösségi profiljukat, ez pedig valóban folyamatos feszültségnek teszi ki őket.
Robert Lustig endokrinológus a Business Insider-nek elmondta, a telefonunkról érkező értesítések a majdhogynem állandó stressz és félelem állapotát idézi elő agyunkban. Ez azt jelenti, hogy a frontális kéreg, amely normál esetben a legfontosabb kognitív funkciók működéséért felelős, teljesen összezavarodik, illetve gyakorlatilag leáll. A tudósok egy ideje már tudják, amit az emberek gyakran nem hajlandók beismerni: egyszerre valójában csak egy feladatot képesek ellátni. Ez csaknem mindannyiunkra, a Föld népességének 97,5 százalékára igaz, a fennmaradó 2,5 százalék különleges képességgel rendelkezik. Ők azok az emberek, akik képesek egyidejűleg több feladatot is sikeresen ellátni. Például vezetés közben telefonálnak anélkül, hogy átlépnék a megengedett sebességhatárt. Azonban ötven emberből mindössze egy rendelkezik ezzel a képességgel, az egyszerű halandók egyszerre csak egy feladatra tudnak koncentrálni. Ez azt jelenti, hogy minden egyes alkalommal, amikor egy üzenetre, vagy értesítésre válaszolunk, megszakítjuk egy másik tevékenységünket, ezért a megszakításért pedig árat kell fizetnünk. Az egyik feladatról a másikra történő átváltás csupán néhány tizedmásodpercet vesz igénybe, de a különféle feladatok, beszélgetések közötti ide-oda váltogatások korában „kapcsolási költsége” jelentős mértékben felhalmozódhat, ezáltal pedig hibákat is nagyobb eséllyel követhetünk el. Ezt a hatást tanulmányozta David Meyer pszichológus is, aki úgy becsüli, hogy a feladatok közötti váltásra fordított idő akár 40 százaléka is lehet a produktív agyi tevékenység idejének.
Valahányszor átállunk egy másik feladatra, egy kortizol-, vagyis stresszhormon-löketet is kapunk, mondja Lustig. A váltás alvó állapotba helyezi az agy gondolkodásért felelős részét, az előfrontális agykérget, miközben az agy addiktív vegyülete, vagyis dopamin szabadul fel. Más szóval: a stressz, ami arra ösztönöz minket, hogy egyszerre több dolgot próbáljunk csinálni, megbetegít minket – írja a cikk. Számos bizonyíték van arra, hogy a gondolkodással járó feladatok átruházása a készülékeinkre nem csak betegebbé, de lustábbá is teszi az agyunkat. A kutatók úgy találták, hogy az analitikusabban gondolkodók kevésbé aktívan használják az okostelefonjukat keresésre, mint mások. Ez persze nem azt jelenti, hogy aki gyakrabban használ keresőt, az butább lenne, csupán arról van szó, hogy a keresőt kevésbé használók nagyobb tudással rendelkeznek. Mindenesetre az okostelefon-használat és a kevésbé analitikus gondolkodás között létezik összefüggés. Azt is tudjuk, hogy a telefonon történő információszerzés a lehető legszörnyűbb módja a tanulásnak.
Kutatók mérései szerint azok, akik a telefon kijelzője helyett könyvből nyerik a komplex információkat, fejlettebb szövegértéssel rendelkeznek és sokkal inkább elvi gondolkodásmódot alkalmaznak.
Az aggasztó eredmények ellenére a tudósok nem azt állítják, hogy kedvenc alkalmazásaink használata feltétlenül romboló hatású lenne, de bizonyos felhasználási módok különösen károsak lehetnek. Nagyon sok fiatal felnőtt Facebook-felhasználó például depresszióval küzd. Az egyetemi hallgatók érzelmi jólétét vizsgáló kutatás kimutatta, hogy minél gyakrabban nézegeti valaki a Facebook-fiókját, a helyzete annál nyomorúságosabb. De a szüntelen telefonnyomkodásnak más negatív következményei is lehetnek: a Pokemon Go-hoz hasonló játékok, vagy a Twitterhez hasonló alkalmazások is függőséget okozhatnak, hiszen az agyunk újabb és újabb dopamin-löket után sóvárog. A függőséget okozó alkalmazások lényege, hogy amikor valaki például kedveli egy fotónkat, vagy bejegyzésünket, az agyunk jutalomközpontja aktiválódik, és a szerencsejátékhoz hasonlóan ezek is kiszámíthatatlan ütemezéssel működnek. Ezt a technikát nem csak a közösségi médiában, hanem úgy általában az egész interneten használják.
Lustig azt mondja, ezek az alkalmazások nem eredendően rosszak, de problémává válhatnak, ha hagyjuk, ha hagyjuk, hogy a vágyainkra építve kísértésbe ejtsenek minket. „Nem a technológiát, hanem a változatosan jutalmazó technológiát ellenzem” – mondja Lustig, aki szerint ahogy például a dohányzás, úgy az okos-telefon használat esetében is kellene szabni bizonyos határokat. Reményei szerint, ahogy bizonyos helyeken tiltják az épületen belüli dohányzást, úgy az okostelefon használatát is lehetne korlátozni nyilvános helyeken.
Forrás: atv.hu
