Az EU így csapja be Magyarországot
Senki se gondolja, hogy az Európai Unió megváltozott és az eddigi gyakorlattól eltérően, legalább az árvíz miatt némi együttérzést mutat Magyarország iránt. Legfeljebb csak úgy tesz. A Közép-Európát sújtó természeti katasztrófa elleni védekezés és a károk mértéke, az érintett országok mindegyikének komoly anyagi terhet jelentett és akkor még a nyakukon van a helyreállítás költsége is.
Szóval, mindez senkinek sem hiányzott, a természet erejével azonban nehéz szembeszállni. És akkor színre lépett a „nagyvonalú” Európai Bizottság, amelyik felsorolta azokat az országokat, amelyek komoly anyagi támogatásra számíthatnak a közösségtől. Szó se róla, van helye a pénznek, Magyarországon is.
Csakhogy Ursula von der Leyennek a károsult országok neveinek felsorolásából, természetesen „véletlenül”, „kifelejtette” hazánkat. A többi név ott volt – Ausztria Csehország, Románia, Lengyelország és Szlovákia –, de Magyarország nevét, az uniós bizottság elnöke csak nem akarta a szájára venni.
Érezhette a testület, hogy itt nem csak a ló lába lóg ki, hanem már az egész ló is. Az Európai Bizottság szóvivője gyorsan, a várható kritikák elébe menve menteni próbálta a helyzetet, mondván, hogy természetesen, minden érintett tagállamot megillet az uniós támogatás, így Magyarországot is. Ezek után jött egy szánalmas magyarázat, hogy hazánk neve „azért nem került fel a károsult államok listájára, merthogy a szóban forgó nyilatkozat időpontjában csak az említett öt országban voltak jelentős károk”.
Azért ennél jobb mentegetődzést is kitalálhattak volna. Az ugyanis nehezen hihető, hogy például a Duna áradása csak és kizárólag észak felé, Szlovákia irányába terjedt, a déli oldalt kihagyva, Magyarország területét nem sújtotta, sőt megfordult és az ellenkező oldalt öntötte el.
Ez még bohóckodásnak is nagyon rossz.
De azért senki ne lélegezzen fel, hogy történt, ami történt, végül is Magyarország hozzájut a neki járó pénzhez, amely segít a károk következményeinek felszámolásában. Ó, nem így van az. Mindenki nyugodtan bízzon az EU rafinériájában és nem utolsó sorban, magyargyűlöletében.
Az uniós kohéziós alapokból felajánlott 10 milliárd euróval csak a kritériumoknak megfelelő országok részesülhetnek. Ez pedig azt jelenti, hogy „nagy természeti katasztrófa esetén a teljes kárnak meg kell haladnia a három milliárd eurót a 2011-es árakon, vagy az adott állam bruttó éves nemzeti jövedelmének a 0,6 százalékát”.
Miután azonban Magyarországon nagy hagyománya van a folyamszabályozásnak, illetve az árvízi elleni felkészülésnek és védekezésnek, csökkenteni lehetett az ilyenkor várható károkat. És milyen érdekes, a károk mértéke így valószínűleg az uniós szabványok értékeit nem haladják meg. Tehát arra készülhetünk, hogy Magyarország egy vasat sem kap Brüsszelből.
Amelyik ország jól védekezik, azt nem jutalmazzák, hanem büntetik. Például Lengyelország, nem is kérdés, hogy jelentős összegre számíthat. Hiába figyelmeztették Donald Tuskot – az EU-ba jól „beágyazott” miniszterelnököt –, hogy komoly baj fenyegeti az országot, a füle botját sem mozgatta. Amikor aztán az ár sorra „hódította” meg a települések tucatjait, lakóházak sokaságát és számos élet munkáját romba döntötte, azt javasolta a károsultaknak, hogy vegyenek fel banki kölcsönt.
Hát mi más jutott volna eszébe egy globalista kormányfőnek, mint az, hogy az árvízi károkból a pénzintézetek profitáljanak. Mert, ugye arra nem számíthatnak a mindenüket elvesztett emberek, hogy az uniós támogatásból kapjanak valamit.
Magyar Hírlap G Fehér Péter
