A Nyugat (azt hiszi) megoldást talált a háború lezárására?
Egyetértés körvonalazódik a Financial Times szerint Ukrajna jövőjét illetően: a lap azt írja, hogy diplomáciai forrásai szerint a nyugati országok egy olyan tervezetről tárgyalnak Kijevvel, amely a „területet a NATO-ért cserébe” elv alapján vetne véget a konfliktusnak.
Állítólag a szövetségesek egymás között az alapvetésekben már meg állapodtak, csak Zelenszkijéknek kell rábólintaniuk, amire kiváló alkalom lehet a NATO Ramstein formátumú csúcstalálkozója. Amennyiben a hír igaz, ez magyarázatot ad arra, hogy a szokásoktól eltérően miért kormányfői szinten gyűlnek össze az atlantisták Németországban.
Az elképzelés lényege az, hogy Oroszország de facto megtartja az ellenőrzést a jelenleg általa „megszállt” ukrán területek egésze vagy egy része felett, viszont ezt jogilag nem ismerik el, azaz Ukrajna területe elvben csorbítatlan marad.
Ezzel együtt az érintettek, vagyis az ukránok és a Nyugat deklarálják az ország oszthatatlanságát, és azt, hogy az egyesítést diplomáciai úton el kell érni a jövőben.
A Financial Times ennek kapcsán felidézte:
Petr Pavel cseh elnököt korábban a Novinky a Pravo című lapnak adott interjújában úgy fogalmazott: „Nem hiszem, hogy az egész terület feletti ellenőrzés teljes visszaállítása előfeltétel lenne (a NATO-csatlakozáshoz – a szerk.). Ha lesz egy demarkációs vonal, akár egy adminisztratív határ, akkor azt ideiglenes megoldásnak tekinthetjük, és az NSZK-hoz hasonlóan felvehetjük Ukrajnát azzal a területtel, amelyet abban az időben ellenőrizni fog.”
A neves amerikai politológus és hidegháborús történész, Mary Sarotte a Financial Times-nak erről az egészről azt mondta: Ukrajnának meg kell határoznia egy védhető katonai határvonalat, vállalnia kell, hogy „nem állomásoztat állandó jelleggel külföldi csapatokat vagy nukleáris fegyvereket a területén, hacsak nem fenyegeti támadás, és elutasítja, hogy a határon túl erőszakot alkalmazzon, kivéve önvédelemből”.
Ez így inkább egy „B-tervnek” tűnik, amely értelmében Ukrajna nem NATO-tagságot, hanem egy a tagsággal majdnem egyenértékű garanciavállalást kapna, amely értelmében a szövetség minden erejével segíti, ha Oroszország ismét megtámadja, viszont nem vesz részt ukrán támadó műveletekben.
Mi inkább azt tartjuk valószínűnek, hogy ebbe az irányba fognak elindulni Ramsteinben vagy a közelebbi jövőben a nyugati döntéshozók. Ukrajna NATO-tagsága ugyanis túl nagy falat, ráadásul teljes egyetértés kell hozzá a tagok részéről.
A „B-tervet” viszont az USA és nagyobb szatellitjei valószínűleg még a renitens Szlovákia és Magyarország kormányaival is el tudná fogadtatni (szép szóval, vagy fegyverrel, mint a maffiafilmekben), hiszen az elméletileg a konfliktus befagyasztásával járna, nem kerülne pénzbe, és bármiféle kötelezettséget csak a harcok kiújulása esetén keletkeztetne.
Egyetlen probléma van ezzel: Donald Trump Volodimir Zelenszkijhez címzett csípős megjegyzését idézve az, hogy „a tangóhoz két ember kell”. Moszkva egyik verziót sem fogja elfogadni, hiszen a báránybőrbe bújt farkas is farkas.
A Petr Pavel és Mary Sarotte által emlegetett demarkációs vonal kialakulására-kialakítására pedig csekély az esély. Az oroszok minden nap mennek valamennyit előre, és ha ezen fog múlni Ukrajna betagozódása az imperialisták katonai tömbjébe, akkor biztosak lehetünk benne, hogy holnaptól kétszer nagyobb tempót fognak diktálni.
Vagyis ideje megbarátkozni a gondolattal, hogy amennyiben a Nyugat nem felejti el teljesen Ukrajnát, úgy előbb-utóbb Záhonynál fog húzódni a Föderáció határa.
A másik észrevételünk a cikk kapcsán az, hogy a jelek szerint a szövetségesek csak önmagukkal állapodtak meg az ukrajnai békéről és annak feltételeiről. A sokat hangoztatott elv, miszerint Ukrajnáról nem lehet Ukrajna nélkül tárgyalni, nem több parasztvakításnál. Emiatt Zelenszkijnek főhet a feje, hiszen, ha a támogatói szándéka valós és komoly, megszűnik a mozgástere.
Nem lennénk a helyében, amikor közölnie kell az Azov és a Jobb Szektor embereivel, hogy „átmenetileg” lemondott a Krímről és Kelet-Ukrajnáról. Mert, hát ki szeretne egy járkáló halálraítélt bőrébe bújni?
