Európa

Napokon belül megbuktathatja a kormányt a német pénzügyminiszter

Hirdetés

Christian Lindner a költségvetés elfogadása előtt pár nappal ultimátumszerű dokumentumot küldött koalíciós partnereinek, teljes gazdasági fordulatot követelve. A követeléseit valószínűleg nem fogják teljesíteni, ami viszont a kormány összeomlásához vezethet.

A három párt (szociáldemokraták, szabaddemokraták, zöldek) alkotta német kormánykoalíció megalakulása pillanatától a nem működő kényszerházasság összes jellemzőjét magába sűrítette. Az egymástól teljesen eltérő gazdasági, pénzügyi és klímapolitikák békeidőben még csak-csak elműködnének egymás mellett, konszenzust teremtve a legfontosabb kérdésekben, azonban a világjárvány terhes öröksége és az ukrajnai háború következményeként berobbant energiaválság, annak iparra gyakorolt katasztrofális hatásai gyakorlatilag működésképtelenné tették a Scholz kancellár által kínnal-keservvel összetartott együttműködést. A tervezett költségvetésen tátongó sok tízmilliárd eurós lyuk, a Habeck gazdasági miniszter által agresszíven erőltetett, gyakorlatilag fedezet nélküli zöldátállás, valamint a folyamatosan sürgetett és a Lindner pénzügyminiszter által makacsul elutasított hitelfelvétel kérdése végleg kikezdte a kormány egyébként is darabokban heverő egységét – ahogyan a népszerűségét is. A szavazópolgárok kegyetlenül büntettek: a tartományi választásokon a koalíció tagjai csúfosan leszerepeltek, a közvélemény-kutatások szerint a három párt megítélése soha nem látott mélyponton van, olyannyira, hogy jelenleg a Lindner által vezetett szabaddemokraták be sem jutnának a következő parlamentbe.

A minden tekintélyét elvesztő szabaddemokrata FPD óriási dilemma előtt áll: amennyiben megbukik a koalíció, valószínűleg ötszázalékos küszöb alatt marad az előre hozott választásokon. Amennyiben azonban továbbra is támogatja a kormány – Lindner pénzügyminiszter által immár nyíltan hangoztatott – katasztrofális gazdaságpolitikáját, a választók sokkal súlyosabban fogják büntetni 2025 szeptemberében, mint most. Talán ez is megfordult Christian Lindner fejében, amikor lapot húzott a tizenkilencre, és a napokban egy tizennyolc oldalas dokumentumot küldött el (az írás, hogyhogy nem, azonnal kiszivárgott a sajtónak, így annak tartalmán és lehetséges következményein a közvélemény is idegesen csámcsog) Scholz kancellárnak (SPD) és Robert Habeck (Zöldek) gazdasági miniszternek, benne egy olyan, az eddigi gazdaságpolitikát alapjaiban megkérdőjelező, és azzal gyökeresen szakítani kívánó tartalommal, amelyet a két párt csak teljes arcvesztéssel tudna elfogadni.

„Jobb nem kormányozni, mint rosszul kormányozni” – mondta egykor Christian Lindner, és úgy tűnik, ezúttal komolyan is gondolta a dolgot. Az általa összeállított anyag ultimátumszerű pontjai ugyanis mind a Scholz-féle szociális területet, mind a Habeck fémjelezte agresszív zöldpolitikát cafatokra szaggatná, s miközben ragaszkodna a hitelfelvételek megtagadásához, adópolitikai enyhítéseket vezetne be. Amennyiben koalíciós partnerei visszautasítanák (és biztosan vissza fogják utasítani) a kemény javaslatokat, Lindner előtt két lehetőség marad:  vagy fejet hajt Scholzék előtt, és pénzügyminiszterként aláír egy olyan költségvetést, amely szerinte a pokolba vezető út leggyorsabb járműve lesz, vagy kilépteti a szabaddemokratákat a kormánykoalícióból, ezzel megbuktatva a kormányt, lehetőséget adva a márciusi előre hozott választásokra. 

Mit tartalmaz Lindner tizennyolc oldala, amely a kulcsfontosságú politikai döntések alapvető felülvizsgálatára szólít fel? Többek között a szolidaritási adó teljes eltörlését. A tarifát még az 1990-es években, a német újraegyesítés után vezették be, és célja a keleti rész felzárkóztatásának finanszírozási kiegészítése volt. Kritikusai szerint harminc évvel később már semmi szükség nincs fenntartására, ám a Scholz-kormány nem törölte el, csupán az adófizetők 90 százalékát mentesítette alóla. A legmagasabb jövedelműek és a vállalatok továbbra is fizetik, előbbiek esetében társadalmi feszültséget, utóbbiaknál pedig további pénzügyi terhet generálva. Lindner 2027-ig az adó teljes megszüntetését szorgalmazza, vagyis kirántaná Scholz alól a szőnyeget egy még mindig elég jelentős, az állami juttatásokba beforgatott pénz csapjának elzárásával. És ha már jóléti állam: a pénzügyminiszter megbabrálná a nyugdíjrendszert is, kevesebb pénzt juttatva azoknak, akik korábban mennek nyugdíjba, mint mások.

Hirdetés

Hirdetés

Hirdetés
loading...
loading...
error: Content is protected !!