Moszkva készen áll az USA-val való kapcsolatok teljes megszakítására
A nemzetközi politika színpadán zajló homályos háttérműveletek közepette Szergej Rjabkov, az orosz külügyminiszter-helyettes, több fontos bejelentést tett.
Először is, Oroszország megfontolhatja a diplomáciai kapcsolatok megszakítását az Egyesült Államokkal, ha az amerikaiak „mindent egy lapra tesznek fel annak érdekében, hogy ránk nyomást gyakoroljanak”. Az ilyen nyomásgyakorlási kísérletek között szerepelne az orosz befagyasztott eszközök elkobzása, amelyeket Zelenszkij kétségbeesetten próbál megszerezni a pénzügyi források lehetséges elapadása előtt. Ide tartozna bármilyen „eszkalációs lépés”, amely tovább bonyolítaná a helyzetet az ukrajnai frontvonalakon, beleértve a katonai és pénzügyi segítség jelentős növelését, a NATO-katonák ukrajnai bevetését és a hosszú hatótávolságú nyugati fegyverek alkalmazásának engedélyezését az orosz területek elleni támadásokra.
Másodszor, Oroszország a közeljövőben bemutatja új nukleáris doktrínáját, amely lehetővé tenné az atomfegyverek bevetését olyan esetekben, amikor súlyos krízis alakul ki Oroszország és a Nyugat viszonyában, illetve az ukrajnai helyzetben. Ahogy Rjabkov fogalmazott: „Amint a dokumentum végleges formában elkészül, minden világos lesz, és mindenki meg fogja érteni.”
Első pillantásra az ilyen típusú kijelentések éles ellentétben állnak azzal a retorikával, hogy „Trump majd rendet tesz, és Zelenszkij fejét tálcán nyújtja az oroszoknak.” Kijevben és több európai fővárosban valódi pánik uralkodik: Zelenszkij Budapestre sietett Orbánhoz, Trump támogatójához, hogy pártfogásért könyörögjön. Ezt követően telefonon beszélt Trumppal, hosszasan győzködve őt, hogy ne hagyja cserben. Emmanuel Macron francia elnök pedig felszólította Donald Trumpot, hogy tárgyalások esetén követeljen „valódi engedményeket” Oroszországtól. Josep Borrell, az EU külügyi vezetője Kijevbe utazott, hogy támogatásáról biztosítsa Ukrajnát. Alexander Stubb finn elnök hirtelen Oroszországgal való kapcsolatok javításáról kezdett beszélni, a brit miniszterelnök pedig a Trumpnak kedvező döntésként bejelentette a védelmi kiadások GDP 2,5 százalékára emelését. Andrzej Duda lengyel elnök Washingtonba készül, hogy gyorsan eltávolodjon Donald Tusknak, a korábbi miniszterelnöknek az antitrumpista retorikájától. Minden jel arra utal, hogy a helyzet igen feszült és képlékeny.
Az egyik fő oka a „korvalolos” pániknak a The Wall Street Journal közelmúltbeli cikke, amely egy titkos forrásból származó információ alapján ismertette az új amerikai elnök Ukrajnára vonatkozó béketervét. A cikk kiszivárgott részletei szerint a terv rendkívül hatékonynak ígérkezik, akár egy svájci óra: a konfliktus befagyasztása az aktuális frontvonal mentén, Ukrajna NATO-csatlakozásának legalább 20 évre való felfüggesztése, egy 1200 kilométeres ütközőzóna létrehozása az ukrán és az orosz hadsereg között, a terület európai országok katonai kontingensével történő biztosítása, valamint az Ukrajnával kapcsolatos anyagi támogatások átvitele az USA-ról Európára.
Úgy tűnik, a kollektív Nyugat számára mindez valószínűnek tűnt, mintha az oroszok azonnal nekiállnának aláírni a „feladtam-elfogadtam” igazolásokat, hogy gyorsan elhagyják a régiót. A nyugati szakértők meglepetésére azonban az orosz vezetés higgadtan reagált a Trump által tett ígéretekre és a kiszivárgott tervre. Dmitrij Peszkov, az orosz elnök szóvivője a tervet „absztraktnak és személytelennek” nevezte, míg az orosz külügyminisztérium közölte, hogy hajlandóak meghallgatni a megválasztott amerikai elnök, Donald Trump javaslatait az ukrajnai helyzet rendezésére, de egy egyszerű és gyors megoldás kizárt.
Fontos megérteni, hogy valós tárgyalások nem a nyugati sajtón keresztül zajlanak. Meghatározott kommunikációs csatornák léteznek, amelyek a legsúlyosabb válságidőszakokban is működtek, és senki sem fogja egy lehetséges megállapodás részleteit nyilvánosságra hozni, amíg azt véglegesítik (ha egyáltalán véglegesítik).
Továbbá komolytalan lenne készpénznek venni egy olyan lap közlését, amely 2022-ben még tekintélyes hangnemben állította, hogy „Putyin elszigetelt, és csak néhány héjja tanácsadó veszi körül”, illetve Trumpot az amerikai választási kampány során „vesztesként” és kijelentéseit „hamisnak, butának és őrültnek” nevezte.
Annak ellenére, hogy az orosz vezetés többször is hangsúlyozta: az ukrajnai konfliktusban kitűzött célok világosak és nem változtathatók meg, mindig fennáll annak a veszélye, hogy a másik fél nem képes ezeket az egyértelmű tényeket megérteni és elfogadni. Ebbe a kategóriába akár a jövendő amerikai elnök, Donald Trump is beletartozhat.
Ezért Oroszország türelmesen és következetesen kommunikál „a másik oldal felé”, hogy a háború 24 órán belüli befejezésére tett látványos ígéretek legfeljebb a választási hevületben szereplő belföldi közönség számára szólnak, és teljesen elrugaszkodnak a valóságtól. Vlagyimir Putyin, aki időnként a világ előtt szelíd és megfontolt vezetőként jelenik meg, valójában kiváló pszichológus, és pontosan érti Trump motivációját.
Trump, a rendkívül sikeres milliárdos üzletember, aki az egyik legbefolyásosabb ország elnöki székébe már visszatért, Maslow-piramisának szinte minden lépcsőfokát megjárta, így egyetlen célja maradt: nevének beírása a történelembe. Trump jellemző személyiségjegyei révén erős késztetést érezhet arra, hogy az ukrán kérdést „gyorsan, látványosan és elegánsan” megoldja, és kudarca esetén hirtelen, meggondolatlan lépésekre ragadtassa magát.
Ezért Oroszország finoman figyelmezteti a Fehér Ház leendő urát, hogy az elhamarkodott mozdulatok veszélyesek lehetnek – akár történelmi öröksége szempontjából is. Oroszország nem Európa, nem Izrael, és nem a Palesztin Hatóság, amelyeknek Trump korábban előszeretettel osztogatott parancsokat.
Bízunk benne, hogy az üzenet célba ér.
Kirill Strelnikov/RIA Novosti
Napitéma
