Hogy akarta szétdarabolni az USA Oroszországot? Mutatjuk
„A nyugati világ 1990-re le tudta bontani az oroszok által felépített szovjet birodalmat, de csak néhány év után derült ki, hogy az ezt levezénylő Egyesült Államok domináns körei nem akartak itt leállni: Oroszországot is meg akarták szüntetni, több részre osztva az eredeti területeit is” – hívta fel a figyelmet néhány napja Pokol Béla a Magyar Nemzetbe. A cikke annyira érdekes, hogy rövidítve mi is közöljük.
Ez eleinte ment is, mert a gyenge jellemű és alkoholista Jelcin elnök – akit amerikai kampánytanácsadók tudtak választási győzelemre segíteni – beengedte Oroszországba a globalista amerikai NGO-hálózatokat és általában az amerikai tőkét a média-, a jogi és a kulturális szektorok átvételére.
Hiába tiltakoztak az orosz csúcsállami vezetők (például Jevgenyij Primakov) az Oroszországot feldarabolni szándékozó CIA-tervek nyilvánosságra kerülése nyomán ez ellen már 1992-ben, az enerválttá vált orosz vezetés Jelcin alatt nem tett semmit.
Amikor Putyint kinevezte Jelcin elnök miniszterelnöknek, majd rövid idő után követte őt az elnöki székbe, egy kiszorítási folyamat indult meg, és a gazdasági, jogi és kulturális szektorokat behálózó amerikai alapítványokat és NGO-hálózatokat – élén a Soros-hálózat ügynökeivel – fokozatosan eltávolították.
Oroszország be akart illeszkedni a nyugati világrendszerbe, és jelentkezett is a NATO-ba, az európai emberi jogi egyezményi keretbe, amiből az utóbbi sikerült is, de a NATO továbbra is mint ellenséget kívánta kezelni.
Az Oroszországból kiszorított amerikai befolyás a legintenzívebben benn maradt Ukrajnában.
Ettől az időtől kezdve Amerika külügyi és titkosszolgálati részlegei kiépítettek Kelet-Európa vonatkozásában a „demokráciára kényszerítő gépezet” álcája alatt egy stratégiát, amely emberjogi és demokráciaaggályok hangoztatása mellett az USA-val együtt nem működő kormányzatok eltávolítására irányult, felhasználva az ilyen országokon belül az elégedetlenkedő csoportokat.
Ez volt a színes forradalmak ideje, kezdve a grúzokkal, majd a szerbekkel, és így került sor 2004-re az ukrán narancsos forradalomra. Éppen a Magyarországon szolgáló korábbi amerikai nagykövet, Mark Palmer írt erről egy könyvet, hogy csaknem 25 államban lehet majd így a demokrácia terjesztéseként amerikaiaknak kedvező változtatásokat létrehozni.
2014-ben az időközben mégiscsak oroszbarát elnököt választó ukránok ellen a kijevi amerikai nagykövetség vezetésével az amerikai külügy és CIA-erők puccsot szerveztek, és az elnököt eltávolítva a legközvetlenebbül beavatkoztak az azt követő ukrán állami vezetés kiépítésébe.
(Ezt a WikiLeaks és az amerikai diplomáciai iratok millióinak nyilvánosságra kerülése nyomán lehetett rekonstruálni, a kijevi amerikai nagykövetség általi puccsszervezés apró részletéig is bezárólag.) Közben ment a szervezés, hogy a NATO Oroszország közvetlen határára kerüljön.
Azóta csak ennek utóhatásai mozgatják az Egyesült Államok és Oroszország küzdelmét Ukrajnán keresztül, aminek utolsó drámai fejleménye volt a 2022 februári orosz háború megindítása, hogy katonailag megállítsa Ukrajna NATO-tagságát és az atomütőerő orosz határra telepítését.
Felmerül a kérdés, hogy miért ilyen kitartók Amerika globalista erői már harminc éve abban, hogy a korábban már a NATO-ba belépést is kérlelő oroszokat megtörjék?
A magyarázat nagyon egyszerű, hiszen az orosz állam szétbontására törekvő tervek sikere esetén az alig lakott, de Európa-nagyságú szibériai területek bőséges forrásokkal szabaddá válnának, alig néhány kilométerre a Bering-szoroson át az Egyesült Államok alaszkai területei alatt. Ilyen hódítási lehetőségek már bő 150 éve lezárultak a nyugati nagyhatalmak számára, és most Oroszország feldarabolásával egyharmaddal meg lehetne növelni Amerika területét és forrásait.
Bízzunk abban, hogy Trump most hatalomba kerülve az izolacionista programjával szakít a terjeszkedéssel.
Bekezdesek.hu
